Étvágynövelés

Azért a délelőtti meggymagozás után már csak azt szeretném, ha valaki a levendulamorzsológépet is feltalálná, mert lerohad begörcsöl a kezem és ilyenkor sajnos képtelen vagyok szép gondolatokra, arról nem is szólva, hogy erősen beszipuzva érzem magam. Lehetne az egy új szitok, hogy szívjon gázt levendulát.

És akkor tele a facebuk a tihanyi levendulafesztivállal.

Méltó helyére

A meggymagozó egy csoda, ezt így  több évtized kézi meggymagozás után kategorikusan kijelenthetem. 

Én mindig azt hittem, hoyg ez úri huncutság, ami még lassú is és olyasmi, mint a banánszeletelő,  vagyis parasztvakítás, de még pénzbe is kerül, pedig nem, baromi jó.

Annyira jó, hogy délelőtt, amikor nekiindultam a következő adag meggynek, ilyen idilli képet lehetett csinálni, én magozok, a kutya fekszik a lábamnál, Zoltán pedig fölöttünk áll és csodálkozik.

Nemcsak az a tök jó benne, hogy állati gyorsan lettem kész, egész pontosan a három kiló meggyet 8 perc alatt magoztam ki, hanem az is jó, hogy gyönyörű kerek szemek lettek, úgy néznek ki a meggyek, mintha még benne lenne a mag, pedig nem, már túl vagyunk a beavatkozáson, de a legeslegjobb az az, hogy akár koktélruhában is csinálhattam volna (ha lenne), ugyanis semmi fröcskölés, semmi könyékig érő véres lé, utóbbit azért tudtam különösen értékelni, mert tegnap a Pastramiban reggeliztem egy előző esti meggymagozás utáni körömmel, szerintem több idő ment el a viszonylag elfogadható outlook-ra, mint maga a befőzés.

Én mondjuk annyira élveztem, hogy játéknak fogtam fel, bár az tény, hogy ez a bonyolultnak éppen nem mondható szerkezet (is) kifogott rajtam az első szemnél, ugyanis nem sikerült átlátnom, melyik végén jön a meggy és melyiken a mag, így az első szemek mentek a földre. Az okostelefonommal való ismerkedést ettől kezdve nem ismertetném.

Most viszont akkor úgy vagyunk, hogy elfogyott a magos meggy, pár nap múlva jön a következő adag, addig is bérmagozást vállalok.

 

                      

2222. bejegyzés

Teljesen mindegy, teljesen, hogy egy adott mérkőzés esetén melyik csapatnak szurkolok, mert a végén a vesztest iszonyúan sajnálom,  sokkal nagyobb jelentőséghez jutnak nálam, mint a győztes csapat/nemzet.

Forduljunk a fény felé

Na, de azt nem is mondtam, hogy ma meggymagozót hozott nekem a postás, Judit (aki olvasó státuszból egy csapásra kedvenccé avanzsálódott)  olvasta a befőzéses posztot és már csomagolta is a magozót, én teljesen odavagyok ettől, ilyenek vannak, ilyen emberek.

Holnap meggyet magozok orrvérzésig.
Magozóval.

Biznisz

Én ezeket a viharokat  már nem bírom, rettegek, ömlik rólam a víz, annyira, és ez nem vicces, nagyon nem, egy viharért három 40 fokos napot adok cserébe, amit egyébként szintén nem, mégis inkább. Megfejelem azzal, hogy a városban töltöm a cserenapokat, mászkálok és bevásárolok, utazom tömött villamoson, izzadt, büdös, türelmetlen emberekkel, de vihart azt ne, kérem, ha lehetne.

Dömping

Képek jönnek, sok kép, több kép, megrendelésre készült táskák fényképei, melyek a héten készültek.

abszolút friss, szinte kemencemeleg, egy vagány fiatal lány kért egy Freshness bag-et vagány, fiatalos színekben,  s bár én kicsit tartottam a választott színektől, most nagyon tetszik, nagyon.

Easy bag, de fekvő változatban, a formátum mellett még abban különbözik a korábbiaktól, hogy mindkét oldalán van zseb, valamint egy palacktartót is beletettem, az manapság .... lételem.mármint a palack. illetve a benne lévő víz.

