végezetül

Szupercsapat vagyunk, azt kell mondjam. Először is sokáig aludtunk, Zsömi addig a szemét nem nyitja ki, míg nem kezdünk el halk, nyöszörgő hangokat hallatni (hány óra lehet?), utána viszont ő, velünk ellentétben azonnal friss és üde. Meg kell tanítsuk kávét főzni.

A sok alvás után felosztottuk a tennivalókat, hát igen, volt, ami lekerült a listáról,  fel pedig semmi, de végülis készen van a tiramisu, lett alapos porszívózás, dolgozószobában már nyoma sincs a több hónapos hajszának, olyan, mintha nem tegnap fejeztem volna be a munkát, ha valaki most belépne, nem hinne nekem, nagyon durva. 

Lett halászlé is, bevásárlás is, ágyneműcsere is, mosogatás is, bepakolás holnapra is, ebéd is, és ami a fő, elvittek engem sétálni, erdőbe, deres erdőbe, menjetek deres erdőbe, csöndbe, te jó ég, milyen jó is az.

A Középső azt mondta, 24-én sokáig kell aludnom és majd ő hoz nekem ágyba reggelit, ez még akkor is szívmelengető, ha tudom, hogy esetleg fordítva lesz. A Legkisebb a századik faluba kerekezik el az édesapjának Rembrandt festékért (még NL). A Legnagyobb szokása szerint nagyon titokzatoskodik, soha nem árul el semmit, pedig én nagyon ravasz és váratlanul nekiszegezett kérdésekkel bombázom.

Helyére kerül a  világ. Bennem is.

feeling

Határozottan karácsonyi érzésem van.

szaggatottan, de már jön

Azzal, hogy letudtam az Év Utolsó Megrendelését, mely egyben az Év Legnagyobb Táskája volt, határozottan érzem a megkönnyebbülés szétáramlását, bár a szétáramlásba más* is besegíthetne, azonban kiderült, hogy elfelejtettük. Pótlás köv.

Fenti címen egy férfitáska fut, hát én le sem merem írni a méreteit, mindenesetre a wizzair kézipoggyász kategóriáján kívül esik. A képen csak a méretbeli összehasonlítás céljából van egy normál laptop táska.

Továbbá az is történt (avagy történni fog), hogy holnap délelőtt befejezem az utolsó wampra való termékeket, terv szerint idén már nem dolgozom, ami azt jelenti, hogy elkezdhetek takarítani.  22-én délután és 24-én délelőtt gondolom elvégezni az éves nagytakarítást.

A fát Zé behozta a házba, bent áll már a helyén, ezt nagyon szeretem, semmi ideges kapkodás 24-én (ne feledjük, hogy akkor én takarítok),  már csak a díszítés marad.

A főzést úgy oldom meg, hogy zseniálisan, na, ez az igazság, még egy kicsit logisztikáznom kell a fogásokkal, mikor mit elő és félig meg (azt se feledjük,hogy 23-án reggel 7 és este 9 között nem leszünk itthon), de a desszert már biztos, az enyhébb felé hajolva kitaláltam, hogy gesztenyés-mascarponés - narancsos tiramisu lesz, mostanában úgy kell megmondani egy étel nevét, hoyg az összes alapanyag benne legyen. Még a narancslikőrön gondolkozom, hová illesszem be.

Mivel  az idei év vége pont olyan sűrűre sikeredett, mint azt elképzeltem és kommunikáltam, s mivel  mindezek ellenére egy barátnőm sem lepett meg  egy tál süteménnyel, kénytelen voltam még egyet nyomni a présen, igazolva az all-in-one minősítésemet és sütöttem tegnap narancsos - csokis kekszet. Ma meg bejglit. Mert persze mindent meg lehet csinálni, csak talán nem mindegy, milyen áron.

A bejgli   minden praktika ellenére sem lett márványos, úgyis mondhatnám, hogy én tudom a trükköt, csak a bejgli nem vette észre, hoyg rajta már alkalmazva lett lészen, de legalább repedt. Ahogy rendes bejglihez illik,  Zé szerint. Még nem tudni, kitart-e Szentestéig vagy sem.

A csokis-narancsos keksz egy része még megvan, a fotó érdekessége a háttérben lévő szimplán hangulatelemnek gondolható, ámde adventi koszorúként szolgáló gyertyaköteg, újaknak elmondanám, hoyg tavaly is ez volt. Ugyanezen gyertyák.  Szerencsére nem égettük el az összeset, mert most  szimbolizálhatja a ráérő időnket.

