2012. november 10., szombat

kicsit feszült

Negyed hat. Oké.
A következőket kell ma még csinálnom: megsütni pár tepsi kekszet a Középsőnek, megsütni egy spenótos pitét szintén neki, befesteni a hajam (basszus, de hogyan kell magadnak festeni?),  összecsomagolni mindent, manikűrözni, kedvesnek lenni (igen, ez wamp előtti este már feladat szinten mozog, vessetek meg), válaszolni legalább három levélre (szedd össze magad), ja és még megvarrni 5 kütyütartót.

Ezek meg itt laptop táskák.

két végéről égetni

Miközben én békésen varrtam a ferdepántot a megfelelő helyre, a Zsömikutya a lábamnál  játszott, aminek én nagyon örültem egészen addig, míg ki nem derült, hogy az asztalról lelógó több méter ferdepánt  másik vége látványosan  (hogy úgy mondjam) megrövidült.

2012. november 9., péntek

boldogzsömi Tihanyban

Zsömivel menni olyan, mintha az ember a gyerekével menne, az emberek megállnak, odajönnek, álmélkodnak, mit tegyünk, szép a kutyánk, na. Mindehhez végtelen kedves is, engedi idegeneknek, hoyg simogassák, azonnal képes játszani bárkivel, de igazából nem ezért kedves, hanem azért, mert pl. ha a lábunknál alszik, ráteszi a fejét Zé lábára és ha ő óvatosan kihúzza előbb-utóbb, akkor a legmélyebb álmából is felébred, hoyg menjen a fejével a láb után.
30 kiló szeretet.

wamp

Vasárnap tehát egy olyan wamp lesz, amelyen én is ott leszek. Senki ne hagyja magát befolyásolni a wamp vintage elnevezéssel, bár elgondolkodtató, hogy az életkorom alapján ez az én csoportom.


2012. november 8., csütörtök

gyorshír

Azzal, hogy vasárnap wamp, valószínűleg mindent elmondtam, sokat éjszakázom, de nem sajnáltatni szeretném magam, hanem azt akarom mondani, hoyg felfedeztem a spanyolviaszt. Ja, meg előtte azt is, hoyg nem bírom már nagyon az éjszakázást, éjfélkor meglehetősen fáradt vagyok., na de megvan az ellenszer és nem a koffein. 
Sorozatok.
Komolyan.
Úgy van, hogy a bal oldalamon, az asztalon van a laptop és megy benne egy sorozat, most éppen ez és éppen elég annyira figyelnem az eseményeket, hogy közben még tudok dolgozni és éppen elég annyira dolgoznom, hoyg közben még figyelni is tudok.
A film jó, sajnos, nem annyira jó, mint egyébként amennyire jó lehetne,  én bírom a nyomozós filmeket, de itt speciel jobban érdekel a magánszál, a személyes rész, hogy azok hogy alakulnak és éppen ezzel kapcsolatban van egy gyengeség, ugyanis a főszereplő személye annyira statikus, hoyg már-már unalmas. 4 nap alatt 17 részt nyomtam le*, de Julianna Margulies nemhogy nem nevetett egyszer sem, de el sem mosolyodott, bár ma elhúzta a száját, nem tudom, ez nevetésnek számít?  De mondom,éjszakai munkára tö-ké-le-tes.
Különben pedig jöhet a többi is szép lassan, nyakamon a december, rengeteg éjszaka vár rám.

* lehetetlen!

csak beugrottam

Azért van itt szelíd (motoros) is, s bár mondanám, hogy ez meg az uniszex vörzsön, esetleg metroszexuális férfiaknak tökéletes, azért az a bélés erősen megkérdőjelezi ezt. Gondolom én. Csak én nem ismerek egyet sem az utóbbiakból. Tiszta macsókkal vagyok körbevéve, na. :)


 

vadak

Tehát: amikor George Sand (az egyszerűség kedvéért nevezzük így) 1840 körül az emancipáció jegyében nadrágot húzott, nem gondolta, hogy ez sokkal inkább megmarad az emberek emlékezetében, semmint a regényei. A szüfrazsettek jó 50 évvel utána jelentek meg a porondon, s bár ma már nevetgélünk törekvéseiken (megjelenésükön), azért a bajusz... még mindig kiváltság kérdése.
Esetleg mégsem. :DD



 

ez meg állítólag egy pajzán fotó, közben pedig nem is annak készült

2012. november 7., szerda

betty blue bag

Ez nem lemaradt, hanem későn érkezett.