Smart-ies bag-ek jönnek, három különböző táska, három különböző nő, három különböző személyiség

Melyik tetszik a legjobban? És miért? Őszintén érdekel.:)

A pite mint életérzés

Van tehát a pite.

A  piteforma a leggyakrabban használt sütőedényem*, szeretjük a pitét, sósan, édesen, bárhogyan, és talán ebből adódóan a pite szó összefoglaló név nálunk, de már tudom Michel Roux-tól, hoyg nem pite, hanem páte á foncer, esetleg páte brisée,
de még az is van, hogy szeretem, amikor egy fotón látszik, hogy a formában sült a pite, nemcsak beletették, 

meg az is van, hogy ha pitevan-Párizsvan, mert minden alkalommal ezt ebédeltük, ezért nem lehet a pitét sóhaj nélkül készíteni, de ezt csak halkan mondom, szinte csak magamnak.

      

* kicsit, nagyot, közepeset, kerámiát,üveget, színeset, egyszínűt, bármilyet, bármikor

Hálószobatitok

Egyébként pedig elképesztő, hogy miközben nekem az éjszakai utolsó,  meg a reggeli első gondolatom (meg a mai napközbeni, meg a holnapi, az az utáni...) is a megkönnyebbülés és hála keveréke volt, a férfi mérföldekkel hagyta maga mögött az esetet.

Zönge

Minden rendben, gazdagodtunk egy fekete lyukkal és rengeteg tapasztalattal, legfőképpen azzal a    felismeréssel, hoyg az élet ajándék.

Gyorsan sütnöm is kellett egy cseresznyés pitét ezt megünnepelendő.

Jó, ez most már komolytalannak tűnik, de csak azért, mert nem szeretnénk sírni és pánikolni, mármint Zoltán nem szeretne,ill.én sem, csak nálam jön.

Címlapra

Először azt hittem, az lesz a nap híre, hogy az okos kis telefonommal (már) tudok e-mailt küldeni, használni a facebukot, és már egyszer sms-t is sikerült, de a háznál lévő férfinak egy akkora fekete lyukat fúrt a kezébe az áram, hogy órák óta a gumipapucs dicséretét zengjük.

Befőzés XI. - fahéjas meggy-cseresznyelekvár

Ez már tömegesen és folyamatosan is készül, elvégre szezon van. Az első adag (a képeken lévő) volt a kísérlet, tihanyi meggy-bajnai cseresznye kombinációban, azóta érkezett némi utánpótlás, ezért is vetődött fel a meggymagozó gondolata, ha már egyesek esküdnek rá, talán mégiscsak kellene járnom néhány kört.

Az egésznek ez a magozás része a legunalmasabb, én ma reggel azt csináltam, hogy ültem a küszöbön és számoltam a szemeket, mások elalvás előtt a bárányokat, én a meggymagokat, s bár próbáltam arra gondolni, hogy ez milyen jó, hogy meditatív, nem jött be.

Utána viszont felgyorsulnak az események, öntök rá valamennyi cukrot, most sem mérek, szemre, úgy nagyjából, de nem sokat, szeretjük, ha savanykás, ha érződik benne a gyümölcs. Néhány óra alatt levet enged, ekkor több minden is eldől, pl. hogy rákanalazzuk-e joghurtra, esetleg megisszuk szörpként a levét, netán magában befalja  valaki, vagy megvalósul az eredeti koncepció, úgyismint lekvár. Hogy ez megtörténjen, nem árt megfelelő mennyiségről gondoskodni.

A fahéjrudakat csak úgy beledugtam a gyümölcsbe, ezzel is állt még (eléggé a léeresztés elején történt mindez), aztán valamikor este 10 felé egyszerűen megfőztem és kész. Nem szoktam túlmisztifikálni a befőzést, azt hiszem. Főzni egy Zepter edényben főzöm, anyósomtól kaptuk akkor, amikor rádöbbent, hoyg az egyszemélyes háztartáshoz talán ez túl nagy, míg a mi öt fős családunkhoz éppenhogy. Remek benne befőzni, azonban még egy  145 forintos lángelosztóval megtámogatom a műveletet, biztosra megyek, azaz lusta vagyok.

Csak a meggymagozás, a nagy tételes, az ne lenne, ugyebár.

   

   

       

Full

Van az a rész, hogy még mindig Tihanyban vagyok, nem testben, hanem a másik részemben, a test az bő két óra alatt visszaér a kiindulóponthoz, a léleknek meg napok kellenek, nagyon lassú rész ez,  mindig is tudtam.

