Van

egy fotó, mi színhelyes; 

egy, mi méretarányos; 

egy, mi éles; 

kéretik a fejben mindezt egyetlen képpé összerakni, mert nekem ezt a rengeteg dolgot egy képbe sűrítenem (megint csak) nem sikerült.

(az éles)

(a színhelyes)

 

  

(a méretarányos)

Azt azért

pedig szeretném remélni, hogy az elmúlt 24 év szinte minden hétvégéjén asztalra kerülő aranygaluska készítésével járó keresztyéni alázat, házastársi szeretet, türelem, úgyismint jócselekedet a végítélet napján beszámíttatik nékem.

Ezt nem

rakom fel a Meskára, viszont viszem holnap a Goubára. A szürke a praktikumot képviseli (nem piszkolódik, legalábbis nem látszik), a pink pedig az esztétikumot, mondjuk így, de ez utólagos okoskodás lehet, a kiindulás az volt, hogy tetszik. Mármint nekem. Abban továbbra is csak reménykedni tudok, hogy másnak is.

 

Utóirat

Most akkor nézzük a realitást.

Azt, hogy néhány terméket elviszek zsűriztetni, azt csak néhány ember tudta, tudta a családom, tudta az a néhány ember, akiket bepaliztam és vittem magammal (büszke vagyok rájuk, minden termékük zsűrizett termékké vált), valamint tudta két bloggerina, akikkel megosztottam a hírt, mert számítottam a józan szavukra.Velük beszéltem meg a dolgot, s örülök, hogy egy véleményen vagyunk. A zsűriztetés nem annak eldöntéséhez kellett, hogy iparművész vagyok-e vagy sem, vagy hogy joggal használhatom-e a titulust, erről már írtam. Ez egy teljesen más történet, amit úgy hívnak: marketing. Színtiszta marketing.

Lehet finnyogni azon, mennyire kell ma a  marketing, van-e rá szükség, hogy kell-e a jó bornak cégér (kell), hogy mennyire nem értünk hozzá, hogy bezzeg régen, szóval, sok mindent lehet, de figyelmen kívül hagyni nem lehet. Jobban mondva, nem érdemes. Így működik a világ, s vissza lehet ugyan vonulni az elefántcsont-toronyba, onnan nézni kifelé, meg lefelé, de az egy más magatartásforma, melynek más következményei lesznek. Lehet azt is választani, persze.

Szóval, a zsűriztetés nekem a marketinget (is) jelenti, s bár az egykori kijelentésem árnyaltabb lett, de alapjaiban nem változott, a dicséretes jelző azonban ezen tudott javítani, nem azért, mert én kaptam, hanem azért, mert ilyen is van ezek szerint. Viszont a kapott értékelést fel fogom használni a továbbiakban, bizony, hogy.

A másik, amiről írni szerettem volna már egy ideje, s szorosan kapcsolódik a témához, az a blogger Top10. Leveleztem a szerkesztőkkel/létrehozókkal, s tisztáztuk, hogy ez nem verseny, még akkor sem, ha esetlegesen a GoldenBlogot juttatja az ember eszébe, ez egy ajánló, ahová be lehet kerülni bármikor, a rangsor folyamatosan változik az adott értékeléseknek megfelelően. Amikor jelentkeztem, nem az volt a célom, hogy én legyek a legeslegjobb kerek e világon, bár nem tagadom, örülök, hogy általában az élen állok, örülök, ha tetszik másoknak a blogom, de ez is csak azt erősíti meg bennem, talán van keresnivalóm a világon, s hogy nem kell utálni a marketinget. Ennek ugyanis szintén van marketinghatása, több megrendelésem érkezett innen, több levelet kaptam, hogy ott találtak rám, és milyen jó, hogy rám találtak, mert most már olvasnak, nyomon követnek, s tudom számszerűsíteni, hány konkrét megrendelés származik innen.

Tehát azt szeretném mondani, hogy számomra a marketing egy eszköz, melynek a kézzelfogható hasznán kívül vannak érzelmi pozitívumai is, de vannak határai is. A határ egy (egyesek szerint kissé erős) belső kontroll, ezért nem akarok (még) élni a titulus lehetőségével, de a határvonalon belül viszont szeretném kihasználni , amit csak lehet. A határvonalak pedig változhatnak, ezt ismerhetjük a történelemből.

