fényképalbum

Nem teljes, de ez legalább eszembe jutott.

főzés, én így szeretlek

Az előző napról maradt kolbászos paprikás krumpli maradéka mintha kevesebb lett volna, mint amikor utoljára a fazékba néztem, egy főre még csak-csak, de kettőre már nem lett volna elég, ezért összetörtem mindenestül, kapott egy tojást és egy kis lisztet, de nem éreztem annyira jónak, ezért tettem bele az olívaolajas aszalt paradicsomból, meg az olajból is, ettől már karakteresebb lett, de még mindig volt hiányérzetem, így körbenéztem a hűtőben, ahol is találtam sárga curry pasztát (vörös és sárga pasztának kell itthon lennie, különben baj van), s mivel ez meglehetősen karakteres, egy evőkanál elég volt belőle. Mindebből a kulimászból krumplilángost sütöttem, amihez fokhagymás tejföl dukált, de mivel volt pár alma, azt még vajon gyorsan átpároltam. Multikulti. Magyar paprikás krumpli,olaszos aszalt paradicsom, thai currypaszta. Meg az alma. 

Mindehhez készült egy galette, amit imádunk, almával, körtével, s a fagyasztóban talált pár szem szederrel, ily módon a francia konyhát is behoztuk. 

Megnyaltuk a 10 ujjunkat, na. Mivel pedig az egész nem vett 35 percet igénybe, nyugodtan besorolható ide vagy ide , esetleg ide.

a hiba bennem van

(irodalmi) Nobel -díjasokkal nem állok jól, Elfrida Jelinek esetében forgattam a szemem rendesen, Doris Lessing nagyon megviselt, Kertész Imre, hát, én annyira azért nem kedvelem, Sartre-t fel sem fogom, Mauriac jeges leheletétől megfagy az ereimben a vér, Golding bugyraiba benézni is félelmetes, nemhogy megmártózni bennük, Steinbeck emberi szenvedései a pórusokba is bekerülnek, az orkánpamut Orhan Pamuk könyv pedig veszedelmesen unalmas.
Na jó, Saramago bármikor jöhet. És Böll is. És Thomas Mann is.

Cseperke

Cseperke táskája.

Korábban is szerettem a szürkét pirossal, a szürkét bordóval, az azonban, hogy az utolsó három képes post-ban minden szürke, az a véletlen műve. 

Esetleg nem.

ez meg itt egy Gail

Ezt a Gail kendőt vagy két hónapig kötöttem, addig biztosan, ha nem tovább, mindegy, készen van. Egy nagyon kedves volt csoporttársamé lesz, aki azt mondta, királylánynak fogja érezni magát benne.

Holnap majd lesz egész alakos kép is, most blokkolódik. Végre.

Befőzés XXXI. - fehérboros körtebefőtt és - lekvár

Körtéből nem sok mindent szoktam készíteni, nyersen, úgy igen, úgy szeretjük, egyéb formában nem bírt megérinteni eddig, na jó, a párolt körte (sültekhez) még díjnyertes, de ennyi. Most azonban nagyon finom körték vannak, zamatosak, lédúsak, így először készült pár üveg fehérboros körtebefőtt, majd ez annyira jól sikerült, hogy ismételni akartam, azonban kicsúsztam az időből, egy picit már megpuhultak, mire odajutottam, hogy na, akkor most. Így készült belőlük körtelekvár, fehérborral, gyömbérrel, iszonyú finom, ismételni kell.

A befőtt esetében egyszerűen készítettem egy felöntőlevet cukorral, vaníliával, fahéjjal, a víz egy részét pedig fehérborral helyettesítettem, a meghámozott körtéket pár percre beleraktam ebbe a finomságba, aztán mentek az üvegbe, dunsztba.

A lekvár még egyszerűbb történet, a lényeg, hogy nem szabad sajnálni a bort, de azért ne nyomja el a körte ízét sem. Ki hogy szereti, ugye.

jól olvastátok, nincs recept, konkrét biztosan nincs

és végül én is ráültem a vámpírlegendára

Irgalmatlan nyögvenyelős minden mostanában, minden nehezemre esik, minden, de minden, ez már hosszabb ideje megy, hosszú-hosszú hónapok óta, de nem részletezem, én bajom, ez van. Ez most csak azért került említésre, mert egy újabb táskát akartam (volna), hetekbe telt, mire tetszett egy rajz*, aztán hetekbe, mire meg rajzoltam a szabásmintát, néztem hosszú hetekig megint, aztán hetekbe, mire kiszabtam, hetekbe, mire az elejét elkészítettem, és ez így ment tovább. Hosszan és hetekig. Pedig még tetszett is.

Ma reggel végre legalább a külseje elkészült, készítettem róla egy fényképet, nekem tetszik, hogy a szürkén fut két piros csík (hetekbe telt, mire ezt oda), de ez még csak egy werkfotó, semmi több. Délelőtt energiavámpírt játszottam, felraktam a fb-ra a képet és abból merítek energiát, ahogy másnak tetszik és örülnek és várják.

Most már csak hetek kérdése és készen lesz.

Talán ez lesz a Történelem Leghosszabban Készülő Táskája. Az is egy cím, nemdebár?

*egyszer majd megmutatom a füzetem, aztán lehet nézni. nagyokat.

minden, de minden lehetséges

A héten egyszer azt álmodtam, hogy láttam a sarki fényt Bajnán a hegy és a házunk között fél úton és jött az Éva nevű majdnem szomszédasszony biciklivel és mondtam, hogy itt volt, képzeld, a sarki fény, de nemcsakhogy, hanem az is volt, hogy a hold és a nap egyszerre volt fenn, egy helyen is, de a nap csak akkor látszott, amikor a hold éppen rásütött, és a hold előtt volt a nap, vagy hogy is mondjam.

Most éjszaka meg azt álmodtam, hogy a konyhaszekrényen aludtam, nekünk olyan régimódi van, a kék, már többször volt fotókon, szóval az alsó és a felső rész közé tettem a párnám, és odafeküdtem. De reggel megnéztem, ezen én sehogysem férhettem el.

szezon