1672. bejegyzés, melyben szaporodásnak indulunk

Rögtön kell egy másik kutya, hogyne, akkor nem fáj a másik elvesztése, csak éppen én azt akartam, hogy fájjon, életem egyetlen kutyája, hát fájjon bizony, ahogy annak fájnia kell. Azt gondoltuk, tán nem is lesz itt soha többé másik kutya, aztán  meg, hogy egyszer majd mégis, majd és valamikor, amikor már nem fáj, legfeljebb sajog, de azt is jólesően, hogy olyan kutyánk volt nekünk, de olyan. 

És akkor most itt ez a kis gömböc, a Zsömi.

 

S ahogy a naptárt nézem, látom, hoyg napra pontosan egy éve nincs kutyusunk.

Annak a másfél órának a javát,

amit ma reggel, amikor átsétáltam a kölcsönkapott és elolvasott, valamint a kölcsönadandó és elolvasandó könyvekkel, kávézás címen eltöltöttem pár házzal lejjebb, s amit én úgy éltem meg, hogy mondtam is, csak őszi reggel lehet ilyen kényelmes és jó érzés, hogy ballagok az úton, kezemben könyvekkel, nyáron nem, túl meleg van reggel 9-kor, sietni kell az  árnyékba, télen sem, túl hideg van, az a sok ruha, amit fel, meg le, vesződség az, de őszi reggelen, akkor nagyon, már nem ködös, de még párás, nagyon jó indítás, én mondom, bevezettetném törvényileg, szóval,  annak a másfél órának a javát elkönyveztük, na.

Szentencia

Az erdős területek csökkenésének okai között a nátha az elsők között van.

1669. bejegyzés, melyben kimondatlan dicséretek rejtőznek*

Ez tehát egy újabb táska, újabb teljesített megrendelés.

 

*de kommentben jöhetnek.már aki érti a szót, khm.

Bukfenc

Hogy nem vagyok hajléktalan és nem guberálok, mert én nem tudnám kifizetni az 50 ezres bírságot. Logikus, nem?

1667. bejegyzés, melyben felfedek

Nyilván a sok elhamarkodott mondatért, hogy fémkütyükkel már elég jól állok, nyilván azért történt, hogy a meglehetősen nehezen helyére illesztett patent az ötödik nyitásnál, este hét óra húszkor megadta magát és leszakadt, egy teljesen kész, szépre sikeredett, ám patent nélkül mit sem érő pénztárcát/irattartót hagyván maga után.

Nekem három nap is elég volt, hoyg elfelejtsem, hogyan kell patentot beütni.

1666. bejegyzés, melyben rendes és összeszedett képet mutatok

Nem mondom, vannak olyan megrendelők, akik ragaszkodnak a megbeszélt időponthoz, hogy szeptember 21-én táska kell és kész, de azért ez elenyésző ahhoz a nagy többséghez képest, akik várnak, türelmesen és hosszan, időnként írnak egy levelet, hogy ma éppen szürkében és pirosban vagyok, csak mondom, és ez az én nagy szerencsém, vagyis, hogy ők vannak többen. Szinte kizárólag.

Ennek örömére akkor egy szürke-piros táska. Mert elkészültem vele.

 

Aztán a piros színnel, azzal hogy álltok? Bármennyit vagy csak apró foltokat?  Ruhaként vagy kiegészítőként?

Minden érdekel, valószínűleg azért, mert új viszony kezd kialakulni köztünk. :o)

1665. bejegyzés, melyben a Főhős előbb halkan, majd hangosan káromkodik

kurva patentbeütés...
kurva patentbeütééés!

Egy kis spoiler

Én igazából csak éjjel tudok olvasni, tehát lassan haladok egy-egy könyvvel, azonban ez a kis közjáték (nevezzük erősebb náthának) most lendített rajtam egyet, ugyanis amikor még nem tudtam felkelni, de már nem csak néztem ki a fejemből, akkor olvastam. És akkor mit mondjak arról a könyvről, aminek a felét (olyan 300 oldal) félig betegen is el lehet egy délután alatt olvasni?

Hát olyan...könnyű.

