2010. október 23., szombat

Unikum

Azért már az is régen volt, hogy péntek este (bármelyik este) fél 10-kor az ágyban ülve, joghurtot kanalazva olvasok. Nem az tevékenység a kuriózum, inkább az időpont, a helyszín, de legfőképp a mindezzel járó nyugalom, már-már paranormális, családunkban mindenképpen.

2010. október 22., péntek

Ismeret

Hála a  facebuknak, sokan tudhatják, hogy a Legnagyobb engem Mamusznak hív, s hogy ugyanezen gyermek csatlakozott a "végzős bölcsész gazdag férjet keres" csoporthoz, melyből egy dolog azonban nem igaz, de segítek, nem a gazdag férj az. :o)

2010. október 21., csütörtök

Készen / After blocking

A kulcstartók már gazdára találtak, nem kárpótlásul, de mutatom a Gail-t, életem második Gail kendőjét, melynek érdekessége, hogy megrendelésre készült. Milyen bátor ember az, aki tőlem rendel, a legenyhébb rizikófaktor az idő, kivárta, kiböjtölte,megérdemli.

Gail shawl is ready it's after blocking so I can show you a picture of it.  It was knitted for a request of one of my readers who is patient enough I guess because she had to wait for a while.. I'm not too practised knitter.


Fonal: Bucilla festette Barka Piktor, csodás
Mérete: 85 cmx190 cm vagy valami ilyesmi
Súlya: 90 gramm

Yarn: dyed by Bucilla, it's Barka Piktor
Size: 85x190 cm or similar
Weight: 90 gr

Öten

Sosem értettem, miért éppen az öt darab az ideális a számomra,belémivódott a családi ötös, az olyan kerek és teljes, hát tessék, megint öt darabot csináltam a duci kulcstartókból, különbözőek, mégis ugyanazok.





Kékharisnya / Bluestocking

Többször varrtam ebből a textilbőrből, szeretem a színét, szeretem a tartását (nem a szokásos, ez erős, vastag), de szeretem a korábban sokszor használt mintáját is, ez egy szeretem-táska. Most kisebb méretben varrtam, gondolni kell a magukat nagylánynak képzelő kislányokra is,de a kékharisnyákra is, mert hozzájuk is illik, egy könyv (mi legfontosabb e világon) éppen belefér, mi más kellhet még?

I prefer this material it' strong enough and waterproof and I like its colour too. Besides I like the muster as well, I have used it for a while. Yes, it's a favourite-bag. The size is different from the regular (off-beat) it's for younger girls or bluestockings because there is place for their (current) pillow-book.

Több részlet a Meskán!
More details here!

Életkor

Ja, ha Brad lehet 46, akkor én is lehetek 42.

(Tegnap sok mindenre fény derült nálunk, hogy George már 49, Angelina csak 35, tegnap enyhült az információhiányunk.)
 

2010. október 20., szerda

Gail II.


Kocakötő voltomat mi sem bizonyítja jobban, minthogy egy-egy kendőnél valami mindig kifog vagy ki akar fogni rajtam, ha megoldom a mintaolvasás problematikáját, mert most megoldottam, az első Gail után ez már úgy ment, mint a karikacsapás, s az utolsó sorig azt hittem, marad is ez a békebeli hangulat kettőnk között, szóval, akkor jön más, amire nem gondoltam, pedig egyik mentorom segítségével (több témában több is van, sőt, átfedések is vannak) már a leláncolás is nagyon ment", és már majdnem fellélegeztem, de akkor jött a blokkolás. Elméletben nagyon tudom, gyakorlatban nagyon nem, igazgatom, térdelek rajta, gombostűzöm, vonalzóval bemérem a cakkokat, felülről ránézek, iszonyú, kihúzom a tűket, kezdem elölről, szóval, egy tanfolyam (olyan egyszemélyesre gondoltam, egyrészt, mert másnál még nem olvastam ennek nehézségéről, másrészt, mert ciki) jól jönne.


