Megrövidíttettem

Ilyen kis rövid posztokat fogok írni, az is beletelik majd néhány percbe, mire bepötyögöm, bár ez még mindig jobban fog menni, mint a varrás. Hát, levágtam az ujjamból egy darabot, egy darabkát, a jobból, naná,  nem részletezem, de most nem jó, legyen ennyi elég.

Amikor nagyon

dologidő van, nagyon, akkor mindig valami olyat csinálnék, ami ráérne később is, nem sürgős, nem fontos, nem ma, de végképp nem most. Aztán néha legyőzöm a kísértést, ma azonban egyértelműen nem én kerekedtem felül. Csomagoltam, rendezgettem, fényképeztem, nézzétek el nekem, én is igyekszem elnézni magamnak.

levendulás kulcstartók együtt:

 

romantikusok:

csíkosak:

 

 pöttyösek:

 

 kékek:

 

csak úgy, mert jó:

Sokáig tartott,

de jó időben érkezett, mikor máskor, mint  ebben az esős, hűvös időben. Szerettem készíteni, bár ahogyan sejtettem, elfogyott a türelmem, vele párhuzamosan a fonalam is, már szó nem volt maradékok felhasználásáról, de volt, ki megszánt, s küldött nekem fonalat, hát így lett nekem grannym. Kellett hozzá a Tour de France is, némi Soprano is, ember, ki elnézi a gombolyagokat és kellettem hozzá én is. Horgolótudás nem kellett hozzá, ennyit tudok, ezt az egy mintát, ezt viszont végtelenített mennyiségben.

Egyszer majd jól megtanulok horgolni. Is.

 

 

A mérete pedig 100x 120 cm, nem négyzet, mert téglalapot szerettem volna, ezért  a két végére horgoltam három-három sort, majd ránéztem, rondának találtam és még háromszor körbehorgoltam az egészet, ettől lett egy minden szimmetriát nélkülöző fizimiskája, de ezt megspékeltem még ezzel az utolsó sorral, ahol is elfogyott a cérnám fonalam, mindezek jól láthatók az alábbi képen.

Viszont az enyém, ugyebár.

A BB

koncert óta én már csak mulatni vágyom, s mert soha nem mulattam igazán, most nagyon erős a késztetés.

Ha egyszer

rózsám lesz, melyből kiderül, hogy most még nincs, mert megriaszt az a sok gondoskodás, amit igényelnek, vagy amit elképzelek, hogy igényelnek, szóval, ha lesz rózsám, csakis tearózsa, aprófejű, sok virágú rózsa. Ha ilyen idő lesz, mint most, akkor a sok rózsafej mind a földön, mind teli vízzel, mind tépetten, mind gyönyörűen.

Szeretem az apróságokat, a rózsa sem kivétel, miért is lenne az, az apró dolgok tartják fent a világot.

Hogy esik, az

rendben van, essen,
hogy sötét van, oké, legyen sötét,
hogy hűvös, az sem érdekel,
hogy a jövő heti fél-nyaralás a  fentiek miatt ugrik, az már nem annyira jó, de még az is belefér,
de miért villámlik, miért dörög, csattog, meg ilyeneket, már nem is csak éjszaka, de reggel is,
teljesen szétzilálódtak az idegeim, nem viccelek.

Nemsokára

játszunk, már amennyiben akartok. És ha figyeltek.

Hogy a gépek a test felett,

azt tudom, képesek erre, néha segítség, néha kényszer, néha egyetlen lehetséges mód és néha kapaszkodás, meg hajszál, de azt, hogy a lelkem felett is?, hogy is van ez, nem értem. Össze vagyok zavarodva, hoyg egyetlen bennem lévő mondat sem ment át az ujjaimba a másik gépnél, a Mac-nél, nem találtam a betűket sem, mondatokról ne is beszéljünk. Mennyi minden ragadt bennem, van, mi örökre. S talán jó is ez így.

A (vészesen közelgő)

szülinap miatt időm, energiám jelentős részét lefoglalja, hogy megbarátkozzam az annyivel, amennyivel.

Mindig

a legmelegebb napokon megyek a városba, illetve mindig akkor van a legmelegebb*, amikor bemegyek.Most szeretnék szólni, hogy a mai napon kívül még szombaton is bent leszek, úgy tessék intézni, strand, Balaton, miegymás.

*télen meg a leghidegebb, ofkorsz

Kiderült, hogy az

egyedüllét (búvár)ruhája, melyhez pedig oxigénpalackot is rendelkezésre bocsátottak, elvégre mélytengeri alámerülésről beszélünk, s ami az első pillanatban olyannak tűnt, mint a minden nő ruhatárában megtalálható,  bármikor bevethető kis fekete, mégsem jó rám, hol szoros, hol lötyög, semmi esetre sem jó, szenvedés volt benne a levegővétel, fojtogatott, nem kínált elég oxigént, aztán meg rámtapadt, mint valami tengeri szörny, nyugtalanságot árasztott és keltett.
Végre ledobhattam magamról.

Mintegy

megnyugtatásul a megrendelőnek, még inkább magamnak*, hogy haladok a takaróval, igen. És nem, nem sápadt, hanem shabby, ezt ma így kell mondani.

* nem tudom, miért nem idegeskedik, nem értem, én mindent megtettem, hogy aggódjon,  és most az nem érdekes, hoyg nem direkt

Nem erősségem

a következetesség, s magyarázkodhatom, hogy azért van mégis biléta ezen a táskán is, mert racionalizálni* akartam a táska varrását, tessék, az eredmény, de nem is ez a lényeg, s nem is csak ez a különbség a két táska között, s most nem a lemenő nap-felkelő nap okozta fényviszonyokra gondolok, hanem a fül színére.

Az elsőé mályva, a másodiké bordó, s ez egy tudatos döntés eredménye, a kéz pedig (ezúttal) követte az agy utasítását.

                           

   

* a cérnaváltásokkal gondoltam ezt tenni, le is maradt a belső címke

Vasárnapi vers

Károlyi Amy: Rövid és hosszú

Ez is lenne, az is lenne,
ha az élet hosszabb lenne
ki lehetne ezt-azt várni
királylány jönne s királyfi
holnap sütne, ha ma esne
ha az élet hosszabb lenne
jönne gyógyulás, dicsőség
hóval váltakozna hőség
megbékülne, aki gyűlöl
forint hajtana a fűből
ami nincs ma, holnap lenne
ha az élet hosszabb lenne
örömre fordulna bánat
lenne időd, hogy kivárjad
megbecsülés jönne csőstől
kirántana lelki csődből
ami nincsen, mind megesne
ha az élet hosszabb lenne
Holnap lenne, ami nincs ma
teli erszény és harisnya
ki lehetne ezt-azt várni
nem fájdítana akármi
koszos kódis lottót nyerne
ha az élet hosszabb lenne
Jönne ezer lehetőség
szűk esztendőre a bőség
az ablakba könyökölve
várni, hogy az ajtón jön be
vagy leszáll a tenyeredbe
ha az élet hosszabb lenne
az is lehet, hogy hiába
bíznál meghosszabbításba
lehet, hogy a fordítottja
lenne a hosszúság nyitja
az is lehet rosszabb lenne
ha az élet hosszabb lenne