egy dologra azért jó volt ez a kánikula

back to

Örömmel jelentem, hoyg jövő héten vége a 40 foknak, s ezzel párhuzamosan vége a hallgatásnak is. Remélem, visszatérnek a gondolatok a fejembe, már hiányoznak.

Addig is még futok egyet hajnal 3 és 4 között.

40 fokban végképp ne tegyétek ezt velem

Úgy gondoltam, hogy 40 fokban nem írom le azt az egyetlen, viszont ismétlődő gondolatot, hogy derohadtmelegvan, más meg nagyon nem bír eszembe jutni, azonban kiderült, hogy van ott más is.

Egyrészről el szeretném mondani, hogy lehetséges, hogy a válaszadási technikám kifinomultságán még dolgoznom kell, esetleg fel kellene vennem valakit, mert ez az all-in-one mostanában kevésnek bizonyul, én meg ember vagyok, ez van. Viszont mindenkinek válaszolok, és rendszeresen szoktam kérni, hogy csapjanak nyugodtan az asztalra, ha nem érkezik időben reagálás.  

Azt egy kicsit valóban rosszul viselem, ha nem kérnek számon, ellenben egyéb forrásaim által kell megtudnom, hoyg egy nagy FB csoportban jelentik ki, hogy milyen is vagyok. Főleg, ha a  célzott kereséssel átbogarászott e-mailfiókokban és FB oldalakon sem találok megválaszolatlan levelet.. Nehéz ember vagyok, na.

Másrészt (szintén) nem viselem jól, ha megkérdőjelezik az áraimat.* Engem nem érdekel, hogy a Meskán 5000-ért lehet kapni táskát, lehet, persze, sőt, a kínai üzletekben kevesebbért is. De számoljunk már egy kicsit.

Vegyünk alapul egy normál táskát, amelynek az alapanyaga kb. 5500 forint. Csak az alapanyag, tehát ebben nincs benne a munkadíj, órabér, ki hogy nevezi. Tegyük fel, hogy 800 forint az órabér és tegyük fel, hoyg  3 óra alatt készül el az adott táska. Már 7900 forintnál tartunk, de még egy fillér járulékot sem fizettünk.

És még nincs vége, ugyanis ha egy kicsit is vette a fáradtságot a készítő és elment egy könyvelőhöz segítséget kérni, netalántán nem hasraütés alapján kívánt árat alkotni és részt vett egy árképzéses workshop-on, akkor tudja, hogy még iszonyú sok minden jön. Egyrészt nem árt résen lenni, hiszen a gépek nemcsak javításra szorulnak időről, de még tönkre menni  is képesek (ilyenek), tehát erre is el kellene különíteni. 

Másrészt gondolt-e már valaki arra, hogy ha  4000 forintért kínál egy 2000 forintos anyagáras táskát, akkor pont annyi a bevétel, hogy abból be tud ruházni egy következő táska alapanyagára? Bevételt mondok, nem hasznot. És főképpen nem nyereséget***. Mit tegyünk azokkal, akik nincsenek tisztában a közgazdasági alapokkal és ennek megfelelően alkotják az áraikat?

Pozicionálásról már szót sem ejtek, tessék utánanézni. 

Mindazonáltal, hogy majd valami jót is írja végre,  írok majd a szombati Suhanj-ról. Yes.

* annak viszont még örülhetek, hogy ez nem egy olyan csoportban történt, ahol tag sem vagyok, hanem levélváltáskor.

** halkan kérdezem, hogy mit számítunk bele az óradíjba?a tényleges (mondjuk) varrást? a szabást nem? a levelek válaszolásával töltött időt nem? (mondjuk, nekem könnyű, mert én nem válaszolok, mint tudjuk) és hol marad a marketinggel töltött idő? hogy fényképezik, feltölt, szerkeszt?  hogy postára jár?

*** bizony, 3 különböző fogalom

(cím nélkül)

Az, hogy a legkisebb busszal ment Svájcba, úgy történt, hogy hihetetlen mennyiségű cuccal érkezett haza másfél év Hollandia után, a legnagyobb méretű görgős bőröndökből kettő darabbal* és nincs az légitársaság, amelyik ezt tolerálná, s mivel busznál nincs túlsúly, tehát maradt ez a megoldás. Jelzem, ebben a két csomagban a téli holmik nem voltak benne,  meg a lovaglócucc sem, ezeket a mostani család (mivel van kötődésük Hollandiához és ott nyaraltak), ha minden igaz, felvette a korábbi családnál és magukkal vitték. 

Tehát busz. Nem nagy cucc egyébként, mert (tegnap) este 11-kor indult és ma kora délután (1 óra után) már ott is lesz, gyönyörű helyeken megy át, légkondis, több helyen megáll, satöbbi, nem kell sajnálni**. Különben is, aki ennyi cuccot akar magával vinni, annak ez van.

Mi utaztunk már eurolines-szal, tiszta, rendezett, légkondis, ülések fölött lámpás, ahoyg az egy hosszabb út esetén elvárható. A sofőreink értelmesek, ne mondjam, kedvesek voltak, szóval, kibírható.

Ehhez képest (az előrevetített tartalomnak megfelelő szöveg érkezik) tegnap este úgy tértünk haza, hogy nem jutottunk szóhoz a döbbenettől. Nekem az valamiért komoly félelmem, hogy lemaradunk, bárhová is megyünk, csak nehogy lemaradjunk, így mindig időben korán érkezünk a megfelelő helyre, tegnap pl. a 11-kor induló buszhoz már fél 11 előtt kint voltunk. Szerencsére.

Az Eurolines járatai fél Európát megteszik váltott sofőrökkel, ez most éppen Romániából érkezett, nem vagyok előítéletes, nem akarok az lenni, románok a  sofőrök, na és. De basszus, a két sofőr egyike sem beszélt sem magyarul (oké), sem angolul, sem németül, tehát azt a bonyolult kérdést, hogy mikor lehet felszállni?,  nem értették meg egyik nyelven sem, majd mindehhez, mikor a csomagbepakolás után V. felszállt, becsukta az ajtót és elment. 21 óra 40 perckor. 

20 perccel a kiírt indulás előtt.

Mindez oly gyorsan történt, hogy én nem is hittem el, hoyg ez most tényleg továbbáll, döbbenten álltunk még egy darabig. Egyszerűen nem térünk magunkhoz. És ha csak 15 perccel indulás előtt érkezünk meg? Nézzük a busz fenekét?  Vagy ezt most hogyan? Nem értem.

* Hollandiába 20 óra volt az út nekünk

** olyan nehezek, hogy Zé megemelte és azt mondta, ezt így nem lehet még húzni sem