Mondjuk mégiscsak azt,

hogy elfáradtam, az mindenre jó, mindent befed, de egyszerűen nem bír kimenni a fejemből, amikor az esküvőn Károly, a leendő király belépvén a westminsteri apátságba, bal oldalán kardját fogta, ám jobb kezével kezet fogott a valakivel (nem tudom, ez nem az érsek volt, de valami fontos, az biztos)', ám éppen előtte úgy érzete, muszáj megtörölnie az orrát, így jobb kezével (mert a bal foglalt volt, a kardot szorongatta) megtörölte az orrát, majd ugyanazt a kezét azonmód odanyújtotta az illetőnek, nem tudom, ilyenkor tán  még én is azt képzelem, legyen mégis Vilmos a király. 

A másik kedves jelenet az volt, amikor a szertartás végén Harryt beterelték az autóba az ovisokkal (= nyoszolyólányok"), én úgy láttam, jól érezte magát közöttük, nagyokat vihorászott velük, édes volt, hát persze, őt nem nyomja a királyi kötelesség terhe, mindenesetre elgondolkodtató, kit hová tesznek, ugye.

'mindig jött valaki, akiről azt hittem, ő már biztosan az érsek, de nem, végül kiderült az igazság és mikor a fejéről lekerült a süveg, olyan Mikulásfeje lett néki, semmi érseki nem volt benne, megnyerte a tetszésem, nem mintha ez számítana, ám mégis

" ezt a szót én még soha le nem írtam vala

Lassan

abszolváljuk ezt a sűrű hetet, Kate-t férjhez adtuk, Virágunkat elballagtattuk, a pápát holnap még boldoggá avatjuk, anyáinkat ünnepeljük, magunkat ünnepeltetjük, miközben paralell a Goubán ázunk és fázunk, majd kezünket összedörzsölve bedőlünk az ágyba az elvégzett munka jóleső fáradtságával.

Húh.

Tehát, ha tényleg

 tetszik ez a táska, akkor itt lehet rá szavazni, Anyák Napi Gouba Tippként. Rendes, becsületes, polgári néven alatt szerepelek. :o)

Szivárvány

Hol esik, hol süt, hol mindkettő és egyszerre. A táska azonban nem ma készült, még a héten, valamikor, ám csak ma mutatom.

Nem nagyon

mutogattam a héten táskákat, a Meskára sem pakolgattam fel, amit mégis, azt megvették, ez így rendben is van,  örülök is neki nagyon, ám mindig ott az aggodalom, hogy mit viszek a Goubára, mondom ezt akkor is,  ha ez olyan aggodalomba csomagolt dicsekvésnek tűnik, tudom én.

Most azonban elbizonytalanodtam, remek esős napot jósolnak vasárnapra, megyek/nem megyek, fogalmam sincs, pillanatnyi döntés kérdése, ezért viszont mutogatok, de apránként, elvégre esküvő van, ugyebár, fel kell ugrálni a laptop elől, a fotócucc elől. :o)

Megmondom őszintén, nagyon tetszik, ennél jobban csak az, amelyik most készül. És nektek?

Én úgy képzelem,

hogy amikor már minden vendéggel kezet fogtak, már mindenkire mosolyogtak, már minden ceremóniát túléltek, minden köszöntésre ittak, mindenkinek integettek és már baromira elfáradtak, akkor majd késő este megállnak kettesben és azt mondják, hát itt vagy.

Jobb agyféltekés

fejfájáson voltam fél három és hat között, utólag is csak azt tudom mondani, irgalmatlan intenzív kurzus volt és sokat megtudtam magamról.:o(

Fontos post

 

Mert mi lehet annál fontosabb, mint dokumentálni az utókor számára, hogy igenis varrtam két párnát magunknak, olyan nagyon mély, áhítattal át- meg átszőtt üzenettel, hogy egymás inverzei vagyunk, meg hasonló mélylélektani dolgokkal  (hát persze); hogy elkészült kettő piros párna a kertbe (a többi még várat magára, nem szabad egyszerre, mert azt hiszi a család, hogy ez most már mindig így lészen); s hogy felvarrtam egy nadrággombot, meg kettő inggombot, ki mondja, hogy ez nem fontos, sőt, hogy nem ez a legfontosabb.Bár a gombvarrásokról nem hoztam fotót, messziről jött ember pedig azt mond, amit akar, mindenesetre elgondolkodom, nem kellene-e a "zazáleatündér" címkét is beveztenem.

