A nyár,

az vizet jelent, a Balatont, de csakis az északi partot, Tihanyt, beúszom a vízbe, s azt képzelem, mindjárt itt is van Füred, tessék, hallom az ottani fürdőzők hangját, aztán meg azt gondolom, hogy egyedül vagyok, nincs itt senki, igaz, ahol én járok, már nincs is senki, enyém a víz, eggyé válok a vízzel, cseppfolyóssá válok, elfolyok. 

És az imádott osztrák tavakat!, mint a tinta, olyan a színük, átlátszó tinta,  úszom a tintában, alattam 150 méter víz, felettem hegyek, körülöttem senki, talán tintában fogok az öröklétbe is átúszni.

 

 

Hogy ez egy nyári táska, ezt akartam csak mondani. A többi, az csak érzelem.

Hamarosan elérhető itt és itt!

Még nagyobb

Nem is tudom, talán még a gyerekek is beleférnek, egy biztosan, jut mellé ez-az, mindent lehet kérni, kisebbet, nagyobbat, csak a vállatok bírja!

Ez a fekete-fehér

pedig a korábban már emlegett emlegetett második vásárló harmadik táskája, de ha jól értettem, lesz neki negyedik is, csak gyorsan elugrik nászútra, na, ehhez kellett a fekete-fehér. Ha ezt kérte, ezt kapja. :o)

És bár négy táskán vagyok túl, most is csak azt mondhatom, amit korábban, a 10 az én számom.

Amikor mondom, hogy

dolgozom, akkor dolgozom, ám amikor nem mondom, akkor is dolgozom. A két megrendelt big bag mellé egy harmadikat is készítettem, még jó, mert gyorsan gazdára is talált. A negyedik táskát később majd mutatom, de ez az újabb szociofotó szeretne érvényesülni, legyen neki jó napja.
(az ott hátul egy szép nagy carrarai márványtömb, nálunk ilyenek törik meg a fű egyhangúságát, igen)

A megrendelésekkel

pedig úgy vagyok, mint hazánk az euróval, mindig 10 év teljesítés távolságra a lehetséges pipálásig. Most azonban ravasz voltam és rögtön két táskát is varrtam, egyet a megrendelőnek, egy másikat a Meskára, de ez nem lesz mindegyik esetében így, mert akkor nemcsak a következő Goubára nem megyek, de még azután sem. Az azonban biztos, hogy ezt a hetet ezeknek szánom", napra lebontott terv van, mikor és mit, s csak remélni tudom, hogy a holnapi APEH berendelés látogatás nem veszi el egy életre a kedvem. Úgy mindentől.

 

 

"Eszter, ez neked is szól...

Sunshine reggae

Don't worry, don't hurry, take it easy.
Hát, ha Bob mondja.

Nem magam ellen

szólnék, mert miért is tennék ilyet, de a táskavarrás egyik legszebb mozzanata az, amikor a táskába illő könyvet /könyveket kiválasztom. Feltételezem, hoyg nem kellene ennek többet tulajdonítani, mint egy tárgy kiválasztását, ebbe a táskába, kérem, belefér egy-két-három könyv is, ugye, milyen remek táska ez," de mostanra ez más tartalommal is bír, árulkodik hangulatról, vágyról, rólam. Így esett, hogy a vásáron Babbie és bibliaismeret lapult a big bag mélyén, jelen esetben pedig egy könnyed, nyári táska esetében Frances Mayes, Marquez és az imádott Párizsról szóló remek útikönyv.

Indulhatunk.

 

"mert mi más lehetne fontos egy táska esetében, ugye

Szóval,

 

ezek a táskák, most látszanak rendesen, nekem a gombás az egyik kedvencem, de van mindenféle és a mindenféle is nagyon tetszik. Merthogy holnap Gouba, ha másból nem, az időjárásból rájöhetünk, itt a hétvége, itt a vacak idő, így megy ez.

S hogy a vízfejű országunk feje kisebbedjen, álljon itt a felhívás, hogy Pécsen nagy élet van, vásár van, menjetek, menjetek, sok kézműves, sok áru, sok szépség, menjetek!