A bögrék kívül esnek a mi érdeklődési területünkön, nem figyelünk rájuk, nem törődünk velük, kicsorbulnak, letör a fülük, lepattog róluk a máz, eltűnnek, nem tudom, miért van ez. Másrészről nagyon is figyelünk rájuk, óvjuk őket, csak abban az egyben akarjuk inni a kávét, kakaót, ez is miért van.
Ilyen az életünk is, azt hiszem.
We don't pay attention to our mugs, don't take note of them, they are chipped, the handles come away, the glaze crack off, they disappear, I don't know why. On the other hand we like them, we pay attention to them, keep our eyes on them, want to drink the coffe/tee in the particular one, I don't know why.
Our life is similar to this, I think.A reggeli első kávé mindig ágyba jön, ennek már sok-sok éve, mostanában bababögrében, Barbie-bögrében, mindig ebben a rózsaszínben, én azonban mindig aggódom, miben hozza ZM, fél szemmel azt nézem, a törődés mindennapossá vált és néha el is felejtem, milyen jó ez a kedvesség, csak a bögre, az a fontos. Két tejeskávét iszom benne, csak ebben és csak ilyenkor, s ZM már azt is tudja, hogy a 3 dl tejeskávé csak matematikailag egyezik meg a kétszer 1,5 dl-lel, nem lehet egyben letudni egy nagyobb bögrében, meg kell adni nekem, ami jár. Ilyen apróságokon is múlhat, s meg is adja nekem.
In the mornings I drink two cupples of coffe, my husband has served me (for more than 20 years) while I am staying in the bed, nowadays I want this pink mug and sometimes I am susceptible to forget about the kindness just the mug.. it's important. He knows I need 2 cupples of coffee and he already knows I hate drinking the coffe in a big mug, I prefer the small mug, this small mug. He always pays attention to my request.Minden bögrének története van, én azt hiszem. Ugye, nálatok is?
Every mug has an own story I guess. What about you?