Ha éppen ketten vagyunk

is egy étkezésnél, akkor is szeretem a fényt, a terítőt, a poharakat, azt, hogy jó leülni a terített asztal mellé, hogy jólesik a falat, az oda nem illő pohárból is jól csúszik a bor, hogy van kire mosolyogni, összedugni a lábat a csálé asztal alatt.  Hogy ráérősen, hogy finomat, de legfőképp, hogy együtt.

Ha egy képet kell az elmúlt napokról, akkor én ezt hozom, magamban, magamnak. Őrizd, lelkem.

Nem elég, hogy

a héten fodrászhoz kell menni, meg ebédelni egy egy nem túlságosan kedvelt távoli rokonnal, meg hogy a héten van Gouba, de most avatják boldoggá az egykori pápát is, mindehhez ballag egy gyerekünk is, ám ez mind semmi ahhoz képest, hogy Vilmos és Kate szombaton esküszik, ennyi program egy hétbe bele sem fér, csak kapkodom a fejem.

Hogy a vásárlómat

kárpótolni mivel fogom, azt nem tudom, magamat egy megrendelt nagyobb táska kistestvérével vigasztaltam, legalábbis a varrásával. Értem én, hogy ehhez még melegednie kell az időnek, hogy harminc fok feletti meleg, tikkasztó nyári nap, de eljő az, mert jönnie kell. 

 

Csak a csomag, az nem jó már el soha...

Itt már elérhető, hamarosan azonban itt is, ahogy kell.

Nem azért,

mert azt úgy kell, hogy minden jó hírt kövessen valami rossz és nem is azért, mert tompítani akarnám a saját örömem, hanem egyszerűen azért, mert így történt, hát így mondom el, hogy én rendetlen vagyok és ebbéli félelmemből fakadóan minden feladószelvényt elrakok egy ezüst dísztasakba, kisimogatva belecsúsztatom a többi mellé, gondoltam, majd év végén kitapétázok vele valamit, mert nekem az emlékképem, hogy Woody Allan ül a WC-n és körülötte gyönyörű, régi, barna újságpapírokkal kitapétázott WC falak vannak, s ez megmaradt, az azonban igaz, hogy Woody szarkazmusa a kor iránt egészen más tőből fakad, mint az én viszonyom a szelvényeim iránt, tehát a helyet még ki kell találnom. Most azonban hiba csúszott a számításba, sem tapétázni nincs kedvem, de nagyon kisimogatni sem őket, elveszett egy szelvény, égen-földön nincs meg, de ez még csak elmegy, hanem ahogy erre fény derült, merthogy a táska is eltűnt, táska nélkül nincs szelvény, most éppen egyik sincs.
Kínos, kellemetlen, viszkető érzés maradt a nyomán, enyhíteni hogy lehet, elképzelni sem tudom.

A piros és a zöld

lehetne tulipán, vagy pipacs!, de akár görögdinnye is (feldobom-leesik), és hát kézitáska is, hiszed vagy sem. Hiszed-e?

Már elérhető itt és itt!

Update: 10 perc alatt megvették, már nincs az elérhetőségeken!

Szentencia

Előbb-utóbb minden sonkafőzést követ egy bableves.

Most már sem

szótalan nem leszek, sem képtelen , kezdődhet a hét.

A húsvét pedig

nem a nyúl ünnepe, van-e, ki ezt még tudja, óh, jaj.

Vasárnapi vers

Nemes Nagy Ágnes: A formátlan

A formátlan, a véghetetlen.
Belepusztulok, míg mondatomat
a végtelenből elrekesztem.
Homokkal egy vödörnyi óceánt
kerítek el a semmi ellen.
Ez a viszonylagos öröklét
ép ésszel elviselhetetlen.