yes

A sokadik A betűs országnál elmentem zuhanyozni, de mondtam a férfinak, hogy a G betűnél szóljon, nehogy lemaradjak a bevonulásunkkor, azonban visszaérkezésemkor lakonikusan mondta, hogy már a B-nél járunk.

Nagyon bírom, hogy az olyan, szinte nemzeti himnusznak számító Tűzszekeret is  lehet úgy interpretálni, hogy az  a humor által sem veszt a mondanivalójából. Hogy az nem tűnik szentségtörésnek, sőt.

Lutea shawl

Sok fotóval.

Mert nagyon szeretem.

minta: Lutea shawl by Lori Law

fonal: Barka fonal, Szitakötő, Rózsavíz árnyalat

súly: 73 gramm

méret: 194 cm x 100 cm

Nagyotmondok

Ez a sok fejfájásos bejegyzés arra biztosan jó volt, hogy már tudom, mit jelent nekem az idei időjárás, konkrétan a vihar, sőt, VIHAROK, ezt ugyanis úgy tudnám jellemezni, hogy inkább egy egy hetes 40 fokos hőség tarkótájéki fejfájással, semmint a naponta háromszor érkező villámlós mennydörgés, a tököm hócipőm tele van és akkor nem mondtam semmit. Megbénulok tőle, de nem részletezném, ez mit jelent.

Eljutottam odáig, hogy rákerestem a villámhárító, villámhárítás szavakra, na, ott ért a döbbenet,  hogy mennyibe kerül egy olyan drótnak a felszerelése, amibe kapaszkodva gyerekkoromban pörögtünk, meg rángattuk.

Újrakendő

Nem úgy újra, hogy lebontom, kimosom, feltekerem, megkötöm, erre én képtelen vagyok, türelemhiányból fakadóan, hanem úgy újra, hogy végre és megint és hála Istennek.

A Luteának harmadszor álltam neki, de ez az első kész kendőm, ez mindent elmond, először egy közös kötős bulin, fogalmam sincs, hogy kezdtük el, de akkor még ennyire sem voltam járatos a kendőkötésben, mint most, viszont emlékszem, többen csodálkoztunk, ez az érzés most visszajött ennél a harmadiknál. Akkor nem fejeztem be, meg nagyon el sem jutottam semeddig sem, de nem emlékszem, hoyg miért. Másodszor viszont emlékeztem, hogyan kell kezdeni, kötöttem is lelkesen, majd az utolsó chart-nál elfogyott a fonalam. És akkor a türelmem is.

Most viszont (a most-ot úgy kell érteni, hogy legalább6 héttel ezelőtt ) nekiugrottam megint, nagyon világos, pasztellrózsaszín a fonal színe, erre vágytam, nem akartam erős színt. Összességében annyit mondhatok, hogy a Luteát elkezdeni és befejezni nehéz és ez most nem képes beszéd, tényleg az. Nekem. Technikailag. A köztes rész semmi.

 Az nekem külön izgalom volt, hogy a széle hogyan lesz olyan szépségesen hullámzó, mintha azt külön kötöttem volna, pedig nem is.

Egész alakos képek holnap lesznek.

A fejlődésnek gátja én nem leszek

Én még mindig el vagyok hűlve, másképpen mondva, tudok ujjongani a technika fejlődésén, hogy én itthon, egy kis magyar faluban, fogom a kis Visa kártyámat és egy holland oldal angol nyelvét választva megveszem azt a jegyet, amivel a Legkisebb Hollandiából átmegy Svájcba. 

Elképesztő, szeretem.

Befőzés XVIII. - bazsalikomos őszibaracklekvár

Must have. De mindenkinek. Receptre.

Én  már úgy gondoltam, hogy annyi flanc van ebben a befőzésben, elég ebből, vissza a gyökerekhez, így aztán nem tettem a málnához semmit, classic style forever, de azért amikor itt olvastam erről a receptről, elcsábultam. Nem elég azonban, hogy apró betűs rész volt, de az éjszakai olvasgatás után nem találtam a magazint (és azóta sem, khm), három összetevőre emlékeztem (muhaha), őszibarack - bazsalikom- cukor.

