Éghajlat-változás

Örülök, hogy a mai napon sem maradt el a kiadós nyári záporként aposztrofált monszun, igazolandó a sokat emlegetett éghajlat-változást, s bár a monszun tényleges (mondhatni: eredeti) területe a 30 és 45 szélességi körök között található, azért lassan én elkezdem beszerezni az elültetésre szánt rizst. Annak kifejezetten örülök, hogy így viszont fahéjfa is lesz majd a kertünkben, legalább a heti 2 csomag fahéjat kiválthatom a saját biotermesztésünkkel és az sem lesz rossz, ha a teatermesztést is saját hatáskörbe vonhatom. Sőt, csatlakozhatom a Fair Trade-hez, ami meg már nagyon jó lesz.
Egyet nem ígérhetek meg: hogy így fogok teázni veletek.

A monszun viszont tuti.

És azt még...

... nem is mondtam, hogy állítólag ma délután a PPKE-VJK diplomákat osztogat, ha szerencsém van, egyet én is elkapok. :o)

Gasztroféle

Van élet a varráson kívül is, s bár nem rossz táskákat kitalálni, megvarrni, azért a család is megkívánja a magáét. Én igyekszem beosztani azt a 24 órát, mely nékünk adatott, néha megy, néha nem. De amikor igen, akkor ilyen napjaink vannak:

Meg ilyen:


A két kenyérke ötletét Ágitól vettem, de ahogy az már lenni szokott, nem volt itthon zabpehely, így aztán én diót vagdaltam bele, meg búzapelyhet, a zablisztet rozslisztere cseréltem, a joghurtot pedig kefírre, mert szeretjük a savanykás ízét. Az élesztő maradt... :o)

És bár nem tűnik a gasztronómia csúcsának, a friss spenót + krumpli párosítást úgy hetente kétszer is megkívánjuk, vegán ebadtánk nagy boldogságára. Naná, hogy egy halom fokhagymával:


Hát, így éldegélünk mi.

Nagyítva- javítva :o)

Akkor most nagyobb méretben, így biztosan nagyítható.

Szerintem azért preferáljuk ezt a fajta képfelrakást, mert a nagyobbakat olyan fene lassan tölti fel a gép. Nekem ez a tapasztalatom, mások?

A táska pedig ... elkelt. :o)

Természetesség

Az előző, púder-rózsaszínű táska sikerén (nem arra gondolok, hogy a legfőképp engem meglepő 14 óra alatt elkelt, hanem arra, hogy hányan reagáltak pozitívan a színre, a fazonra) felbuzdulva most varrtam egy másikat, ami olyan is, meg nem is, mint az előző. Még mindig volt rózsaszín cérna a spulnin (ezt biztos így hívják?), még mindig nem kedvelem a cserét, és még mindig volt egy kis lenvásznam, meg kedvem is.


Bevetettem a rajztudásom is, ami valahol a 4 évesek szintjén megállt és azóta nem akar fejlődni, de minek is, ha itt van nekem a bármikor bevethető ZM, aki még lelkes is, de a tulipánokat talán még én is. A fotózást már nem, hátha nem derülne ki még a textildarab funkciója sem.
És ugyan varrtam én már cipzárt szoknyába, nadrágba, legutóbb egy fejlettebb változattal is megbirkóztam, de a táskák záródása rendre mágneszárral történt - eddig. Mert most belevarázsoltam én, igaz, fél éjszaka ráment, de magamtól, aminek az önértékelés-önfejlődés szempontjából nézve is releváns a jelentősége. Szépséghibája a dolognak, hogy nem így akartam, hanem azt a variációt, amikor az egyébként kimondottan ideillő, egyébként funkciót is hordozó zöld szél se kellene - de ez a "kifordítom-befordítom, mégis bunda a bunda" típusú varázslat felfejtése egy következő éjjeli projekt feladat lesz. Hacsak nem tudtok nekem mondani valami biztatót, esetleg vizuális lényemnek és agyi korlátaimnak egyaránt megfelelő magyarázatot, tutorialt. Persze, tudom én, hogy amire mi magunk jövünk rá, annak nagyobb az értéke, de én már csak olyan vagyok, hogy szívesen hajlok a könnyebb elllenállás irányába. :o)

Egyébként meg ez a kedvencem, színre, formára, fazonra, mindenre. A Meskán megtalálható!

Mérleg

A mai nap mérlegét még nem hoztam meg, de visszatekintve a következőket mondhatom:

- 3 párnahuzat kivételével minden vasalnivaló érintetlen (a Gellért-hegy, ezúttal a Citadella nélkül)
- viszont játszottam egy menet Scrabble-t
- nem takarítottam
- de sütöttem megint egy nagy halom lekváros-diós és fahéjas kiflit
- nem mostam
- ellenben az APEH 5 számjegyű összeget akar visszaadni, ezért hívtak be (nem kérdeztem, ezt hogyan sikerült kiszámolni, már mondtam is a számlaszámomat)
- nem csináltam meg az előre eltervezettet
- és nincs ellenpontként semmi "de"

Ennyit a terveimről. :o(

Esőnap(ok)

Az esőnapokban az a jó, hogy elintézem a Gellért-hegy magasságú vasalnivalót, hogy megvarrok egy-két táskát, hogy ZM fényképezhet. Utóbbi nekem is jó.
Viszont nem látok napot, sötét van a házban, a kertben hagyott holmi csuromvizes, a tuják szétnyíltak, mint a tubarózsa és folyamatosan álmos vagyok.

