második nap

A csemete egész nap tüsténkedett tegnap, takarított, vasalt, futott, Zsömit sétáltatott, sikált, nem akarok arra gondolni, hogy most tényleg ilyen disznóólban élünk a hollandokhoz képest, szimplán csak örülök a segítségének.. Így viszont végre dolgoztam, elkészült az a táska, amelyet a megrendelő (fotós) Nikon színekben szeretett volna. Azt hiszem, sikerült.

Mindemellett az a nagy újdonság van, hogy fogok futni versenyen mégis, ezzel a testtel, muhaha, de fogok. Csapatban. Én. Jótékonyságból. Részletek itt.

 

        

 

első nap

Már egy óra és én még nem ráncoltam a homlokom, de nem kell félni, ez ma a férjemre marad. Elvitte a csemetét leszedni a fogszabályzót, előzetes kutatások szerint is mélyen kell a zsebbe nyúlnunk. Nem is mentem velük.

Én ma nagyon szupermama vagyok, először is, mire felkelt a csemete, már futottam, aztán kiderült, hogy remekül értek a holland hajfesték leíráshoz, ráadásul iszonyú jól tudok másnak hajat festeni, de még ez mind semmi, hanem képes vagyok echte ungarische Speise-t készíteni, legyen az akár rakott krumpli is. Én ilyet szerintem 10 éve nem, de mi mindent meg nem tesz az ember a gyerekéért, ugye.

A 10 év azonban nem múlt el nyomtalanul, összekevertem a bonyolult sorrendet, hogy most akkor krumpli-kolbász-tojás, vagy mifene. 

Menetközben meg arra gondoltam, hoyg ez tök átverés, ebben a rakott krumpliban egy piramisjáték aljassága van ám, még hogy egytálétel, hagyjuk már ezt, mennyit kell mosogatnom, mire feltálalom azt az egyetlen tálat.

back home

Megkérdeztem az információt,  pontosan érkezik-e Amszterdam felől a busz és mi volt a válasz? Azt nem tudom, de Párizsból igen. Na jó, aztán kiderítették, hogy az amszterdami is pontosan, viszont ez nem volt vált be. A párizsi viszont tényleg.

Mindegy is, itthon a Legkisebb, kivonultunk elé testületileg és még elég jól bírjuk, csak egyszer forgattam a szemem. Busszal pedig azért jött, mert két iszonyú nagy* bőrönd is jött vele**, elmondása alapján a téli holmik és lovaglócuccok még ott maradtak, mert az új  svájci család cuki és nyaralás után elmennek a régi, ám szintén cuki családhoz és hazaviszik. Nem tudom, még nem ismerik a gyermek ruhákkal kapcsolatos mennyiségi felfogását.

Szóval, gyermekes családok lettünk, még szokjuk az új életformát.

* de nagyon

** nem lehet ennyi túlsúly után fizetni a repülőn

struktúra

Egy kicsit már én magam is nehezen viselem önnön magam, sok vagyok magamnak, felemésztődöm, nem lehetne, hoyg visszatérjek egy normál szintre? Nem a másik oldalt mondom, szimplán csak normális nem lehetnék?

Mindenesetre itt ez a  fénykép, nagyon szeretem, mert látom a színeket, a kopásokat, a töréseket, a rétegeket, vagyis a nagy egészt. Csak nagy egészként szabad nézni bármit is.

felmutatni

Volt az a két nap, amikor a lábam lógattam jegeltem és  nem volt varrógépem sem, na, akkor fejeztem be ezt a kendőt. Egy nagyon-nagyon kedves ismerősnek kötöttem, mikor a fonalat megláttam Bucinál, már őt láttam meg benne.

  

fonal: Bucikám

minta: Shaelyn shawl

súly: 97 gramm

méret: 60 x 148 cm

mozzanat

Jól van, hoyg nem értitek, mitől tartok én az elkövetkező egy hónapban, hát pl. az előbb fel kellett hívnom a Legkisebbet és azt hittem, a legfontosabb az egész beszélgetésben az volt, hogy mennyire meghatódott, mert sorra búcsúznak tőle az ismerősök és a családtagok pedig hoyg dicsérik, mert milyen nehéz volt neki az első két hónap*, de milyen ügyesen helytállt és mennyire megfelnőttesedett, satöbbi, ez olyan 10 perc volt, majd a végén mondom neki, hogy jaj, megvan a jegyed, ugye, és hogy jaj, hát mindjárt érkezel**, hát mindjárt csütörtök, erre azt mondja, milyen csütörtök, pénteken érkezem.... irgalom, ez a felnőtt gyerek képes lett volna egy nappal később kicuccolni hazainduláshoz.

* tényleg nagyon nehéz volt, nagyon, nem tagadom, sőt
** Hollandiából haza, majd el Svájcba