Így aztán az történt, hoyg leszedtem a bazsalikomot, meg főztem egy cukorszirupot (hát ööö....olyan ... édesre*), aztán beledobtam a bazsalikomot, meg főztem is egy kicsit, mert úgy gondoltam, hogy ez hasonló a szörpkészítéshez. Aztán állni hagytam, mert tudtam, hogy így intenzív lesz az íze nem értem rá, és amikor eszembe jutott pár óra múlva, akkor leszűrtem, átnyomkodtam (szűrő, tüll), majd hozzáadtam a barackhoz. És megfőztem. Én nem szoktam túlbonyolítani a befőzést, ez azért érződik, gondolom, viszont nem is esem kétségbe pár kiló gyümölcstől.:)

(jó nagy csokor bazsalikom kell, hogy érződjön az íze, ezt azért mondom)

Az igazság az, hogy annyira finom ez a bazsalikomszirup, hogy rájártam. Vissza kellett (volna) fognom  magam, abban pedig nem vagyok jó, ugyebár.

Most viszont nagy (nagyon nagy) mennyiségű bazsalikomra lenne szükség, mert szeretnék én szörpöt is, meg sok ilyen lekvárt is, meg szirupot is, meg hát Zoltánnak pestót is, a többiről ne is beszéljünk.

ilyen színű palackokkal teli a kamra, nekem ez mániám, igen, szeretem a rendelő laborjában érezni magam, ha belépek

* mondjuk, fél liter víz, fél  kiló cukor?

És ilyen finomságokat

Ilyen zenéket kapok

Ugyan

Ez csak egy nap, a szám meg egy szám, idő kell hozzá, semmi más, a kisujjam sem mozdítom érte.
Az sokkal jobban izgat, hogy lehetne egyszer heverészéssel eltölteni.

S ont monoton bút konokon (és fájón)

Iszonyat unalmas lettem a  blog, ha jól látom, három dologról szól, Tihanyról, a fejfájásomról és a befőzésekről. Magam is meglepődtem, mennyire dögunalom van itt, de mit tegyek, ilyen unalmas az életem, sokat dolgozom (sokat, sokat), néha (néha, néha) elutazunk, közben sokat (sokat, sokat) fáj a fejem, amikor nem, akkor gyorsan befőzök valamit, mert a cucc meg jön, és amikor egyik sem, akkor meg alszom. 

Na, a sokat idegeskedem-et kifelejtettem, addig örüljön mindenki.

Alternatív megoldások (kilőve)

Szóval, próbáltam én már sok mindent, hogy akkor gyömbér, meg levendulaolaj olívaolajjal (persze, nem egyszerre, de lehet, hogy éppen ez volt a baj), meg masszírozzuk be, meg elsötétített szoba, meg (önmagamhoz képest) sok folyadék, meg ne is gondoljunk rá, de a kedvencem az, hogy fejtsük meg, éppen mitől fáj a fej. Az ezt tanácsolóhoz odamennék egy extra csípős erős fejfájásnál és miközben haldoklik, kérdezgetném, hogy de mégis mi a baj, sokat evett, keveset  ivott, hidegfront, melegfront, család, munkahely, stressz, mindez együtt, esetleg az univerzum? Nem tudom, nem csapna-e agyon egy szívlapáttal, mert én biztosan fordított helyzetben.

Ugyanis, amikor fáj a fej, de rendesen ám, én mondjuk a tarkóból és bal halántékból indulót rühellem nagyon, szóval, akkor én egyáltalán nem bírok gondolkozni, de nem ám, egy vágyam van és aköré csoportosul  nemhogy minden gondolatom, de minden idegszálam, hogy m-ú-l-jo-n e-l. 

És hogy hol van az Algoflex-em.

Ennyi.

Kinek mi a leggyengébb

Ha összehasonlítom az egy évvel ezelőtti időszakot, vagy a még korábbiakat, a mostaniakkal, elkezd nagyon zavarni ez a rengeteg fejfájás, én nem vagyok voltam egy fejfájós típus, láttam sok fejfájós embert, meg migréneset is, én azonban nem ismertem ezt a fájdalmat. Az utóbbi egy évben viszont irgalmatlanul sokat fáj a fejem, az elmúlt hat hónapban pedig még ennél is rosszabb a helyzet, egészen széles skáláját ismertem meg ennek a rettenetnek, az enyhe "érzem, hogy van fejem"-től a "csillagokat látok"-ig mindent fel tudok mutatni. Ma például annyira fájt, hogy azt vettem észre, hogy szorítom az állkapcsom veszettül, talán mindjárt el is törik, egyébként pedig lőjetek tarkón, különben megbomlik az elmém.

