fény - kép

Gondoltam én ide egy versrészletet, mert az olyan stílusos, de nem lesz vers, nem lesz részlet.

Csak a fény. Csak a kép.

előreaggódás

Most még szép a nap, most még könnyű futni, na de ha beköszönt az ősz...!

pedig már csütörtök van

Még nem jött haza.

back to NL

Pénteken tehát hazaérkezett a Legkisebb a 12 hónap helyett rövidre zárt, így 1 hónaposra sikeredett svájci útról, majd ma, szerdán felraktuk őt egy újfent Hollandiába induló gépre. A kettő között pontosan 5 nap telt el, s ha emlékszünk még, hogy nemrégen 5 teljes héten át valósult meg a békés egymás mellett élés, akkor talán nem meglepő, hogy ha azt lakonikusan csak annyit mondok, hoyg ez az 5 nem az az 5 volt.

Mindenesetre az történt, hogy amikor becsekkolt és már majdnem átment a kapun, akkor mi egy pillanatra egymásra néztünk Zével és egyszerre sóhajtottunk fel, hogy, na, letudtuk, minekutána egyszercsak azt láttuk, hogy a Gyermek jön vissza. Esküszöm, összeszorult a szívem, felmerült bennem több lehetőség is, mittomén, körözött terrorista, lejárt az útlevele, a hollandok nem kérnek belőle, vagy akármi, de szerencsére nem, csupán a  beszállókártyát ( a hosszú, fekete hajú lánynak) Molnár Sándor nevére állították ki. 

Végül másodszor is elbúcsúztunk tőle, s állítólag lassan oda is ér. 

Rettegj, Hollandia.

előny

Soha nem gondoltam volna, hogy a testem komoly fegyvertény lehet, de ma a buszon mellém telepedő lány oly rohadt hangosan hallgatta a zenét (a fülébe dugott kábelen keresztül, WTF), hogy bár igyekeztem  rosszallóan ránézni (simán  visszanézett rezzenéstelen tekintettel), s igyekeztem ezt ráutaló magatartással  erősíteni (belehajoltam a képébe), egyszercsak meguntam, s az eredetileg összehúzott testem elengedtem. Éreztem, hogy ráutaló magatartásként fészkelődik és mocorog, de rezzenéstelen tekintetem nekem is van. Adandó alkalommal át is ült a szomszéd ülésre.

de vajon melyik rész valós és melyik tréfás?

A múltkor meg az történt, hogy a közösségi oldalon valaki valamiért megdicsért (azt hiszem, a kendőért, amiért itt egyébként nem nagyon, nem is értem, majd jól nem mutatom meg a következendőket) és kérdezte vagy állította, már nem emlékszem, hogy milyen ügyes vagyok, hogy ehhez is értek. Én az igazságnak megfelelően válaszoltam, hogy frászt sajnos, több mindenhez értek kicsit és hogy szétszóródom. És ez a szó nagy tetszést aratott ott, nagyobbat, mint itt a kendő* és nagyobbat,. mint szerintem kellett volna, így gyorsan meg is sértődtem, mert van ugyan orra Cyrano-nak, de azért tán mégsem kellene ezt így, nyíltan és iziben javítottam magam, hogy nagyképűen ezt reneszánsz embernek mondják és ezt elég nagyképűen is mondtam, bár viccből. És ez is tetszett bizonyos embereknek, de csak kevés átfedés volt a két réteg között, szerintem ez jól jelzi a rólam alkotott véleményeket.

Mindez azonban nem jutott volna eszembe és nem hánytorgatnám fel, ha szétszóródó emberként nem több mindent olvasnék paralel és az egyik könyvemben nem jön velem szembe az alábbi mondat: " Aki csak egy dologhoz ért, ahhoz sem ért igazán.**"

Azt még nem tudom, hogy én ezzel egyetértek vagy sem, mert a sok minden, amire ugyebár szórom a figyelmem, annyira leköt, hogy nem tudtam koncentrálni erre az egyre, de milyen jól hangzik, bármikor zsebből előrántható, instant jól-megmondás.

* nem érzékeny pontom, dehogyis, ugyan

** Design. A forma művészete

olvasok én sok pszichológiát

Én például igenis nem szeretem a hibáimat és a rossz tulajdonságaimat, de nem úgy nem szeretem őket, hogy akkor én inkább tökéletes szeretnék lenni, hanem úgy nem, hogy rendben, legyenek hibáim, de másfajták. 

Elfogadom én a tökéletlenséget, de nem lehetne, hogy másképpen legyek tökéletlen?

hello szeptember

Elfáradtam a nyártól, a hőségtől, a rengeteg napfénytől (majd visszasírom, de ki tilthatná meg akár a mostani, akár a nyafogós változatot), elfáradtam a megoldhatatlan, vagy annak tűnő feladatoktól, a restanciáimtól, a mások részéről rám nehezedő nyomástól, de attól is, ami állítólag nem nehezedett rám, csak úgy éreztem (röhögnöm kell), de még attól is, amikor türelmesek voltak velem, pedig presszionálniuk kellett volna.