Egyébiránt a tegnapi táska elkelt, de erről majd még írok. Most elmegyek az APEH-ba. Egy ilyen esős napon. :o(

Igazolás / Certificate

Ezúttal hivatalosan is bizonyítottá vált, hogy a zölddel való elkötelezettségem és iránta való feltétlen imádatom mellett repertoáromban fel-feltünhetnek lényemtől (eleddig) idegen színek is, amelyek a minden iránt való nyitottságomat hívatottak igazolni. Lásd alant. Nem volt fájdalmas, sőt, megkockáztatom, egészen összebarátkoztunk.
Ennek ellenére most már jöjjön valami... zöld. :o)
A Meskán elérhető...

In spite of the fact that I prefer green I would like to prove I am open to use other colours as well. Telling the truth it wasn't terribile what's more I began to be fond of this kind of pink. What a surprise! But .... it's time to sew something... green. :o)
You can find it in my online-shop, here.

Közkívánatra

Amikor az előző bejegyzésben szereplő képeket igencsak lekicsinyítettem, azzal az volt a szándékom, hogy némi önérzetet azért hagyjak magamnak, látni, amit látni, elég az. Még sok is.
De most közkívánatra felfedem magam, s közreadom a képek nagyítható változatát is, minden további felelősséget áthárítok a kérelmezőkre. A bejegyzést nem írom újra, aki úgy érzi, hogy további információra lenne szükséges (mert a képek nem beszélnek magukért vagy nem tudja, hol készülhettek a fotók), az alant megtalálja.
Hm... az a gyanúm, némelyeknek elég lesz a puszta látvány.
Tessék mazsolázni....

Csak semmi pánik avagy az én varrósarkom

Sokan azt hitték, hogy bevállalósak és mutogatták a varrósarkukat, de az mind semmi ahhoz képest, ami nálunk van. Mondhatnám, hogy a nyugalom megzavarására alkalmas képek következnek, de igaziból tesztelem Újdonsültéket, akik velünk ellentétben hihetetlenül rendesek, precízek, kedvesek - szerintem jobb, ha a nyíladozó barátság kezdetén kiderül rólunk minden, nincs zsákbamacska.
Nos, alaphelyzetben ez az én asztalom, kuckóm:


Most éppen a laptop dolgozik, de nincs ez mindig így, a helyzettől függően váltásban vannak masinériával:


Persze, olyan is van, amikor mindkettőre égető szükségem van - egyszerre:


Ha a zsebkendőnyi méretű asztalomon már nem férek el valami nagyobb projekt miatt, akkor a család örömére átteszem a székhelyem a konyhaasztalra, ami által ott is rendetlenség támad:


Visszatérve a szobába, a fejem mellett, a falon is vannak (nélkülözhetetlen) dolgok:


A sor folytatódik a hátam mögötti polccal, amely eredeti célja szerint elviselhetővé tenné a felhalmozott textilt, miegymást, ebből ez lett mostanra. A szoba ezen része már-már sérti ZM felségterületét, mert hogy ez meg az ő dolgozókuckója, könnyű neki, egy Machintos, egy Wacom-tábla elég neki. Hiába, no, mindig a kevéssel is beérő pasik vonzottak. :o)


A rend utáni vágy megtestesülésének tekintem a dobozokat, dossziékat, figyelnem kell, nehogy elhatalmasodjon rajtam valami mámor és így folytassam:


A polc másik (ZM szerint kisebbik) fele a ház uráé, ahol a fontosnak tartott Nikon dobozokat és a megszámlálhatatlan, rendkívül fontos National Geographie példányokat tartja. Itt azonban fel kell hívjam a figyelmet a polc legfelső szintjén lévő, bármely nagyáruház sportosztályát megszégyenítő kempingfelszerelésünk egy részére, ami néhány polifoam-ot, matracot, csónakot (!), pumpát, sátrat tartalmaz. Minden további a ház többi részén foglal helyet, úgymint ágy alatt, spájzban, satöbbi.


És ha valaki azt hinné, hogy ezzel vége a horrornak, hát nem, de már csak egy apró részlet következik, a szoba másik végében lévő polcon található néhány dobozról, amely szintén sajátos gyűjteménye a kedvenc elfoglaltságom eszközeinek.


Mindennek a csimborasszója pedig az, hogy a két polc között van a hálószobát reprezentáló ágyunk is. Ami több dolgot is jelent egyszerre, de legalább a következőket:

- kicsi a házunk
- nagy a családunk
- remek helykihasználó képességgel rendelkezünk
- a boldogság nem feltétlenül áll arányban a rendelkezésre álló térrel

Egyébként pedig azt gondolom, hogy a kimondatlanul, de némiképp mégiscsak versengéssé avanzsálódott "Varrósarok, azaz bevállalom"c. pályázatot ezennel általam megnyertté nyilvánítom.

Újdonsültékkel kapcsolatban viszont nem tudom, milyen esélyeink vannak. :o)