Tulipánokat varrni május idusán egy fűtött szobában, nagyon furcsa állapot.Sewing tulips in the middle of Mai, in the heated house - strange, very-very strange, I guess.
Már nincs ott, ahol lenni szokott! / It has been sold!
"Nemcsak műved van, az idő is van. S az időn belül megvan a te pillanatod, melyet nem szabad elmulasztani." Márai Sándor
Tudom én, hogy egy modern nőnek határidőnaplója van, pláne filoFAX-a, nekem füzetem van, mindig egy aktuális, amit addig használok, míg tele nem írom. Ha jobban meggondolom, nyomon követhető benne az életem, hogy mi érdekel, mi jár a fejemben, mire gondolok, mit szeretnék, mire vágyom, min dolgozom, mit főzök vagy éppen sütök. Lenyomat.


A héten megvarrom a megrendeléseket, nincs félrecsúszás, nincs halogatás, nincs oldalkacsintás. Amikor azt írta a megrendelő, hogy a lila-bordó-szürke-fekete színeket szereti és viseli, megijedtem, hogyan lehet ilyesmi táskát varrni, nem is lehet, mission impossible, legalább.

A májusi fű olyan puha, hogy vétek nem leheveredni benne, táskát kell odadobni indokul a hasaláshoz, hempergéshez, simogatni egy kicsit, nézni a mélyére, ujjal szétválogatni az egyes szálakat, rágcsálni, hangyákat keresni benne, nézni benne/rajta fel az égre. Vétek nem ezt tenni, igen.