Helyzetjelentés

Úgy érzem, feszegetem a határaimat. Iszonyúan elfáradtam már. Hogy az, aki 6 tárgyat rakott egy szigorlatba, az sem normális, az tuti. És ilyen remekbe szabott, érdekfeszítő dolgokat:

- nevelésfilozófia
- összehasonlító andragógia
- andragógiai didaktika
- emberi erőforrás
- oktatásmarketing
- munkaerő-piaci ismeretek

Mit mondjak, letehetetlen olvasmányok.
Délelőtt lazán vizsgázom az egyikből, délután szigorlatozom mindből.

Még azzal együtt is, hogy van, amit egyszer olvasok el, szerintem még így sem végzek. Kezdek nagyon elkeseredni. Csak nézem, nézem a táskát...

Csak lesz ebből valami

Gyerekkoromban sokszor mondták azt a nagybecsű, de számomra érthetetlen mondást, mely szerint ne legyek Hübele Balázs. Nem ismertem az illetőt, nem tudtam, miért éppen ő ne legyek, de a neve összefonódott azzal az enyhe figyelmeztetéssel, hogy lassabban, ne kapkodjak, figyeljek oda. Hosszú évek óta nem jutott eszembe (s hogy mennyire szerethettem, azt jelzi, hogy ezt soha nem mondtam a gyerekeimnek- mást bőségesen, amit meg nyilván ők nem mondanak a saját gyerekeiknek), de ma este egyből beugrott.

Tanultam eleget, s mivel úgy éreztem, hogy ha még egy sort kell olvasnom az összehasonlító andragógiáról, én lefordulok a székről (ágyról), hát megjutalmaztam magam. Vagyis varrtam. Menetközben kiderült, hogy a régmúlt időkből visszatérő figyelmeztetés éled újra ebben a táskában, vagyis talán jó lenne, ha előbb gondolkodnék, utána varrnám össze azt a 2 részt, amit egyébként össze is kell, csak éppen fordítva. És varrás előtt talán jó lenne felmérni az anyagkészletet. És az sem rossz, ha beszerzünk vastag géptűt, ha már több anyagot szeretnénk egybevarrni.

Mindenesetre így állok. Táska jön elölről, oldalról, majd megint elölről.

Még egy könyv

Csak egy mondat erejéig még a könyvekről: a filmek miatt belementem a saját profilomba, emlékeztem rá, hogy ott is írtam valamit, na, ott láttam, hogy a könyvekről szóló részt is kitöltöttem. Ott szerepel, hogy a kedvenc könyveim egyike az Idegen szavak szótára. És ez így is van.

Könyvekről

Ebből már tanulás nem lesz, mert az előző bejegyzés óta a könyveken jár az eszem, naná, hogy nem fér be a didaktika, akkor inkább megadom magam. Mammka kérdezett rá 5 könyvre, amelyeket 2008-ban olvastam. Egyébként végignéztem néhány blogot, ahol már megjelentek a listák, nagyon érdekes, volt, ami meglepetés volt és volt, amit előre meg tudtam volna jósolni,. Természetesen nem a konkrét könyvcímeket, hanem a csapásvonalat. És bár tanultam én, hogy minden, ami velünk összefügg, elárul valamit a személyiségünkből, azért mégis milyen érdekes.
A játék egyébként a ''100 könyv, amit feltétlenül el kell olvasnod"-ra emlékeztet, főleg, hogy a filmes változat is elindult.

Nos, könyvek terén gyerekkoromban nem voltam válogatós, jött, ami jött, ráadásul úgy éreztem, nagy szégyen egy könyvet félbehagyni. Most már ezt másképp gondolom, nem hiába telt el 40 év, lehet előválogatni, de ha ennek ellenére is rossz döntést hozunk, akkor lehet félbehagyni- drága az idő, ezzel szemben sok az olvasásra érdemes könyv. Ezzel nem azt mondom, hogy lektűrt soha, ne legyünk álszentek, létezik az az agyi állapot, amikor csak ez segít, de azért ez nem fogható fel tendenciaként.

Nem akarnám hangoztatni, hogy mennyire szeretek olvasni, meg kedvenc időtöltésem, írtam én már erről postot, minek ragozzam?

