2009. április 17., péntek

Ilyen lett

Egy csoporttársamnak készítettem, akiről tudom, hogy szereti a kéket. Sajnálni fogom, ha kevesebbet találkozom ezentúl vele. Tegnap odaadtam neki, úgy láttam, örült, így én is.
Ügyeltem a táska belsejére is, oda is saját festésű kéket tettem. Kibéleltem becsülettel, olyan stabil, mint egy ... igazi táska.

This bag (made of my dyed fabrics) was prepared for one of my favourite classmate. Yesterday I gave it for her and fortunatelly she was very-very surprised and glad. Me too.
I payed attention to the details, so for the inside of the bag I used hand-dyed fabrics as well.
It has a rigid lining so it seems to be like a... real bag. :o)

2009. április 16., csütörtök

Színek, képek, textilek, festés / Colours, images, fabrics, dying

A blogbejegyzési restanciám újabb elemét szándékozom kipipálni, így most felteszek néhány képet a festés eredményéről. Azt mondanom sem kell, hogy irgalmatlan mennyiségű képet készítettem, amelyek többsége meg sem érte a szelektálás közbeni döntésképtelenséget (el sem jutott addig), azonnal, nagyítás előtt láttam az életképtelenséget rajta. Ez azt is jelenti, hogy amelyeket közrebocsátok, az már a javát képezi, ilyetén módon való vizsgálat és ítélet alá essen, kérem.

Összesítés:

Részletezés:

Nem, nem rózsaszín. A látszat csal.

Ez sem. Vagy mégis....


Ez utóbbi a fényképezésre már csak egy csíkot tudott felmutatni, mert átlényegült. Hogy mivé, az maradjon holnapra. És nem azért, mintha titok lenne, meg azért sem, mert így minden nap meglepetéssel szolgálhatok, nem. Csupán azért, mert azt már ZM fotózta, s ennek megvan ugyan az az előnye, hogy lényegesen élvezhetőbb minőséget produkál, de mire a gépéből az enyémre kerül az anyag, az minimum 24 óra. :o(

Na igen: aki esetleg adekvát válaszban bízván feltenne bizonyos "hogy", "hogyan" kérdőszavakkal kezdődő kérdéseket, annak most megmondom, hogy nincs remény. Nem tudom. Jött és lett.

As I have mentioned I possess some ideas I wanted to write about e.g. fabrics-dying. Although I have taken a lot of images of the fabrics most of them had to be thrown away because their quality. :o(
It's unbelievable how ungifted I am.
But the result of the dying might compensate me.

The last one is one of my favourite fabrics. You can see I have just a small piece of it because it has already transformed into... something by the time of photography. I am writing about it tomorrow! I can imagine you are burning with curiousity but ... tomorrow!




2009. április 15., szerda

Nyelvünk

Bár az ELTE néderlandisztika szakán tanuló Legnagyobbunk tanárai közül sem Nádasdi Ádám, sem Balázs Géza vizsgáin nem mennék át, s bár a mai magyar nyelvhez való igazodásom bizonyítékát látom abban, hogy a korábban elképzelhetetlennek hitt "post" és "komment" szavak lassan-lassan beszivárognak az én klaviatúrámba is, nos, ennek ellenére a "trendi" és "kombó" szavak alapszókinccsé válásához nem adom áldásom. De. De ezt is elfogadom, hiszen naponta szembesülünk új meg új szavakkal, lásd: klaviatúra, ami néhány éve mereven és csakis billentyűzet néven működött.
Ezzel szemben az eredeti magyar szavak hibás leírását, alkalmazását idegenkedve nézem- továbbra is. Nagyon remélem, hogy senki nem érzi úgy, róla írok, nincs kipécézve senki, a téma aktualitását nem a mai nap adja, olvasgassunk egy kicsit, hamar bizonyossá válik.

Mert különbség van az "egyelőre" és az "egyenlőre" között- ez a negatív csúcstartó nálam, nem készítettem komoly statisztikát, de bizton állíthatom, hogy 10-ből 8 ember nem érzékeli (nem tudja) a különbséget.