Dicséretes

Kiválogattam tíz termékemet, összecsomagoltam, a papírt megírtam, és beadtam a lektorátushoz zsűriztetésre. A három napos procedúra ma ért véget, ma már eredményt is mondtak, mind zsűrizett termékké vált, de ami a fő- fő dolog, hogy dicséretes lett, nem tudom, ez konkrétan mit jelent, de hangsúlyozták, hogy dicséretes, hogy kivitelezés, meg külső-belső összhang, odavagyok, no.

Viszont. És most szeretném hangsúlyozni, hogy magamról írok, még akkor  is, ha tudom, hogy másnak más a véleménye, legyen is, de az én véleményem engem érint, nem másról írok, magamról, nem valaki ellen, hanem magamért. Mert bár lettek ezek a dicséretes zsűrizett termékek (mit tagadjam, jólesik leírnom, s biztosan fogom is még ebben a posztban), s a Meska lehetőséget ad rá, hogy mostantól iparművészként jelenjek meg a felületén, én mégsem teszem. Továbbra is azt tartom, hogy én (!) nem vagyok iparművész, egy olyan kézműves vagyok (tekintve, hogy jobb kategória egyelőre nincs), akinek vannak szép számmal zsűrizett termékei (ezt jelölni is fogom), de a kettő között feszül egy láthatatlan határvonal, s én még nem kerültem át a túlsó oldalra,  még akkor sem, ha magam készítem a szabásmintát, ha folyamatosan törekszem új és új fazonok létrehozására, ha van választék a táskáim között. A fejlődés lehetősége előttem áll, inkább: rajtam áll, de ez még mindig nem a profizmus, s ezen a lektorátus ítélete sem változtat. Számomra semmiképpen nem. Ez egy lépcső, melyre felléptem, fel tudtam lépni, de van még néhány előttem, messze van a hegytető. Lépésről lépésre szeretném a távot megtenni.

Most örülök, nagyon örülök, de szeretném, ha nem menne el az eszem, s szem előtt a céljaimat, s a terveimet tartanám. És a határidőket is.

Jaj, azt mondtam már, hogy dicséretes lettem ? :o)

Mondanám, hogy

ez csokoládébarna, de ki hiszi el.

Duras

Kiszáradt hegyi patak, mely holnap kilép a medréből.

Még álmomban is töprengtem ezen az egy mondaton, nincs jelentősége az adott történetben, hozzám van köze,  minden egyes szót szelíden a számba veszek, megforgatok, óvatosan lenyelem, váljon vérré a szó.

 

Hogy az internet hatalom

- Majd jól kiprédikállak a blogomon... (végső, kétségbeesett érv)
- Ne élj vissza a hatalmaddal! (basáskodó válasz)

Ez talán őzbarna,

vagy micsoda, mindenesetre a pirost még felismerem. Alapformája ugyanaz, mint a szürke-piros esetében, mégis más, én biztosan másnak látom. És akkor egy táska kikerült a félkész kategóriából, nem mirelit, nagyon is primőr.

 

Azt azért megjegyzem, hogy ha az emlegetett égőpiros ilyen lett volna, hangom nem lett volna, de ha ilyen lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.

Itt és itt elérhető a táska.

Mirelit

Félkész termékek boltja, lehetne ez egy piaci rés is akár, én elkészíteném a külső réteget, csomagolok mellé bélést, cipzárt, leírást, majd jó pénzért eladnám, miért ne?, hány ilyen összekészített csomag létezik, ez egy kicsit nagyobb ugyan, de attól még kreatívabbnak érezhetné magát a vásárló, majdnem saját maga készítette el a saját maga táskáját.

 

Nekem  elég lenne a külső réteg, nem lenne raktár a fél szoba, szabadon ugrálhatnék a táskák között, gyorsabban készen lehetnék, lenne szép nagy bevételem', lenne boldog és elégedett vásárló, de legfőképpen ravasz és élesszemű üzletasszony lehetnék, aki azonnal észreveszi a tátongó rést, be is tömi gyorsan a félkész/mirelit táskákkal. Mindenki elégedetten dőlhet hátra.

'kardinális téma, igen

Nem,

nem az történt, hogy váratlanul megoldódott minden problémánk, az egyenesek sem értek össze a végtelenben, de még csak a könyv sem került kiadásra és a filmet sem kezdtük el forgatni, sőt, önjelölt főszereplőket sem kellett elhessegetnem a nap folyamán, valahogy senkit nem érintett meg a filmvígjáték témája, nem kerestek meg vastag pénztárcás producerek sem, egyszerűen ügyeket intéztem. Meg kávéztam a többi ügyeket intézővel.