És van az a rész is, hogy annyi minden forog itt, annyi minden bizonytalan dolog, hogy már egy kicsit sok is nekem ez, még akkor is, ha sok jóról van szó. Sok lehetőségről, mely jónak indul.

A meleg rész, ki ne hagyjam, én általában ezt úgy viselem, hoyg kommunikálom, hogy hűdemeleg van (hátha valaki nem veszi észre, ugyebár), sokszor mondom naponta, nem tudom, miért, észre sem veszem, s már megint kimondtam, de így vagyok, azt hiszem, mindennel, ami kimondható (belső érzékelés), hogy mondom, mondom. Magam lepődöm meg a legjobban ezen.

Van a meggymagozós rész is, hogy tegnap esélyt adtam a meggymagozónak, de abban az egy üzletben, ahová betértem, nem volt, én meg olyan könnyen lemondtam róla, amit olyan nagyon megbántam ma a több kiló meggymagozásakor.

De van még a focis-kötős rész is, hogy mióta EB van, meglepően jól haladok egy kendővel, de olyannyira, hoyg szeretném, ha ebből a párhuzamból legalább olyan remek reklámot csinálnának, mint ahogy az EB-t a Gentos-szal kötik össze.

Be smart

Azt sem gondoltam volna, hogy egy okostelefon kifog rajtam. Pedig. És nagyon.

Nekem celeb

Ezzel a címmel interjúsorozat indul, amelyben azokat az embereket szeretném megszólaltatni, akik valamiért izgalmasak a számomra, még csak nem is feltétlenül alkotók, legalábbis nem  mindegyik, valamiért mégis nyomon követem a blogjukat, számon tartom, nagyra tartom őket. Nem mondom, érdekes lenne a címben rejlő eszperente lehetőséget kiaknázni (s lenne kedvem, meglep?), de nem teszem, nem ez a lényeg, ez csak egy szójáték.

Terveim szerint 2-3 hetente kerülne sor az interjúra, egyelőre nem nevezek ki napot, de mindenképpen törekszem az azonos időben való jelentkezésre, érdekes ember van, kedv is van, már csak az időt kell megoldani, de az is meglesz. 

Szeretném azt hinni, hogy  lehetnek azok is érdekesek, akikkel nem találkozunk a lapok címlapján, bár azt sem gondolom, hogy ez kizáró ok lenne.

Mit gondoltok?

Több, mint másfél évvel ezelőtt szerettem volna elindítani a fent jelzett interjúsorozatot Nekem celeb! címmel, szépen beharangoztam, hogy  aztán szépen elmaradjon egyetlen megjelent interjú nélkül. Volt rá indokom, hogyne lett volna, az mindig van, időhiány, érthető is, elfogadható is, hogyne. Nos, idő most sincs több, sőt, mintha még jobban zsugorodott volna az univerzum, ám ennek ellenére vagy éppen hoyg ezért mégis elkezdődik a sorozat, bár azt, hoyg valóban sorozat lesz, csak remélni tudom.

Ami biztos, az az, hogy a hét (leg)végén tényleg elkezdődik, maradjon rejtély, hogy ki lesz az első alany, már nem kell sokat aludni. Az eredeti koncepcióhoz képest nem lesz nagy változás, egyetlen dolog változik, mégpedig az, hoyg mégiscsak lesz benne komment által megnyerhető ajándék, de mind szorosan kapcsolódni fog az interjúalany tevékenységéhez.

Remélem, izgultok annyira, mint jómagam.:)

Megmagyarázhatatlan

Tihanyban még az is megtörténhet, hogy bandukol az ember az egyre kesze-kuszább erdőben, bandukol, bandukol és egyszercsak megtorpan, mert az előtte lévő falevélen megcsillan az egyébként kósza vendég napfény.
Az ember megáll és elönti a boldogság.
Még ez is megtörténhet.

Bent, beljebb, legbelül

Egyszer láttam egy filmet egy megrázó filmet A belső tenger címmel. 

Ez most a Belső-tó.

Forecast II.

Talán éppen a gejzírkúpoktól ballagtunk visszafelé, amikor a háznál lévő férfi kijelentette, hoyg 10 éven belül meg kell valósítanunk a kétlaki életet.