





Nem tudom megmondani, melyik a kedvenc quiltem, de az tuti, hogy a most bemutatásra kerülő dobogós helyezést érne el. Jó néhány évvel ezelőtt varrtam, amikor a Céh pályázatot írt ki, a kiállításra Kecskeméten került sor. Teljes egészében kézzel varrt, gépet nem látott, vagyis kézi varrással készültek a blokkok, az összevarrás, a tűzés, minden. És imádtam minden egyes öltését, ezt nem sok quiltemről tudom elmondani. Szerettem a textileket (ZM vásárolta nekem egy karácsonyra), a színeit, a melegségét, a puhaságát, szerettem tűzni (bár nem nagyon tudtam, hogy is kell), szerettem rajta mindent. És az a csoda is megtörtént, hogy határidőre elkészültem. :o) De még az a csoda is, hogy második helyezett lettem. Ill. a quilt.
Az "Össztánc" címet adtam neki, ami nekem teljesen érthető volt, ma is az, de egyszer felhívott Bornemisza Eszter, hogy akkor ők úgy vélik, milyen remek ötlet lenne kiküldeni márnemtudommelyik országba, csak adjak már egy másik címet neki, mert a külföldi kiállítás apropója, a tematika, ami köré az egész kiállítás épült, az emlékezés, találjak ki valamit.
És akkor elkezdődött a kálvária. Komolyan mondom, a kitalálás-varrás-tűzés projekt nem tartott annyi ideig és nem okozott oly szülési fájdalmat, mint ez a névadási macera. Ha már neve van a gyereknek, akkor nem olyan egyszerű a dolog, én ezzel keltem, ezzel feküdtem, zsongott az agyam... és nem ment. Végül azt a rendkívül frappáns , kreatív címet adtam neki, hogy "Anyám izzó emléke" - egy röhej. Össztánc- nekem ma is az. :o)