By the way

Give away

Csak szólok, hogy panyizsuzsinál most egy kék-barna Smart-ies táskám pottyan, egy komment az ára, tessék, csak tessék!

Példának okáért

Például még az is megtörténhet ebben a rideg, embertelen, a teljes elidegenedés felé vezető blogvilágban, ahol emberek csak virtuális kapcsolatban vannak egymással, ahol kivész a személyesség, a kontaktus, a minden emberi kapcsolat sava-borsa,  vagyis a másik felé fordulás, 

hogy valaki, nevezzük Zsuzsának, anélkül, hogy ismerne, és most nem a fenti ember-ember közötti vattacukorra gondolok, hanem arra, hoyg nem ismerném, nem tudok a létezéséről, nem jellemző nála a kommentelés, konkrétan még sosem tette, én nem tudtam, hogy ő olvas engem, de még azt sem, hoyg létezik, szóval,  hogy Zsuzsa egyszer csak ír nekem, hoyg ő akkor most hazacipelne nekem némi műbőrt, ha én azt elfogadom és akkor itt álljunk meg. Messziföldről, repülőn, gyerekkel, a némi pedig  többféle, több méter műbőr.

Mindez történt azután, hogy megesett az eset, történt valami (el)vétel, ám a hangsúly szépen, észrevétlenül, s legfőképpen, hoyg tőlem függetlenül megváltozott, átíródott, a (korábbi) történet pedig minden baljós jel ellenére nem járta be a maga útját, hanem saját, egészséges, új életnek adott teret.

A legkevesebb, hogy gyönyörű színű szalaggal átkötve tárolom őket.

Például ez is megtörténhet.

Például még mi történhet meg?

Színesedve

Ez meg ilyen...pink és piros.

 

Sorbavéve

Mégiscsak van bennem szívósság, nevezzük kitartásnak, esetleg türelemnek, de lehet, hoyg szimplán érdeklődés, netalán egyik sem (hanem valami egészen más, amit most nem tudok néven nevezni), vagy éppen fordítva, hogy mind az összes. Vegyük bele az időt is, hogy mire megtanulom a fényképezőgépem (mert erről van szó, mi másról) kezelését, ami viszont még nem fedi a helyes alkalmazást,  mert az egy következő intervallum, a majdegyszer.

És a szerelemről pedig el ne felejtkezzünk.

Hogy tavasz van és üdeség, frissesség, zöld természet, kék ég, fényesség és ragyogás, meg nem akadályoz benne, hogy az áhított fekete hátterű, ámde a virágok színét mégis visszaadó fényképekkel bíbelődjem. 

Katt a képekre!

Melyik tetszik jobban? Vagy egyik sem? azt is lehet:)

Hárítva

Biztos, hogy volt ebben tudatosság, mert azt nem akarhatja senki, hogy célcsoportnak tekintsem magam ilyen férfisampon illatú mosogatószer esetén. Nem is tekintem.

Folytatva

Számolni fogom, még hogy kétszer ugyanabba a folyóba nem, persze, az is lehet, hogy én értek félre valamit.

Járkálva

A rend  felé vezető út disznóóllal van kikövezve. Utóbbin taposunk nap mint nap. 

Egyszer  csak megérkezünk.

Meggondolva

Legyen kockás a takaró, ezt akartam, erre vágytam, erre gyűjtöttem az ingeket, sok inget, meg még többet, szépen felvagdostam, kisimítottam, dobozba zártam, hogy csak gyűljön, gyűljön. És várjon, várjon. Elég lenne a takaróra, biztos, hoyg elég, tarka is meglehetősen, s ahogy szerettem volna, hogy kisléptékű, nagyléptékű, piros, zöld, barna, kék, van itt minden, kérem, csak a kockás takarót, azt nem akarom már. Már nem vágyom rá. Már nem arra vágyom.

A kockás textilek csak egy része került a kezembe, és ez a koszorú, mint előjel, vagy mementó, hogy szembesüljek a vágyaimmal, kell nekem nagyokat álmodni, nagy takarót, nagyon kockásat, nagyon sokfélét, nagyon nagy marhaság.

 

Átváltozva

Hogy a medvehagyma, az meg egy varázslat, hogy zöldség márciusban, kenyérre való, faljuk is, hű, de finom, hű, de jó, hogy sokat szedjél, még többet, ezt mondjuk,  de hogy virág májusban, vázába való, hű, de szép, de le ne szedd, hozzá se érj, eszedbe ne jusson, mondjuk, erdőszépítő, lélegzetelállító, all in one, én mondom. 