És hosszan.

Befőzés XVII. - málnalekvár, de ecet is

Sikerült gyönyörűszép málnához jutnunk, házhoz jött, négy láda, nyolc kiló. Málnát befőzni nem nagy kunszt, már-már kínos is munkának nevezni, fél pillanat alatt végeztem vele, miközben a vele való foglalatosság extra örömet jelent. Minimális munka, extra profit, minden értelemben.

Semmi különlegeset nem csináltam, nem ízesítettem, nem szűrtem át, nem ez, nem az, abszolút classic style. 

Meg number one is. 

Én úgy emlékeztem, vannak még csatos üvegeim, de nem találom őket, lehet, hogy az összeset felhasználtam? Hm. A többség most is három dl-esben van, amit azért szeretek, mert hamar kiürülnek, nem kel egy hétig ugyanazt a lekvárt enni, változatos a felhozatal.

A málnaecet ennél is egyszerűbb, a recept innen van. Hétvégén szűröm le, s szerintem azonnal ki is próbáljuk.

Párhuzam

Ellenőrt bántalmazni hasonlatos a gépromboláshoz.

Nevetni, röhögni, hahotázni

A házasságban az egyik legfontosabb tényező a humor, 20 éve mondom, és csak azért nem 25, mert az első években még nem tudtam, mekkora szerepe van a humornak két ember kapcsolatában, vagyis, tudtam, de nem tulajdonítottam ekkora jelentőséget neki.

Amikor ezt másoknak mondtam, mindig iszonyúan megfeddtek, hogy a szeretet, az a legfontosabb, de hát én nem is mondtam ennek ellenkezőjét, csak azt, hogy humor nélkül minden kevesebb lenne. Még csak nem is arra gondolok, hogy problémákat lehet vele átvészelni, sokkal inkább arra, hogy a mindennapokban tud-e két ember együtt nevetni, nem gondokat elfedve vele, hanem viccesen, jókedvűen, hogy értik-e egymás vicceit, meg ilyenek. 

Ez onnan jutott eszembe, hogy szombaton be kellett szaladnunk az IKEÁ-ba, és mivel Zoltán megkívánta az én párnámat, neki is vettünk egyet, de kellett textilt is vennem, amit ő unalmasnak tart, ezt ki is mondta, ne legyen kétségem az arckifejezésével kapcsolatban. Miközben mérték nekem a cuccot, a fejére tette a párnát,  hogy mindenki láthassa, mennyire szenved, innen meg már csak egy lépés volt a játék, hogy el tud-e menni a pénztárig úgy, hogy nem esik le a párna. Nem volt nehéz rávennem, bár aggódott, hogy túl sokan vannak* (szombat délutánban jártunk, jelzésértékű, hogy az étteremben a lépcsőig állt a sor*, csak ennyien voltak), de egy, hogy emlékeztettem korábbi esetekre, amikor nem volt ennyire szégyenlős, kettő, hogy mondtam, nem vesszük meg a párnát, ha ezt az akadályt nem futja meg, ára van a jó párnának, mindenki tudja.

Én sajnos eléggé vihogtam, ezzel mintegy akadályozva az ő előrehaladását, meg kerülgetni kellett az embereket is, és forogni sem volt ajánlatos, és nagyon komolynak lenni sem volt hátrányára,  mert azért egy párna a fejen, az mindenképpen illabilis, viszont viselni tudni kell, alant a (telefonnal készített) bizonyíték.

Ki koronát, ki párnát, ugyebár, de úgy is mondhatom, van, kinek a párna is koronaként hat, bizony.

a titok a határozott, mégis laza mozgás

 

 már nagyon a vége felé jártunk, feje alatt kezében  érezte a párnát

Az az igazság, hogy a pénztár felé egy nagyobb nevetés következtében leesett a korona párna, de megegyeztünk, hogy ezt úgy fogjuk fel, mint a Tour de France-on a cél előtti 3km-es szakaszt, ha ott bukás van, mindenkinek azonos időt számolnak, az már nem számít.

Hát, így nevetünk mi.

* tényleg sokan voltak, de az emberek többsége észre sem vette, amikor nem vihogtam, akkor csodálkoztam