Egyrészről

írnám, hogy lám, a sokat tagadott fehér, a sokat tagadott virágos, ráadásul együtt és nagy örömömre.

 

Másrészről pedig hogyan írjak fehérről, meg tavaszról, virágokról és nőiességről, amikor összeszorul a szívem a japánokért, ugye. A világ rendezőelve nem a mi szívünk/fejünk szerint jár.

jaj,

most meg a Ranschburg...

Azt szoktam kérni

a megrendelőktől, hogy a vállalt határidő közeledtével verjék az asztalt, csapkodjanak, különben ki tudja, mikor lesz táskájuk/takarójuk/egyebük. Hőzöngeni kötelező. Ehelyett szelíden érdeklődnek, ami nekem megszégyenülés, így gyorsan elkészítem a kért terméket.

Ez a táska nem a fent említett kategória terméke, nem is új, de újra felkerül a megfelelő helyekre, ide is, oda is.

 

(Kézitáska)

kéziszerszám, kézimunka, kézmosás, kézírás, kézműves, kézfogás, kézlegyintés, kézmozdulat, kézifegyver.
Kézben a tevékenység, kézben a lélek.

nemszoszatyar.hu

 

Az almás crumble, lánykori nevén almás morzsa, az nagyon rendben van.

Az étcsokoládé

 és a türkiz házassága örök szerelem. Vagy csak én látom így?

Amikor

kitöröm és eltompítom a ceruzáim hegyét (márpedig), akkor ZM ilyen régimódi stílusban faragja ki nekem, egyesével, komótosan. Szeretem nézni, ahogy faragja, szeretem nézni a kész cerkáimat. Ilyenkor egy darabig hozzá sem nyúlok. Csak nézem.

(mármint a ceruzákat)

Nagy takarót tűzni nem mulatság, hanem munka

Ha felszerelem a szabad gépi tűzés kütyüjét, akkor elfelejtem leengedni a talpat.
Ha leengedem mégis a talpat, akkor vastag a tű.
Ha felül szép, akkor alul biztosan hurkol, csöndben, hogy észre se vegyem.
Ha nagy kacskaringókat akarok, akkor kicsik lesznek. Ha kicsit, akkor nagyok.
Ha összehajtogatom, nem fér a gép alá. Ha panyókára vetem, nem férek a géphez.
Ha nagyon drága tű van a gépben, akkor hármat eltörök. Legalább és naponta. De csak a drágábbikból.
Ha nem töröm el a tűt, akkor szakad a cérna.
Ha nem szakad és nem törik, akkor a takaró egy darabját alul véletlenül hozzáfogtam.
Ha ezt sem, és remekül megy, akkor kifogy az alsószál.
Ha végeztem és lélegeznék egy nagyot, akkor kiderül, hogy kimaradt egy darab, a takaró közepén, nyilván.

Három

fia van. Meg egy Zazálea táskája. :o)

Értelmetlenséget,

na, azt gyártok én, de hol van, ki ... 

Először tetszett a top10-es bloglistában benne lenni, impulzív módon jelentkeztem is, aztán meggondoltam, de már nincs visszaút, akkor viszont mégiscsak mondom, hogy aki szeret idejárni és még szavazni is hajlandó, az szavazhat a blogomra a Magyar Bloggerek  Fóruma oldalon, művész kategóriában. Hogy orcám még nőhessen, hogyne.

A kézitáska

létjogosultságának magyarázatát semmiképpen nem a kisgyermekes édesanyákra bíznám, nekik egy teljesen más fazon illik, s ha már eleve csak két kezük van, legalább legyen szabad mindkettő., a kis testi hibát korrigálandó. A kézitáska, az más életérzés, más körülmények, más napirend, más felszerelés, az sem baj, ha belefér a laptop,  az azonban ajánlatos, hogy cipőnk és a táska színe harmonizáljon, nem tudom, nem kellene-e cipőket is gyártanom...!

Napi divattanácsunkat olvasták.

 

Most pedig

az van, hogy ritmust váltok. Legalábbis szeretnék.

Egyszer,

de csak egyetlenegyszer, már varrtam ezt a típusú táskát, ezen is javítottam most egy kicsit. Olybá tűnik,  a javított kiadások korát élem, azt azonban csak reméli tudom, hogy valóban jobb megoldások, kivitelezések születnek. Éjjel fél egykor öltöttem az utolsót, majd úgy helyeztem el, hogy reggel az első pillantásom rá essen. Áh, nem a férjre, a táskára, persze.

 

Aktuális kedvencem. :o)

A tegnap esti

bemutatón elvarázsolódtunk,  mert volt egyszer maga az előadás, ami remek volt, de volt ott más is. Vagyis, hogy nincsenek sztárok, akiké kizárólagosan a főszerep, hanem van a társulat, ahol mindenki egyszerre él és mozog, ahol mindenki kiveszi a részét az egészből, most éppen főszereplő, aztán a színpad mellett zenél valami csuda zeneszerszámon, majd a tömeg egy darabkája, majd megint előtérbe kerül, hogy színészek több szerepben tűnnek fel, ruhát és személyiséget váltanak, ez azonban mégsem zavaró, inkább imponáló és lélegzetelállító.

Ilyen lehetett az ős-színház, allűrök nélkül, egy szívvel. Így képzelem.

Amikor eljut

a tudatomig, s beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem ... akkor beleburkolózom, mert az a legjobb, ha egyszerre döbbenünk rá a hiányra, s a hiány orvoslásának lehetőségére.

 

Szeretem a Shetland kendőt. Nem mértem sem hosszát, sem súlyát, semmit, a fontos, az hogy Bucitól kaptam a fonalat, ő festése, én csak megkötöttem. Egymásra találtunk, Buci is, én is, a fonal is, én is, rendben van a dolog.

Vasárnapi vers/ Poem for Sunday

József Attila: Füst

Kis, nyurga füst virágzik hold előtt.
Ezüsttel köt meg old, hajlong, ledől.
Áttetszel rajta, égi hűvösség.

Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,
elszállok, mint a köznapi bajok -
áttetszel rajtam, égi hűvösség.

Elszállok, el, de a lágy remegés
az életért, világot ringat és
áttetszik rajtad, égi hűvösség.