Nos, jöjjön inkább a listám:

1. H. Böll: Billiárd fél 10-kor (micsoda jó könyv, huszadszorra is)
2. Polcz Alaine- Bíró László: Az utolsó mérföld (egyelőre így készülök a Hospice-ra)
3.Rosamunde Pilcher: Téli napforduló (ez a fent említett agymosás)
4. Daniel L. Schachter:Az emlékezet 7 bűne (nem krimi, pszichológia-főleg)
5. Umberto Eco: A Foucault-inga (haladóknak)

Kissé nehéz a szelektálás, de még mindig jobb így, mint ha azon kellene töprengeni, mit is olvastunk. Kinek az olvasásélményei érdekelnének? Közülük többekét már olvastam is, de Anyahajó, Jucuu, Zsukka talán még nem voltak. Hát valljanak színt!

Őszíntén

Időnként nagyon demoralizáló olvasni mások blogját, mert azzal a nem túl szívderítő és önbizalomnövelő ténnyel futok össze, hogy mások mennyivel jobban osztják be az idejüket. Arról nem is szólva, hogy a kevéske szabadidőmet sem jól osztom be, mert az semmiképpen nem erre vall, hogy miután leülök varrni valamit (annak árán, hogy az eddig TV-nézésnek aposztrofált Híradót sem nézem, hanem abban a fél órában zümmögök), kiderül, hogy nem jól csináltam meg és bonthatok, rosszabb esetben kezdhetem elölről. Egyébként meg a zümmögésről az jut eszembe, hogy ez nálam az aromaterápia manifesztálódása, míg más emberre a mentás citromfű illata hat nyugtatólag, rám az, ha a varrógép ( a kis egyszerű 15 éves) előtt ülök. Amely tevékenységet gyakran nemhogy siker nem koronázza, hanem az előtte eltöltött idő fordítottan arányos a keletkezett rendetlenséggel és a rajtam megtalálható cérnaszálak, szöszök, miegyebek számával.
És akkor még nem is lett készen semmi.
Egyébként meg készül az az egy kis táska, csak éppen menetközben (miközben visszanéztem a fázisfotókat) rájöttem, hogy valamit elrontottam, még tiszta szerencse, hogy én vettem észre és még időben, nem akkor, amikor már a blogon vigyorog.

Időnként meg kell néznem az egyik Határtalanul-on kapott nyertes oklevelemet, hogy ellenőrízzem, tényleg az én nevem áll rajta, tényleg én kaptam. Mindig elcsodálkozom, bár ez csak azt bizonyítja, hogy képes vagyok magamat összeszedni, képes vagyok kitalálni valamit, véghezvinni. Időnként.

És már alakul a fejemben az 5 könyv listája is, csak kicsit nehéz , mert először is félre kell söpörni az agyamból a szakirodalmat (miért mondják irodalomnak, nem bírom megérteni, ill. értem én, csak így, vizsgaidőszakban nem felüdülés és kikapcsolódás, pláne nem feltöltődés), másrészről pedig ki kellene választanom azt az 5 könyvet, amit a leginkább ajanlanék másoknak. De mivel ebben a pillanatban is egy andragógiai didaktika könyv van mellettem, kicsit nehéz másra koncentrálnom. Hiszen olyan jó.

Hideg- kívül-belül

Ha azt mondom, hideg van- nem mondtam semmit. Olyan hideg van, hogy már nemcsak a farkasokkal kell reggelente megküzdenem, hanem még a medvékkel is. A buszon nincs fűtés továbbra sem, hiába van aláírásgyűjtés, ha a fűtéscsövek száma determinál.

Berakok valami szépet a Falumról, mert a hidegnek, meg a vérfagyasztónak vannak szép oldalai is, főleg akkor tudom értékelni, ha én ezt a szépet a meleg szobában nézegetem.


Természetesen nem én készítettem, hanem ZM- én csak ülök a dolgozóban, meg otthon tanulok. Már attól is fázom, ha kinézek az ablakon.

Egyébként meg rettenetesen keveset haladtam a táskán, nem is tudom, érdemes-e mutatni vagy majd, ha készen leszek vele. Mondom: HA készen leszek vele.

Ebből pedig...

...lészen valami. Tegnap este úgy gondoltam, sokkal hatékonyabb leszek a tanulásban, ha valami célprémium lebeg a szemem előtt. Úgyis van restanciám itt is, meg ott is, s amit egyébként (esetleg, de csak esetleg!) feladatnak tekintek, az most csábító, pihentető, relaxáló tevékenységként hat. :o)

De mi is lesz belőle?