Nagy mumus a dátumírás, hogy most kell pont vagy nem - mondjuk a 26-án/26.-án viadal esetében is (gyakoriságot tekintve) kiütéssel győz az utóbbi, holott, ugye, éppen nem. Egyesek dátumkiválasztása pedig különösen érzékeny akkor, ha nem tudják eldönteni, hogyan is kell írni azt, hogy "elsején", persze nem így, hanem a számmal való jelölés az agytornáztatás eszköze. Direkt így írtam, válaszokat várom.

Vonatkozó névmások között van különbség, nem összekeverendő az "ami" és az "amely", és akkor még az "amelyik"-ről nem is szóltam. Mintha csak az első variáns létezne...

Vesszőket nem rakunk ki, ha igen, akkor rossz helyre.

Folytassam még?...

És igen, lehet válasz erre, hogy a megértés a lényeg - én is ismerem a kutatási eredményt, amely lehet elgondolkodtató, mosolyogtatnivaló, vicces, fel lehet mutatni magyarázatul, védekezésül, különben pedig örüljünk, mert ilyenbe még nem futottunk bele. Egyelőre, teszem hozzá.


Pótlás /Make up

SorkizárásRengeteg bejegyeznivaló téma tolong a fejemben, valószínűleg az előző időszak egy napra jutó post-statisztikájának (célként kitűzött :o) ) javítása mellett a némileg fellélegzett fejem/szívem/lelkem is aktív állapotra kapcsolt, így aztán a következőket vésem fel (főként magamnak) emlékeztetőül:
- táskavarrások
- festések
- Mákgubó és másolás
- szakdolgozatok
- Középső
- jövőkép, terv
- varrókuckó
- blogfrissítés
- helyesírás

A hirtelen felállított lista sorrendiséget, prioritásokat nem tartalmaz, csak a fejemben lévő egymással kergetőző szálak közül időnként egyet elkaptam.
És a bejegyzéshez nem illő blograjzot én kizárólag annak tudom be, hogy a hibás jobb , valamint az ép(nek mondott) bal agyféltekém között még nem állt helyre az összekötettés. :o)

In the last time I wasn't be able to write too much posts but I have some ideas what I would like to put in writing. Some of them are the follows:
- sewing of bags
- dying
- copying
- thesises
- our Middle daughter
- plans, future
- my sewing corner
- update of my blog

The list doesn't content any order of importance I was writing the topics runnig to and fro in my mind and I wanted to record not to forget about them .



2009. április 14., kedd

Terápiás gyakorlat avagy Juhizs és a pszichológia


Amikor a festős topikon azt olvastam Juhizs hozzászólásában, hogy a festést szívből ajánlja depressziósoknak vagy akit megtépázott az élet, mert kisimítja a ráncokat, egyéb jótékony hatásairól nem is beszélve, akkor megnéztem a készleteimet, kinyitottam (végre) Simon úr csomagját, majd mindkettőről számot vetettem és nekiláttam.
Fenti eredmények születtek, itt még csak vizes, ilyen-olyan állapotban láthatóak, de majd készül róluk fotó a teljes száradás-vasalás után is.
És igen: Juhizst csókoltatom. Igaz, ahhoz, hogy nekikezdjek, már egy jobbnak ítélt állapotnak be kellett állnia, de az érdemet nem vitatom el tőle. Dehogy teszem.

2009. április 12., vasárnap

Az ajándékok

Nyuszimama kora hajnalban felkelt, hogy meglephesse csemetéit. Keresgélte a kertben a csemeték által előző este (állítólag nagy gonddal) készített fészkeket, de sehol meg nem lelhette. Kódorgott a vizes fűben, mind a négy lába térdig átázott, végül némi mérgeskedést felfedezvén önnön bensőjében, jól eldugta az ajándékokat - keressék a csemeték.
Nyuszigyerekek (igen, a 20 éves is) pizsamában keresgéltek, míg szegény nyuszimama a magának megítélt, nyuszipapa által készített finom tejeskávét kortyolgatta. Végül mindenki örömére ajándékok megkerültek. Van nagy boldogság, öröm.

(Zárójelben: nyuszigyerekek eléggé szemtelen módon nyusziszemüveget emlegetnek, mely szerint megfontolás tárgyává kéne tenni a használatát hajnali reggeleken is.)