2012. november 6., kedd

nemcsak pattanást viszek ám

hanem ezeket a táskákat IS

    

by the way

Meg még azt szeretném megkérdezni, hogy ha vasárnap wampra megyek árulni, akkor milyen rendezőelv mentén sikerült pontosan az orrom tövére kettő darab pattanást növeszteni, szorosan egymás mellé?
Mégis?

mégsem annyira

A kötés engem megnyugtat és kikapcsol, relaxáló tevékenység, miközben eredmény is lesz, kézzelfogható eredmény. Tehát jó.
Viszont. 
Viszont az a helyzet, hogy egysíkú vagyok, miközben alapvetően azon sírok, hogy több mindenhez értek kicsit és ez milyen rossz, ahelyett, hoyg egyhez nagyon, közben a kötésnél (láthatjátok) elsősorban a kendők dominálnak, úgyis mondhatnám: kizárólag. És ez egyre jobban zavar. Olyan semminek érzem ezt a dolgot, mert oké, jó csinálni, meg emlékszem még arra, amikor fogalmam sem volt, hogyan lehet egy kendőt csak elkezdeni is, nemhogy megkötni, az a rengeteg jel, meg ábra, ugye.
Igen ám, de ennek pár éve (4, esetleg 5),  a misztikum elmúlt (még akkor is, ha most értetlenül nézek egy mintát), jobban mondva áttevődött másra, pl. a zoknira. Meg a kesztyűre. És azt látom, hogy nem fejlődtem semmit az elmúlt időszakban, kendőt kötök, meg kendőt, miközben mások tudnak zoknit, meg kesztyűt, meg pulcsit, meg kendőt, meg mindent. Például Eszter, nézzétek meg.
És mindehhez visszanéztem a januári terveimet, ott vigyorog a zoknikötés, klassz.

2012. november 5., hétfő

Vlad (kendő)


Tegnap lettem kész a kendővel és ma, amikor a tűk alól is kijött, mutattam a fb-os csoportnak, ahol mindig mindenki mindenért lelkesedik, tök jó fejek,mert a kezdő is jól érzi magát a csoportban, mer kérdezni, nem ciki, miközben a vérprofi tervezők is örömmel veszik a dicséretet, szóval, jó, na. Engem elég kevés alkalommal lehet dicsérni, a többiekhez képest én alig mutatok valamit, más három nap alatt megköt egy ilyen kendőt, nekem jó, ha három hét alatt sikerül. 
Viszont Cili megkérdezte, hoyg ez tényleg Vlad-e, mert az övé nem ilyen, engem meg el lehet bizonytalanítani egy pillanat alatt, mert előfordulhat, hogy először a Vlad mintáját akartam kötni, de meggondoltam magam és csak egy  az első infó fér bele a fejembe - szóval, megnéztem, kérem, ez tényleg Vlad. És elsőre is ilyen volt.

Szitakötőből készült,  Alkony árnyalatból, szerintem nem annyira lila, mint a linkelt oldalon, de nem is annyira halvány, mint nálam, az igazság valahol a kettő között van.
Nem mértem sem grammot (gondolom, olyan 78 gramm körüllehet, majdnem mindig ennyi), sem centit, nincs kedvem, viszont ideírom azt, amit majdnem mindig kihagyok: 4-es tűvel kötöttem, dupla szállal.







ki így, ki úgy

Zé egy időben hosszan dolgozott Meloccoval különböző munkák kapcsán, így ismerkedett meg Lőrinccel (röviden: Lőr), akivel nagyon jó  kapcsolatba kerültek. Mellocoék gyakran mesélték, hoyg amikor Melocconak volt az a nagyon csúnya balesete, nagyjából mindene gipszben volt, de már tudott ülni,  így a műteremben utasításokat adott Lőrnek, hogy mit és hogyan csináljon. Lőr éppen lehajolt valamiért, amikor úgy maradt, megroppant a dereka, na, aki élt már át hasonlót, az tudja, hogy moccanni sem. Melocco segíteni akart (nyakig-gipsz, mondom), de a botja éppen Lőr mellett volt,  így odaordított neki, hogy megyek, Lőr, várj, segítek, csak rúgd valahogy ide a botom...

Na, ez két dolog miatt is előkerült a hétvégén,  emlékeztünk Lőrre és nem szentségtörés nevetéssel emlékezni, másrészt viszont (profán rész következik) elkezdett fájni a derekunk (korral jár),  egyszerre (mint az idős házaspárok, akik elkezdenek egymásra hasonlítani, lehet, hoyg ez a belépőszint), így aztán előfordult, hogy egyikünk ment a másiknak segíteni felállni/leülni, és azt nem írhatom, hogy a másik segítségére siettünk, mert arról szó sem volt.

2012. november 4., vasárnap

Hello November

én így szeretlek

atyailag

Ne kövessétek el azt a hibát, amit egyesek, hogy az éppen soron lévő könyvet megnézitek filmen.