Én továbbra is úgy vélem, hogy vannak dolgok (cselekedetek, reakciók, stb.), amelyeket bár nem foglalt senki törvénybe, ettől függetlenül még élnek és vannak, nevezzük szokásjognak, s éppen, mert szokásjog, nyilván nem kötelező (értsd: nem jár büntetés a figyelembevétel mellőzéséért*), ám ettől még léteznek. A kismamáknak/időseknek való helyátadást ne kelljen már szabályként rögzíteni, mondjuk.
Szokásjog az is, hogy mutatom az új táskákat, mivel azonban ez sem kötelező, így vagy elmarad vagy sem, mindenesetre a be nem tartással senkit meg nem bántok.
* mert a kötelezőnek lehet más olvasata is, ugye