Szerintem nem sokat lehetett megtudni a történelemről, tudom, hoyg sokan ezt mondják, én meg nem ezt mondom, más a véleményem. Inkább korrajz, hogy nagy családok a trón körül, szülő-gyermek viszony, lelketlenség, érdek, satöbbi. A felénél én már nagyon untam ezt a macska-egér harcot, hogy most akkor Mary vagy Anna és ki és mikor menjen a király ágyába, az Anna egy igazán romlott és önző és hideg és számító (utálja őt minden olvasó), a Mary meg egy csupaszív,  akivel játékszerként bántak, akire  azonban megérdemelten rátalál az igaz szerelem, a gyerekeivel a korban szokásostól eltérően szeretettel bánik, de azért ő is Boleyn, de legfőképpen Howard, aki tudja a sorrendet.Azt gondoltam, ha még egyszer ki kell mondania a Marynek, hogy én Howard-lány vagyok, akkor megőrülök. 

Mindezt 700 oldalon át.

Viszont levettem a polcról a kedvencemet, ezt a könyvet*, és átnéztem, hoyg akkor hogy is vagyunk, ki kicsoda Nyilván volt bennem egy kis ellenszenv, hoyg majd valami pontatlanságon kapom a kedves Philippát, de nem, teljesen korrekt viszonyokat mutatott be. 

Annyit tennék hozzá, hogy én a végére, regényen kívüli infóként beleírtam volna, hogy mindenféle bonyodalmakkal tarkítva végül a törvényes gyerekek szép sorban trónra kerültek, Edward (egyetlen) fiúként nem csoda, de királynő lett Mária is, az Mária, aki a könyvben kedves, művelt, intelligens kislányként szerepel, na, belőle lett Véres Mária, aki bigott katolikusként kicsit elbánt az országgal; de királynő lett Erzsébet is, akinek meg I. Erzsébetként Stuart Máriával gyűlt meg a baja, de azért Anglia az ő uralkodása alatt vált nagyhatalommá- és akkor Francis Drake, meg Shakespeare nevét nem hagyhatom ki.

Szerintem, ha valahogy ezt néhány sorban (nálam jobban) leírják, sokkal jobban elhelyezhető lett volna időben a történet, előzményekkel, következményekkel.

*nekünk az a ronda bulldogos fedlapú van meg

1663. bejegyzés, melyben a panaszon van a hangsúly

Ma a bőrlégzést gyakoroltam, lévén máshogyan nem tudtam oxigénhez jutni.
Még nem megy tökéletesen.

1662. bejegyzés, melyben fényt derítek a hallgatásra

Az utolsó életjel a workshop előtti fodrászkodás volt, erről azért is nehéz valamit mondani (mármint nem a fodrászkodásról), mert szigorú titoktartási cuccot kellett aláírnom, így annyit mondok, hogy egy nagy cég termékének marketingje baromi* nehéz. Az én kis bizniszem az semmi, egyébként nem ennek alapján hívtak, hanem egy korábbi munka alapján, mert úgy gondolták, hogy kreatív vagyok, höhö.

Aminek örülök, hogy két dolgom is kiemelt kategóriába ment át, aminek azért (is) örülök, mert volt olyan rész (titok), ahol viszont nem járultam hozzá a sikerhez, igaz, addigra belázasodtam, tudjuk be ennek.

Merthogy valami vírust/bacit bekaptam, ennek, meg a remek időzítésemnek köszönhetően a nap végére már párás szemmel, kipirult arccal és csillogó tekintettel követtem az eseményeket. Mondjuk így.

A vasárnapot már a kertben töltöttem, mármint a  nyugágyban, kivonszoltam magam oda, aztán este összeszedtek és behoztak, a legaktívabb cselekedetem az volt, hogy a fejem oldalra fordítottam, hátha meglátom, milyen madár ugrál a bokor tövében. De néha még erről is lemaradtam.

Ma hasonlatosképpen, de mocorog bennem a talánmegmaradokmégis -érzés, ami mindig jó jel.

*én ezt most másképpen mondanám, de inkább csak utalok rá

Vasárnapi vers

Emily Dickinson: Szelídebbek a reggelek

Szelídebbek a reggelek,
A dió barna már,
A bogyók képe kerekebb,
A rózsa messze jár.

Vígabb kendő a jávoron,
Piros ruhás berek.
Ékszert tűzök, hogy ósdi
Közöttük ne legyek.

(fordította: Károlyi Amy)