Mi is van még?

* konkrétan alkoholtartalmú italra gondolok

update

Közben még eszembe jutott, hogy felhívjam mindenki figyelmét, hogy tehát a világvége után még kettőt kell aludni és az év utolsó wampja lesz (a fb-on már napokkal korábban írtam, kár, hoyg itt elfelejtettem), de az semmi, hanem hogy 130-an leszünk az egyik csarnokban (én simán fashion-nek hívom) és 70-en a másikban, a gasztro-ban,  tehát ha minden igaz, 200 ember még legalább dolgozik.

idill

Szeretném leszögezni, hogy nem vagyok mazochista és nem így képzelem ideálisnak a karácsonyi készülődést, meg az is igaz, hogy már februártól, mikor megláttam a wamp naptárat, gondoltam én arra, hoyg ez most hogyan is lesz, 23-án is wamp. Estig.

Közben pedig azt is  el kell mondjam, hogy ez nem a pénz hajkurászásáról szól, főképpen nem arról, hogy azért dolgozom napi 15 órát,  hogy a hawaii nyaraláson mindennapra jusson legalább három koktél (egyebekről nem is szólva), de nem is egy újabb jakuzzi beépítéséről. Másrészről meg azt sem bírom nézni, ha az okos tanácsokkal bírók óva intenek bennünket a hajszától, csak nehogy beájuljunk a fa alá, basszus, miért, van választási lehetőség? 

Szóval, azért dolgozom, hogy ne kelljen január elején sem sírnom, hogy tudjak rendelni alapanyagot, akár  sokat és messziről is,  és azért is, mert szerénytelenül tudok örülni annak, ha a fa alatt én vagyok (beájulva).

És lehet azt mondani, hogy tömegtermelés, de azért én meg azt mondom, hoyg ezt úgy lehet bírni, hoyg minden táskánál arra gondolok, hogy ez valakinek az ajándéka lesz, de jó, és ez  tök komoly. Mármint , hoyg erre gondolok. Ja, meg arra is, hogy de jó, ebből nekünk ajándék lesz

Mindeközben az is van, hogy van fánk, a menü is megvan, a hozzávalók is megvannak, az ajándékok is (szinte) megvannak, hát sütemény, az nincs, ellenben lesz család, lesz együttlét, mégis, nem erről szól a karácsony?

rövid hírek

- egészen jó lett volna ez a hét, ha nem felejtek el egy megrendelést. márpedig.

- Chomsky-t én más kontextusban ismertem meg, de ez sem rossz, vagyis hogy dehogyisnem

- lesz karácsony nálunk is

- például van már fánk és nem a csokis típus

- minden pénz el tud fogyni, ismeritek-e ezt?

- minden wampra hoznak nekem finomságokat a vásárlóim / látogatóim

- mindent meg is ettünk

- nem kaptunk lazacot

- egyes beszerzési forrásaim januártól 45 %-os áremelkedést irányoztak elő

- az ablakmosás már biztos, hoyg elmarad (és nemcsak az)

- 23-án este 6-kor nemcsak az utolsó idei wampnak lesz vége, hanem nekem is a 2012-es munkának is

- mindezek ellenére még mindig szeretem, amit csinálok

- az utolsó utáni pillanatban még kaptam színházjegyet  szilveszterre, így idén szokás szerint

- a Legkisebb 28-án, este 11-kor landol, onnan kezdődik az izgalom II. része

- feldolgozhatatlan számomra, hogy volt a tesco, a rohadt multi, a kizsákmányoló, a magyar dinnyéseket (is) kapzsi módon kihasználó, a nem fizető, a szabálytalanságok sorát elkövető, a gonosz. és van a tesco, a stratégiai partner

- túl vagyok a Terápián, a Castle I. évadján, lassan a II-on is

- téli magazin!

- mennyi jó, kedves ember van! és mennyi nem

- jó lenne, ha a blogíróim írnának. sokat

- még jövök

by the way

Fogok én itt mindenféléket mesélni, még egy kis idő és itt leszek, lesz szó testsúlynövelő wampos látogatókról, meg időtágításról és fizikai/lelki határokról is, most annyit mondok, hogy mivel a ponyva súlytalanságában kifogott rajtam (bárt  elolvastam), s mivel elfelejtettem, hoyg most nem bírok odafigyelőset olvasni, mégiscsak nekikezdtem éjszaka Az emlékezet hét bűnének.