Ööööh

Hát hogy én mégsem megyek a blogtalálkozóra. Nem megyek, nem merek.

Kurtán

A második nap végére hullafáradt, a lét alsó küszöbén mozgó, ragadós és büdös nővé váltam, amit kompenzál ugyanezen test másik pólusa, valami lélekféle. Holnap szünnap, sabbath, mit soha ennyire nem vártam.

Ha pedig sok a pénz

Akkor nagyobb pénztárca kell, mert azt elfelejtettem mondani, hogy az előző méret aprópénznek való, meg gyerekeknek, 8x10 cm a mérete. Ezek viszont nagypályás modellek (10x17 cm) , belefér a bankjegy összehajtva, tekerve, gurigába csavarva, meg lehet tömni, szóljatok a férjeknek, hogy gomb már van, kellene a kabát is, akarom mondani, pénz. A fránya.

Ez a kedvencem.

Azt nem tudom, hogy a selejtjeimmel mit kezdek, a technikaórán csak figyelnem kellett volna, szutykos a kezem, az asztalom, termelem a selejtet. Is.

Egyébiránt lesz nálam táska, sok táska, a nagycsalád is ott lesz élőben, lesznek kis neszeszerek, meg nagyobbak is, levendulával töltött filcszívek, babák, melyek közül vannak kedvesek, de az éjjel 11-kor alvást megtagadó gyermek számára készített, ijesztgetésre tökéletesek is, van egy darab nyuszkó is, meg piros-fehér-zöld színű kulcstartó házikók, de hontalan, hazátlan színesek is, meg muffinosak is, szóval, eklektikus a kínálat, milyen más lenne.

És majd csinálok egy "fantázia kérdése" nevű sarkot, ahol ott lesznek a fonalak, sapkák, sálak, hogy a "Mütze im Sommer" felkiáltás ki ne maradjon.

Geldbörsének, pl.

Hajnal fél három, addigra sikerült kitalálnom az ideális méretet, a szabásmintát, a kivitelezést, a ragasztást, a prototípus is elkészült (kuka), de azért alakul a dolog. Tudom, hogy van, aki készít ilyet, az enyémnek más a szabásmintája, talán a formája is, de legfőképp az oldalzáródása, nem potyoghat ki semmi, mondom, hajnal fél háromra találtam ki. Egyelőre két méretben készül, mert a Kaccat által ajánlott gyártó éppen kifogyott a kiválasztott fazonokból, de ígértek nekem fűt-fát, folytatás következik.

Viszem őket a holnap kezdődő Zsidó Nyári Fesztiválra, négy napig (vagy amíg világ a világ,) árulunk, s aki tudja, mi a kedvenc színem, kaphat kedvezményt is, bármiből. Mondjuk. :o)

Vélemény?

Sok

Nem tudom befogni azokat a számokat, amelyek túl vannak a realitás talaján, mert mi az, hogy 7 millió ember vált hajléktalanná, mikor mi magunk alig vagyunk 10 millióan, hogy lehet nyerni milliárdokat, hogy a dinók 65 millió évvel ezelőtt már ki is pusztultak, de ilyen az is, hogy mennyi áru kell egy négy napos vásárra, befoghatatlan, nekem ez túl van a határaimon.

Családtörténet

Nem akartak ők nagy(obb) családot, miért is akartak volna, volt már négy szép gyermekük (lila, zöld, piros, sárga), nevelték őket békességben, néha meg békétlenségben, de ha volt is bennük csírázó vágy egy újabb kisbaba után, hát gyorsan elnyomták. Különben is az Édesanyának voltak még emlékei a legutóbbi szülésről (zöld), fájdalmai voltak (hátfájás), persze, hogyan is másképp jönne létre az új teremtmény, különben pedig volt neki dolga elég az aprónéppel (neszeszerek), azt sem tudta, hol áll a feje.

Igen ám, de ahogy az lenni szokott, az a vágy csak erősödött, erősödött, egyébként is elfelejtődött minden fájdalom, mígnem egyszercsak azt vették észre, hogy készítik a babaholmit (vatelin, festett textil...), mert útban van a legkisebb.
Lett erre zendülés, mindenkinek volt véleménye, volt, aki pirult, hogy a szülei már benne vannak a korban, volt, akinek lila lett a feje a méregtől, de olyan is volt, aki zöldségeket beszélt, össze-vissza hadovált, és mi tagadás, olyan is akadt, aki sárga volt az irigységtől.

Édesanya szorította a fogát vajúdás (varrás) közben, mert ez olyan megátalkodott féle gyereknek (táskának) nézett ki, hogy lészen, elrontotta a gépeket maga körül (varrógép, vasaló), nem akart normális úton világra jönni, mondhatni, farfekvéses volt (előbb volt készen a bélés), gondolta is az anya, hogy talán nem is kellene már neki újabb gyerek (táska), de természetéből adódóan a folyamat megállíthatatlan volt.

Édesapa pedig arra gondolt, hogy talán csak nem ükapa üt vissza ebben a gyerekben, annak volt ilyen természete, kicsit mulatozós, nagyon kártyás, mindenki imádta, pedig mennyi gondot okozott a családnak, még ma is mesélik, tessék, ez még ki sem bújt, de halálra kínozza az anyját (varrónőjét), az meg felváltva szidja és becézgeti, még talán hízeleg is neki (ha nem lesz kész öt perc múlva, a sarokba vágom).

Aztán mikor megszületett és kiderült, hogy az ordító gyereknek (táskának) foga van (színes szálas tűzés), nézett nagyot mindenki, ilyen a családban még nem volt, mindenki rendes, szolid természet (egy színű tűzés), mégis az ükapa keze lehetett a dologban (ZM, aki vette a cérnát).

Lett nagyon büszke a család apraja és nagyja, kiskirálylány lett a családban, mert lány ( türkiz) volt, el ne felejtsem, négy, különböző karakterű fiú (piros, sárga, zöld és lila) után végre lány, de milyen...!
A család pedig megnyugodott, nincs több vágyakozás (cérnanézegetés), készülődés (festegetés), de még csak tervezgetés (szabásminta) sem, élnek békességben, békétlenségben, édesanya pedig új kihívások után néz. Mert gyereket többet, na, azt nem akar.

Készülök / I am preparing for...

a vásárra, de nem felejtem el azt a megrendelést sem, hogy férjen bele a neszesszerbe a tusfürdő is. Más szín, más hangulat, kényünk-kedvünk szerint.

the fair so last night I was sewing some pouches. They are bigger than the normal ones after the request of my costumer. Different colours, different feeling as you like.

Szerintetek? Your opinion?

Tapasztalat

Éjfél felé, de inkább után, levendulával foglalatoskodni nem szerencsés, nem jó időzítés, ragadnak a szemek, kábulat, mély, intenzív alvás.

Nyármentés

Beülünk az autóba, eltelik két óra, esetleg három, s valami teljesen más helyen szállunk ki belőle, az előbb még végtelen rónaság, most az ismert dombok és illatok, kettőt sem pislantok, a lelkem még ott van, a testem meg már itt. Az ott vásárolt paradicsomot szeletelem, sózom, hogy két pislantás után aszalt paradicsomos zsemléket süssek belőle a tél közepén, s visszagondoljak a nyárutói piacra, a nénikére, aki aranyoskámnak szólított.
Egy kicsit elveszek én ebben az idő-tér dimenzióban.