"igaz, ezt nagyon unom, olyan, mint a szülésnél, kint a baba, ordít is, örülsz is, s azt hiszed, vége, de nem, még dolgoznak rajtad egy kicsit, pedig te már nem akarsz egyebet, csak a pöttömmel ismerkedni


2010. október 19., kedd

Shopping

Elmondom én, hogy zajlik nálunk egy csajos nap. Az esetek többségében van egy cél, mondjuk, kabátvásárlás, ez olyan laza, csatangolós napnak néz ki, nők sétálgatnak, csacsognak, fél kézzel fognak meg ruhadarabokat, néha kabátokat is, de a kitűzött cél(darab) ilyenkor eltűnik az üzletekből, ellenben látunk fantasztikus pulóvereket, remek nadrágokat és még annál is jobb cipőket, s nem mintha ezek halomban állnának otthon, de sorrendünk is van, pláne, céldarabunk, de legfőképp pénzügyi korlátaink.
A program mellé teszünk körítést is, ha már úgyis arra járunk, ugorjunk be, keressük meg, kukkantsunk be, csajos napunk van, belefér minden, nem sietünk, ráérősen, van mintánk mindenféle filmből, hogyan is kell. Mindig kávézóban kezdünk, ott még úgy érezzük, ez egy jó nap lesz, csak kényelmesen, ráérősen, ez a legfontosabb, s ilyenkor érezzük azt is, hogy ránk férne egy mozi is, laza, könnyed film, amit pasikkal úgysem lehet, beszerezzük a Pesti Estet is, majd valamikor délután, papírtáskáktól roskadozva beülünk, így tervezzük.

Én úgy gondolom, valahol a harmadik üzlet, sokadik kabát tájékán kezd fordulatot venni a nap, ott kezdi mondani a Gyerek, hogy ő már többet fel nem próbál, rá sem bír nézni, elege van, ronda mind, nem meleg egyik sem, milyen a szabása, a színe, ő pedig egy méretettáblázaton kívülre pottyant ufó, akinek túl hosszú a karja, túl széles a válla, rövid a dereka, egyébként pedig az egyetlen a  Föld nevű bolygón, akire nem szabnak kabátot. Itt kezd feszültté válni a hangulat, ezért rövid látogatásra megyünk a SugarShop-ba, mert csak bizonyos mennyiségű finomság után vagyunk képesek a harcot folytatni, egyébként is a vásárlás alapját képező föníciai mételyt rendelkezésre bocsátó (egyébként otthon hagyott maradt) személyt jutalmaznunk kell.

Azt nem tudom, hogy az üzletben mosolygó Gyermek az utcára érve mitől válik morcossá, mindenesetre kezdi mondogatni, hogy neki iszonyú sok a dolga, nem nagyon van kedve eljönni arra a helyre, ahol nekem szerezhetnénk be a szükséges dolgokat, egyébként pedig elég lassú vagyok, le fogjuk késni a kinézett buszt, ez utóbbiról én nem is tudtam, mármint, hogy van kinézett busz, de ha megemlíteném, hogy mozit is terveztünk, az csak olaj a tűzre, nem is mondok semmit, próbálom kapkodni a lábaimat. Ettől baromira kimelegedem, kigombolom a kabátomat (könnyű nekem, nekem már van), ami elkezd lobogni utánam, a sál bármennyire is vékony és időjáráshoz tervezett, most veszettül melegíti a nyakam, ettől kezdek begerjedni,  de rejtegetem, mert közben loholunk egy üzletbe, ahol a Gyermek  kiadja az ukászt, mennyi időm is van, ha nem akarjuk lekésni a buszt. Márpedig nem akarjuk.

Én gyorsan válogatok, hogy mire a szomszéd üzletből ideér, készen legyek, sürgetem az eladónőt, de elhárítva a nem kellemetes tekintetét, elmondom, hogy jön mindjárt egy türelmetlen 19-es, ez mindig bejön, a tekintet cinkossá válik, pörög a kéz. Mikor odaér (a Gyermek), még nem fizetek, ez súlyos hiba, nem szól ő, csak néz, általában engem, néha az óráját, közben éles kritikát fogalmaz meg a vásárolt textilekről, a legjobb ítélet is egy vállrándítás, de én már tudom, hogy ez nem számít, otthon majd másképpen látja, otthon majd sorolja, hogy melyikből mit varrjak neki.