Közben

pedig sikerült elérnünk egy olyan pontot (nem is pont ez már, hanem egyenes, egy végtelen egyenes, sőt, két egyenes, két párhuzamos!, melyekről köztudott, hogy a végtelenben még találkoznak is, tehát jó kilátásaink vannak),  amikor egyre sürgetőbben és gyakrabban mondogatjuk, meg egyre jobban sóhajtozva is, hogy majd a papa könyve, az gyógyír lesz minden bajunkra, igen. igen, s ezzel a francia vígjátékba illő mondattal mintegy lezártnak is tekintjük a kérdést.

Philippe Noiret-ra osztanánk a főszerepet.

Vanesszának

táskája, legyen neki szép napja!:o)))

És hogy zöld még nem is volt, az kínos, orvosolni kellett.

Elérhető itt és itt!

A FlyLady,

mely az én fordításomban repüljbabámként szerepel, szóval, a FlyLady azért remek találmány, mert egyetlen dolgot követel meg az embertől és most nem a kirakattevékenységnek gondolt mosogatótisztításra gondolok, hanem egy annál sokkal fontosabb, nem kézzelfogható, de még csak nem is látszattulajdonságra, konkrétan a következetességre.

Gondolom, ezért nem megy nekem.

Ez pedig

 

egy pink táska, magenta táska, kinek hogy tetszik és egyébként hogy tetszik?

Elérhető itt és itt.

A cipők,

  

hát azok nagyon fájtak, rájuk sem bírtam nézni egy évvel ezelőtt, olyan képet hoztak elém, amit nem szívesen nézegettem, hogy én fehér szoknyában, piros cipőben, meg csinos kosztümben, fekete magassarkúban, ugyan már, a karrier nem nekem való, nem vagyunk jóban egymással, vagy ő szárnyal, vagy én, de semmiképpen nem együtt, vagy  ha mégis, akkor a morállal van a baj. De ez az én történetem, az én karrierem, az én cipőim.

Elcsomagoltam őket, ne is lássam, semmi kép a múltból, se kristálytiszta, se homályos, szekrény aljába velük, majd az ítélet napján, akkor is más lábán.

Most elővettem őket, farkasszemet néztünk, de hát ezek csak cipők, nem hoznak ezek elő semmit, mit én nem akarok, miről beszélek, közönséges cipők. Csak éppen menetközben kinőttem őket, s azt csak remélni tudom, nem pusztán fizikai értelemben.

A tavaszi táskát

pedig a 72. számú versenyző kapja, de közel sem biztos, hogy hordani is ő fogja, lányos anyukák előtt nem ismeretlen a probléma. FriStiKati, kérlek, jelentkezz!

Mindenkinek köszönöm a játékot, az a 205 jelentkező, az nagyon meglepett. :o) Készül még prototípus más fazonú táskákból, ha akarjátok, játszhatunk később... játszani jó.

True Random Number Generator Min: Max: 205 Result: 72

Ha 204 darabra

vágnám a táskát, akkor jutna minden résztvevőnek, csakis egyforma darabkákat, súlyra is, méretre is, jusson a merevítőből, a vatelinból, a bélésből, a külső textilből, jusson belőlem mindenkinek, az lenne a szép, új világ, az ám.

:o)

Most mit is

mondjak erről a táskáról vagy bármiről is. Hogy a színeket tekintve időnként nem ismerek magamra, már mondtam; hogy vidám és bohókás a táska, az látszik; hogy szeretem, azt tudjátok. 

És szeretni fogom a Legnagyobbunk barátját is, aki kezdeményezte a bemutatkozást.

És szeretem, hogy a Legkisebb távozóban még egy utolsó búcsúpuszit  küldött, mosolygott és visszaintett.

És azt is szeretem, hogy a Középső élvezi az életét.

Szeretem.

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

Kosztolányi Dezső: Ha negyvenéves...

Ha negyvenéves elmúltál, egy éjjel,
egyszer fölébredsz és aztán sokáig
nem bírsz aludni. Nézed a szobádat
ott a sötétben. Lassan eltűnődöl
ezen-azon. Fekszel, nyitott szemekkel,
mint majd a sírban. Ez a forduló az,
mikor az életed új útra tér.
Csodálkozol, hogy föld és csillagok közt
éltél. Eszedbe jut egy semmiség is.
Babrálsz vele. Megunod és elejted.
Olykor egy-egy zajt hallasz künn az utcán.
Minden zajról tudod, hogy mit jelent.
Még bús se vagy. Csak józan és figyelmes.
Majdnem nyugodt. Egyszerre fölsóhajtasz.
A fal felé fordulsz. Megint elalszol.