2009. február 21., szombat

Asztalterítő

Nem most készült, de nagyon szeretem. A képen talán nem látszik (elvégre én fotóztam), de caffe latte-színű barna + közepes+ erőteljesen sötétebb lila színű anyagokból készült. Csak télen használjuk, immár 4 éve. Jól bírja a családunkat, dicséretére legyen mondva.


2009. február 18., szerda

Az orvos...

... azt mondta, hogy teljes idegkimerültségem van. Mert ma elmentem végre. Pihenést javasolt, meg pszichológust és szívvizsgálatra is el kell mennem. Ennek ellenére holnap még bemegyek a külföldi vendégek miatt, de csak egy rövid időre. Aztán pihenek. Állítólag hosszadalmas pihenésem lesz, ezt mondták. Részletek később.


2009. február 17., kedd

Varrás, meg ami kell



Erről a faliképről most már mindig ez a nehéz időszak fog eszembe jutni, de talán nem is baj, örök emlék lesz. Hangsúlyozom: emlék. A varrás nem tökéletes, de ez sem baj, mert mindig tudni fogom, mire gondoltam, miközben varrtam. És nem érzem úgy, hogy ezektől az emlékektől ezt kevésbé szeretem, inkább azt érzem, milyen jó is nekem, van hobbim. És van szerető családom. És szerető barátaim.
Kell ennél több? A döntés pedig formálódik bennem.


2009. február 16., hétfő

Nos

Nos, elértem a tűrőképességem határát, innentől már csak lefelé megyen az út. Persze, hogy munkahely, de nem részletezem. ZM-től felhatalmazásom van, hogy elmenjek táppénzre (tavaly voltam 1 hetet, előtte 10 évig orvosnál sem voltam). Aztán mehetnék munkanélkülire, de előtte még akár passzív táppénzre is. Sikerült ma is bőgnöm egy sort. Kissé zaklatott vagyok. Van olyan, hogy azt mondom a dokinak, hogy pihennem kell és kiír táppénzre? Vagy ilyen nincs is?

Ha reggelig nem gondolom meg magam, akkor egy kissé bajban hagyom a céget, ami még mindig nem éri el a 10 %-át annak, amit ők tesznek velem.

Van valakinek hasonló tapasztalata? Van valaki, aki egyszer összegyűjtötte a kurázsit és felállt?
Meglátom, mit hoz a reggel, na, nem bennük, hanem bennem. Továbblépek vagy sem. Jézusom, írni sem tudok.

2009. február 15., vasárnap

Konyhai életkép






Reggel 9 és 12,30 között a következő ételeket sikerült elkészíteni a családnak:

- ananászos csirkemell
- krumplipüré
- rántott gomba
- svédgomba
- párolt zöldségek
- köles
- zabpelyhes keksz, 3 ízben (kókuszos, mákos, diós-almás)

Ha jól számolom, 3,5 órás munkával sikerült elkészítenem mindazt, amit a család (némi maradéktól eltekintve) laza 1 óra alatt elfogyasztott. Ebből most csak annyit szűrök le, hogy az evés kicsit hatékonyabb tevékenység, mint a főzés.


Ötlet

A következőt találtam ki: az elkövetkezendő néhány hónapban nem fogok tudni annyit varrni, kötni, mint szeretnék, ill. a kézzel tűzött falikép is bitang lassan halad, viszont elszakadni sem tudok a blogomtól- szóval, ellentétes irányú mozgások vannak, amelyeknek ugyan megvan a maga oka, megvan a maga helye és ideje az én életemben, de...
Ezért apránként majd lefényképezem azokat a már elkészült használati vagy éppen nem használati alkotásaimat, amelyeket az elmúlt időben készítettem. Fontos kitétel, hogy itthon legyenek. Majd fűzök is hozzá néhány mondatot (megy az nekem), így talán nem hagynak el azok, akiknek jelenlétét megszoktam, megszerettem, sőt, várom.

Jelentem: szakdolgozatilag úgy állok, hogy a Zsoltárok könyvére koncentrálva a 22. oldalnál tartok. A másikból a 3. oldalnál, de azt most jegelem.