így telnek napjaink

Na. Mára  teljesen elfáradtam, úgy érzem, az év végi hajrát én már abszolváltam, mindenesetre az érzés  megvan, már csak a termékszámot kell mellétenni, mert valahogy a két dolognak nem sikerült még csak részleges fedésben sem lennie.

Szóval, hajrá van, állítólag nem lehet velem értelmesen beszélni, amiből én azt szűrtem le, hoyg ezek szerint az év többi részében meg igenis lehet, akkor meg mire föl a panasz.

A ház természetesen romokban áll, de mivel én is, passzolunk egymáshoz, majd valami ablakmosást azért csinálok. A szentesti vacsorát kiszerveztük, igaz, csak a helyszínt, a főzés - tálalás marad,  mondjuk, izgalmas lesz, mert a helyszín a pizzafutár fogadásán és mikrós ételek melegítésén kívül nem tudom, milyen egyéb konyhai kalandot élt már meg.  Viszont + 1 fős karácsonyunk lesz, ami igazából + 2 lesz, de most ebbe nem mennék bele, szerintem remek lesz.

Idén feltűnően sokat mondogatjuk, hogy a legfontosabb, hogy együtt legyünk - gyanítom, lefordítva ez azt jelenti, hogy nem lesz ajándék. Na jó, a Legnagyobb, aki a Középső szerint karácsonymániás, már hetek óta készül, elnézően mosolygunk rajta.

Én 22-én még egész napos vásárban, de nem szólhatok semmit, mert tavaly (ugyebár) 23-ára esett, mi most 22-re, ha minden évben nyerek egy napot, jól jövök majd ki. Egy darabig. A napokkal nem állok jól, mindig azt hiszem, hoyg több időm van, mint valójában, pedig olyan szépen felcetliztem mindent. Már csak azt kellene nem elfelejteni, hogy letépjem az elmúltat.

Na és a legszebb: állandóan innék. Úgy értem, alkoholt. Ennek az ad tréfás  vonulatot, hogy nem szoktam inni, vizet sem, sajnos, bort soha, sört néha fél pohárral, mely mennyiség egy egész estén át kitart, s noha ezzel a két típussal  az alkoholos skálára vonatkozó fantáziám is kimerült, mégis minden nap felmerül bennem, hoyg nem kellene nekem innom?

Arról még nem is meséltem, hogy mindeközben telefonos ébresztőszolgálatot is vállaltam, a korábban sms-ben érkező időpontban én ébresztem az 1500 km-re lévő Legkisebbet. Szerintem ez tök cuki. Csak ehhez fel kell húznom az ébresztőt, hoyg el ne felejtsem.

ez a kérdés, válasszatok

Mindösszesen két dologról írhatnék, mert azt nem nagyon várhatja el senki, hogy a férjem szülinapjára készített életem legrondább tortáját egyáltalán szóba hozzam, ugyebár, szóval, vagy  táskákról tudok írni, még inkább mutatni őket vagy könyvekről. Lehet választani, prioritást keresni.

El tudom mondani, hogy miket olvastam mostanában, mi tetszett és mi nem, bár ennél szélesebb spektrumon tudok mozogni, és meg tudom mutatni az új Hobo táskát, ami vízálló és nagy és zsebes és színes és imádom.

Persze, beszélhetnék még az alváshiányról, a futásról, az új diétámról, a házban uralkodó (v)iszonyokról, hogy  rendetlenség és por és utálom, a beszerzési nehézségeimről, hogy már utálok megnézni egyeseket a FB-on,  hogy nem bírom már tovább a politikát, hogy lassan hányok és undorodom mindentől, ami közélet*, hogy miről szoktam álmodozni, hogy what's up Hollandiában, hogy közeleg a karácsony, a szervezetfejlesztésről, a jövőbeni terveimről, a mindenféle gátjaimról, örömet okozó levelekről, a jóemberről, a filmnézési szokásaimról, az őszről, meg ilyen  finomságokról, de ne legyünk telhetetlenek, két téma van  a napi menüben.

*mert ez lassan kizárólag politika