Zöld nélkül... mit sem ér az élet. Minél több, annál jobb.
Living without green... unimaginable. The more ... the better.
Living without green... unimaginable. The more ... the better.

Itt zöldül! :o)Here to find!
"Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül megvan a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani." Márai Sándor

Itt zöldül! :o)
A bögrék kívül esnek a mi érdeklődési területünkön, nem figyelünk rájuk, nem törődünk velük, kicsorbulnak, letör a fülük, lepattog róluk a máz, eltűnnek, nem tudom, miért van ez. Másrészről nagyon is figyelünk rájuk, óvjuk őket, csak abban az egyben akarjuk inni a kávét, kakaót, ez is miért van.
A reggeli első kávé mindig ágyba jön, ennek már sok-sok éve, mostanában bababögrében, Barbie-bögrében, mindig ebben a rózsaszínben, én azonban mindig aggódom, miben hozza ZM, fél szemmel azt nézem, a törődés mindennapossá vált és néha el is felejtem, milyen jó ez a kedvesség, csak a bögre, az a fontos. Két tejeskávét iszom benne, csak ebben és csak ilyenkor, s ZM már azt is tudja, hogy a 3 dl tejeskávé csak matematikailag egyezik meg a kétszer 1,5 dl-lel, nem lehet egyben letudni egy nagyobb bögrében, meg kell adni nekem, ami jár. Ilyen apróságokon is múlhat, s meg is adja nekem.
Minden bögrének története van, én azt hiszem. Ugye, nálatok is?





És festettem ajándékba kapott előfonalat is, nem bírtam ki, a beszerezhető italporokkal varázsoltam, de nem jó varázsigét mormolhattam, mert nem vált azzá, amivé szerettem volna. Mondogatom magamban, hogy ez nem rossz, csak így alakult, ismételni kell és megfontoltabbnak lenni, egyébként pedig puha és finom és meleg és illatos. Beszereztem 6-os tűt is hozzá, mert van nekem lassan olyan alapfelszerelésem, mely nélkül egy tapodtat sem teszek.
A bögrém egy külön történet, lassan Barbie-ként ébredek, félek is eléggé.
Én magamtól sosem varrtam volna meg ezt a táskát, én nem tudok annyira jól szabad gépi tűzést készíteni, ám a törzsvásárló-megrendelő kérése szent, harcra fel, győzni kell. És meg kell mondjam, szerzett nekem annyi jóérzést, hogy talán ismételni kellene.
A zöld leveles testvére, ezúttal a kért kék színnel, gyógytornászok ajánlásával, Mónika már cipelheti is a sok-sok mappát, ami pedig ebbe nem fér bele, az nincs is, azt már tilos cipelni, gondoljunk a gerincünkre, ugyebár.
Mert lement 21 dkg, megengedtem magamnak 3 szilvásgombócot. Barkáéktól, persze. Meg Bucillától, de az már előleg. És lilák, jaj nekem.
A kötős nap pedig olyan, hogy elmész egy táskával, esetleg kettővel, haladók hárommal, de olyan rendes méretűvel, hazafelé célszerű fuvart szervezni újfent, mert bizonyos törvényszerűségeknek megfelelve gyarapodik a cuccos, ahogy azt kell. És akkor ez csak a fizikai része, mert nekem speciel most rendszereznem kell embereket, kötéseket, mintákat, fonalakat, festéseket, kütyüket, sütiket.