A mi kutyánknak konkrét elképzelései vannak, hogyan is kell kinéznie egy háznak, egy konyhának, egy kertnek, s erre következetesen próbálja tanítani a szüleit gazdáit, még ha azok ellenállnak is. Csak betörnek egyszer.
Például a zöldségespolc minden kosarából minden egyes zöldséget kiszed, azt szereti, ha a répák és zellerek a konyha padlóján vannak, akkurátusan szétteríti, ügyelve a megfelelő elosztásra, ne maradjon négyzetméter zöldség nélkül, rendben, ilyen kis házias kutya ez. Ha összeszedjük, igen csalódottan néz, majd kezdi elölről.
A kertben mindent odahord az ajtó elé, fadarabokat, cserepeket, rossz papucsot, letépett fejű babát, de a legjobb az, amikor igazi előadás van, cseréppel, a cserépben földdel, a földben növénnyel. És mindezt ködszitálásban, hogy sár is legyen, persze. Performance- művész, na.
Nem utolsósorban itt szeretném felhívni a Fressnapf figyelmét, hogy ne fáradjon kutyajátékok kitalálásával, hogy csipogjon, meg cibálható legyen, meg színes, de még guruljon is, ugyan már, a legjobb játék ugyanis, amiért érdemes a szidást is elviselni, az a WCkefe, de ha őszinte akarok lenni, akkor a WCpumpa. Na, annál jobb a világon nincs. Mármint egy művész
embernekkutyának.
És akkor az jutott eszembe, hogy kérem az illetékeseket, vegyék már bele a törvénybe, hoyg a
gyerek mellett a kutyának is
igenis szót kell fogadnia, törvényi szinten mondassék ez ki, mert különben nem tudom, mi lesz velünk, gazdikkal..
