2011. november 12., szombat

Na,kérem

Most ebben a sok mindenben, ami van és még nőni is képes, a következőket tudom mondani.

Egyre több koffeint fogyasztok.
Egyre kétségbeesettebben nézem a naptárt, a listát, a készletet, a megrendeléseket. Együtt meg pláne.
Egyre rosszabb ez a kutya!
Egyre nagyobb a disznóól.
Egyre kevesebb mindent találok meg.
Egyre jobban szakítom szét a szabásmintáimat.
Egyre jobban idegesítenek a fentiek.

S ahoyg mondtam, mindez még nőni is képes, tapasztalataim szerint exponenciálisan*. Cáfoljatok, ha mertek tudtok.

*minél nagyobb a mennyiség (khm),annál gyorsabban növekszik (khm)

2011. november 10., csütörtök

Törvényjavaslat

A mi kutyánknak konkrét elképzelései vannak, hogyan is kell kinéznie egy háznak, egy konyhának, egy kertnek, s erre következetesen próbálja tanítani a szüleit gazdáit, még ha azok ellenállnak is. Csak betörnek egyszer.
Például a zöldségespolc minden kosarából minden egyes zöldséget kiszed, azt szereti, ha a répák és zellerek a konyha padlóján vannak, akkurátusan szétteríti, ügyelve a megfelelő elosztásra, ne maradjon négyzetméter zöldség nélkül, rendben, ilyen kis házias kutya ez. Ha összeszedjük, igen csalódottan néz, majd kezdi elölről.


A kertben mindent odahord az ajtó elé, fadarabokat, cserepeket, rossz papucsot, letépett fejű babát, de a legjobb az, amikor igazi előadás van, cseréppel, a cserépben földdel, a  földben növénnyel. És mindezt ködszitálásban, hogy sár is legyen, persze. Performance- művész, na.

Nem utolsósorban itt szeretném felhívni a Fressnapf figyelmét, hogy ne fáradjon kutyajátékok kitalálásával, hogy csipogjon, meg cibálható legyen, meg színes, de még guruljon is, ugyan már, a legjobb játék ugyanis, amiért érdemes a szidást is elviselni, az a WCkefe, de ha őszinte akarok lenni, akkor a WCpumpa. Na, annál jobb a világon nincs. Mármint egy művészembernekkutyának.

És akkor az jutott eszembe, hogy kérem az illetékeseket, vegyék már bele a törvénybe, hoyg a gyerek mellett a kutyának is igenis szót kell fogadnia,  törvényi szinten mondassék ez ki, mert különben nem tudom, mi lesz velünk, gazdikkal..

Köd előttem, köd utánam

 

1. Nem, nem az én gépemmel. Nekem nincs jó gépem. Sóhaj.
2. Nem, nem a mi házunk. Nekünk nincs ekkora. Sóhaj.

2011. november 9., szerda

Úgy indultunk,

hogy kell egy szürke táska, legyen rajta tűzés, semmi más, mert az egyszerű, de elegáns is, aztán került bele egy piros csík, aztán egy piros fül és egy piros cipzár is.
A honnan hová utat még egy táskának is be kell járnia, mondom én.




Időben

szeretnék szólni, hogy jövő szombaton, tehát 19-én lentebb jelzett helyen leszek, élőben, egyenesben. Hogy a hírt a bulvárlap címlapján, az elborzasztásra törekvés jegyében közöljük, esetleg az apróhirdetés rovatban, netán töltelékanyagnak szánjuk, az legyen egyéni elbírálás kérdése.
De a sportrovatot hagyjuk.

2011. november 8., kedd

Állandó,

már-már kínzó vágyam egy fényképezőgép. Vártam vele sokáig, hoyg talán nem is akarom, van nekem szeszélyem elég, múló szeszélyből még több, óvatosan kell bánni az én vágyaimmal, de azért ez a sok hónap után is permanens vágy szerintem véglegesnek is tekinthető. S míg nem teljesedik be, élek a jelenlegi lehetőségeimmel, hogy aztán megörvendeztessen a kert legkisebb levele, amely pont annyi fényt kapott, amennyi engem boldoggá tett.


Azért

ma reggel félve néztem a tükörbe. Meg a netre.

2011. november 7., hétfő

Hát akkor tessék

Önálló nő!, itt vagyok én.

Hogy nem teljesen

vagyok normális, azt sokan tudják, sokan meg nem, hogy küzdelmeim vannak, az vagy érződik itt, vagy nem, hogy ezt titkolni kell és rejtegetni vagy felvállalni és ezzel együtt élni, esetleg másoknak is segíteni, hogy igenis, így is lehet, a fene se tudja. Ez a kérdés bennem van, s nemsokára napvilágot lát.
Ez is én vagyok, s bár magamnak nem tetszem, de éppen a bevallás vezet az (ön)elfogadás felé.
Remélem.

2011. november 6., vasárnap

Vasárnapi vers

Kányádi Sándor: Volna még

pedig volna még
volna még valami
mondanivalóm
a nyíló nárcisz-
mezőkről például
az alkonyi szélben
riadtan lobogó
hegyi füvekről
a hegyekről a folyókról
égről és földről
a tengerekről
az óceánok alatt
vergődő tűzhányókról
a szerelem végtelen
napéjegyenlőségeiről
amikor az idő is
ellankad mint a patak
ha szomját oltja
benne a szarvas
egyszóval kettőnk
dolgáról az emberiség
nevében volna még
talán volna még