Lefutjuk még a 100 méteres akadályfutás körúti változatát, hogy a villamost elkapva a buszmegállóban várjunk 20 percet, amikor is látom, hogy simulnak (végre) a vonásai, a textilek már egész jók, s bár a buszon még megjegyzi, hogy nem fér el tőlem, de akkor már elég hangosan röhögünk ezen ahhoz, hogy hazaérve a Férj kérdésére széles mosollyal közöljük, hogy kabát, na, az nincs.

(ennek több gyermekes változatát most inkább nem)
 

2010. október 18., hétfő

Kolbászos hasonlat

Úgy terveztem, hogy ma mindenképpen befejezem a Gail-t, de több Gail, mint Helyszínelő, meghátráltam.

Mikulás / Santa Claus

A Mikulással meg úgy vagyok, hogy (nekem) először is Mikulás és nem Télapó (a Santa Claus pedig már-már képzavar, de más országokért felelősséget nem vállalunk, ugyebár), mint ahogyan a karácsony az karácsony és nem fenyőünnep, ráadásul (nekem) nem piros, hanem mélypiros/meggypiros, mert a piros a nemzeti zászlóra való, szóval, kicsit  rigolyás (is) vagyok, egyebek mellett.
Last year I sewed some sacks for Santa Claus made of linen  but this year I wanted to make some change. First of all I have used sackcloth (burlap), red sackcloth because its colour and appearance suit this bags.
Tavaly lenvászonból varrtam zsákokat, majd előszedem a maradékokat, de most újak készültek, mert nagyon szép és finom zsákvásznat kaptam és ezt tényleg kaptam. Abban pedig bízom, hogy idén  is voltam annyira jó kislány, hogy az én zsákomat is megtölti a Mikulás, mert az enyém olyan ám, hogy 5-én elfelejti a rosszaságokat, csak a szépre emlékezik, de azokra bőséggel és szeretettel.
I hope my Santa Claus thinks I was a very-very nice and sweet girl this year too and he will full my bag again what's more I am sure because my Santa Claus always forgets the bad thing and can remember the nice and happy and lovely things. :o)
Már a Meskán! They have been in my online-shop!

8459

Persze, van mindenféle statisztika, a Google méri még azt is, ki hányszor szippantott be friss levegőt, hányszor vakarta meg a fejét, vagy éppen meresztette tágra a szemét a blog olvasása közben, már meg sem lepődöm, na de azért az, hogy a blog két éves fennállása alatt a profilomra 8459 ember volt kíváncsi, az újabb kérdéskört vet fel bennem, melynek legelső kérdése az, hogy "ki a fene ez az elmebeteg nőőőő?"

Rend a lelke


Kivégeztem a hétfejű három (szép kövér) fejét, de a legbüszkébb mégis arra vagyok, hogy az elburjánzott és végeláthatatlan könyvjelzőmben rendet tettem, itt, kérem, tematikus elrendezés van, mappákkal és almappákkal (alma-pákkal).
Nem is találok semmit, az ujjamban még a rendetlenség uralkodik.


2010. október 17., vasárnap

Röviden / Briefly

Semmi extra, kulcstartók és  neszesszerek, most ennyi az annyi. De legalább színesek.
Nothing special ... key-chains and pouches ... but at any rate they are colourful.

Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Charles Baudelaire:  Bánatos holdvilág

A fáradt holdvilág oly rest és álmatag ma,
mint bájos, lanyha hölgy elomló vánkoson
ha elalvás előtt langy ujja simogatva
szép keble vonalán könnyeden átoson.
Lágy felleglavinák színselyem sima hátán
körülnéz elhalón, s bágyatag elhever,
hosszan alélva a sok fehér csoda láttán
mely dús virág gyanánt a kék égen kikel.
S ha néha-néha, rest buvában, lopva, rejtve,
földünkre lankatag egy néma könnyet ejt le,
egy bús poéta, ki jámborul fenn virraszt,
e könny sápadt vizét hűs tenyerébe kapja,
ahol szinjátszva ég, mint egy opáldarabka,
s hová nem lát a nap: szívébe rejti azt.


Babits Mihály)