Fenyegetőzve

Ezért a pár napért cserébe az elkövetkezendő két hétben nyafogás lesz nyafogással*, meg néha siránkozás is, hogy tudtam én, hogy lesz böjtje ennek, meg aki nem dolgozik, ne is egyék, lesz itt éjszakázás, meg éjt nappallá téve, és egyéb finomságok és nem mondom, hogy nem félek előre, de igen jólesett nagyvonalúan, időnként már-már pazarlóan kezelnem az időt. 

* két hét múlva wamp. ja, nem is, hanem 10 nap múlva. még több nyafi jön.

Elemi részecskék - spoilerveszély (18+)

Néhány hete (hónapja?) egy általam többször látogatott blog oldalsávjában tallóztam, kiket, miket olvas a bloggerina, ez mindig érdekes, előfordult már, hogy ilyen közvetett úton kapcsolódtam be mások életébe, vagyis annak követésébe.. Ott találkoztam hasonló élménnyel, mint ezen könyv kapcsán, az a blog ugyanis a szexualitásról szól, csak ez így nem adja vissza az igazat, csak a valódit, szóval, pornográf volt erősen, na. Tudatosan nem is szólt másról.

Én nem gondolom, hogy prűd lennék, nem fordítom el szemlesütve a fejem egy-egy erősebb szexjelenetnél, nem érzem, hogy a távirányítót kellene keresgélnem, amikor a hálószobákba mélyébe megyünk, így viszont kicsit többet kell ahhoz tenni, hogy én ezen megdöbbenjek.

Az Elemi részecskék-et kölcsönkaptam, s bár a fülszövegben van bizonyos szempontból való utalás a tartalomra (helyenként naturális könyv), én nagy érdeklődéssel futottam neki, hiszen olyan kérdéseket boncolgat, mint magány, tehetetlenség, érzelmi, értelmi zűrzavar, kiút,satöbbi.  " ... első számú téma a XX. század  második felében bekövetkező társadalmi és emberi kapcsolatok megváltozása. Houllebecq kiváló humorérzékkel festi le a new age-es világot, a hitek, filozófiák, ezoterikus tanok kavalkádját, a megváltás megannyi megvásárolható segédeszközét."

Ez így igen-igen vonzó volt a számomra, neki is ugrottam, a nagy kupac könyvből, amit kaptam, ezt választottam. Aztán.... aztán meg jól elegem lett belőle, mert speciel értem én, hogy kiüresedés, válaszkeresés, boldogsághajszolás, és igen, tudom, hoyg vannak, akik ezt a szexualitásban próbálják megtalálni, meg még azt is értem, hoyg ha ebben, akkor erről kell írni , ne legyünk szemérmesek, a szembecsukás nem tünteti el a tényt, rendben, de basszus, hogy a könyv 1/3 részében olyan leírásokat találunk, amelyeket bármelyik 18+-os csatorna is megirigyelne, az azért durva. Rég nem arról van szó, hoyg két ember, az a legegyszerűbb változat a könyvben (részletekkel, persze), minimálprojekt, sokkal inkább, hogy három ember, négy ember, sok ember, swinger klub swinger klub hátán, hogy ki elől, ki hátul, és ki még tovább, na, itt hagyom abba.

Szóval, az a helyzet, mert Kecs kérdezte, hoyg mitől  kap egy könyv 1,8-as értékelést, én valahogy úgy vagyok vele, hogy értem (érteni vélem) a mondandót, és azt is elfogadom, hoyg ilyen van, létező jelenségről beszélünk, attól, hogy homokba dugjuk a fejünket, még létezik, és felmerülhet megint a kérdés, hogy  mi is a művészet feladata, hogy ábrázoljon is, oké, azonban szeretném azt remélni, hogy a kevesebb néha több. Hogy régen rossz, ha már mindent csak a teljes kimondással és ábrázolással érthetünk meg. Ha már nincs utalás. Ha már csak nyersen és egyértelműen. Hogy sokkal jobban megráz, amikor tudom, mi történik,  pedig nincs pontról pontra leírva.

Nem tetszett a könyv, még akkor sem, ha hírnevet hozott az írónak, és akkor sem, ha egyébként valóban a valamilyen szinten mindannyiunkban jelenlévő kérdésekre keresi a választ.

Tágítva

Elveszek a részletekben, tudom én, minden szempontból, miért lenne a fényképezés kivétel. Ahogy élsz, úgy fényképezel. Pedig szeretnék én az univerzummal együtt élni, látni a globális együtthatókat, szeretnék, mégis maradok a magam köré épített mikrokörnyezetben.  

Ezért vannak az én bibéim is, levelek, növények, fák törzse, egy-egy tárgy. Néha ember is. Néha. És még ritkábban maga a táj, hogy a horizont kitágul , én pedig képes vagyok befogadni a nagy egészet.

De lehet, hogy csak arról van szó, hogy sem a technikát, sem a kompozíciót tekintve nem tudom visszaadni a valóságot. Ki tudja.