szez ON

Idén nem lesz időm mindent dokumentálni,  a tavalyi részletességgel egészen biztosan nem, meg nem is érdekel már senkit, de azért mondom, hogy az eper a spájzban van. Az első pár kiló.

Készült sima eperdzsem, de mivel csodás mentás eperfagyit ettem a Levendulában, így készült mentás eperdzsem is pár üveggel. Nem nagy cucc,mentaszirupot kell készíteni hozzá, én legalábbis így csináltam.

Készült még eper- rebarbara dzsem is, itt egy kicsit gondban voltam, mert mi a nagyon kevés cukorral készült lekvárokat preferáljuk, a rebarbara viszont kívánt volna még cukrot, nem tudtam eldönteni, hoyg ez most savanyú még vagy nem? Vagy micsoda. A főkóstoló a  ma reggel tesztelés után elismerően nyilatkozott, szóval.

És milyen szép a színe!

sajnos, nem fizetnek érte

Először volt a recept, meg az érzés, hogy ez biztosan finom, aztán meg határozott céllal lementem ide. Mit is mondjak. Amikor egyszer a Garda-tónál nyaraltunk, egy öreg bácsi meg akarta velem kóstoltatni az olívaolajokat, én meg nem akartam, mert arra gondoltam, hogy nem is fogom érezni a különbségeket, meg azt hiszem, féltem, hogy olyan hasmenésem lesz az ötödik kiskanál olaj után, hogy ott helyben utolérnek a bajok. Na, azóta is bánom, mindenesetre most kóstolgattunk az eladóval, én, mondjuk, a balzsameceteknél elakadtam, hát az valami brutális. Azok.

Végül gránátalmásat vettem, elképesztően - csodálatosan - fantasztikusan - gazdagon - finom. Ehhez vettem még narancsos olívaolajat, aranyáron adják mindkettőt, de csak 1 - 1 dl - t, így kibírható. A salátára nagyon keveset öntöttem, kiskanállal adagoltam és bár meg sem látszik az üvegen, hogy használtam belőle, a saláta ízéhez mindkettő nagymértékben hozzájárult, hát hogy mondjam. Klassz.

Állítólag, ha ropogós pirított kaláccsal esszük, elég egy kisebb étkezésre, nekünk főétkezés volt grillcsirkével, mert mi éhesek és falánkok vagyunk.

 

lehallgatás

Én csak könnyíteni akartam magamon, de nem így képzeltem. A következő telefonbeszélgetést hallottam, talán a második fülkéből.

- Na, hívott a konzul, de kértem, hogy e-mailben küldje át az ajánlatukat. 10 perc múlva visszahívott, hogy nem lesz gépközelben egy darabig.... aha, mondta, hogy 450. És hogy évente 30-40-et  tudnak emelni.

- ....

- Hát figyelj, kiszámoltam, hogy akkor 5 év múlva lesz annyi a fizetésem, mint most.

Ennél a pontnál elhagytam helyem, nem akartam tovább hallani (hallani sem akartam tovább), a mosdóban azonban meggondoltam magam, hogy mégiscsak megvárom én ezt a csajt és jól a szeme közé nézek, egyetlen, ám mindent eláruló pillantásommal, de az a helyzet, hoyg nem vártam meg, túl sokáig tartott a telefonálás pisilés.

(nem jó komment az, hogy de hát bruttó)

gyülemlik

Nehezen bocsájtom meg a világnak, hogy a ma napot jelölte ki az Elhízás Elleni Világnapnak.

A névnapomat.

torzszülöttet hívtam életre

Az a sok, szép, kötéssel töltött óra, meg az a sok, szép fonal, meg a megvásárolt minta, meg a minden megy szépen a kukába.

álmodni csak pontosan, szépen

Azt álmodtam, hogy meghalok.

Nem most vagy mostanában, hanem azt hiszem, már elég öreg voltam és vártam, hogy mikor halok meg, de nem volt rossz érzés, valahogy olyan volt, hoyg éltem eleget, láttam eleget, beteltem az élettel és nem úgy, hoyg torkig vagyok már vele, hanem afféle teljességgel, hoyg akkor most már hazatakaríttathatom. A Károli-féle fordításban van ez a mondat (beteltem az élettel) , talán Jób könyvében, szóval,  nem ezoterikus izére kell gondolni.

Álmomban nem láttam magam, tehát nem tudom, hoyg milyen öregasszony lettem, hogy szép voltam vagy ráncos, vagy legalább vékony?, vagy hogy és mint és igazából semmire nem is emlékszem, csak az érzésre, hogy akkor én most már akármikor meghalhatok és várom. Azt hiszem, meg is haltam, vagy csak vártam?

Nem tudom, de Polcz Alaine büszke lenne rám.

izgalom

Tihanyban az is volt (olvastam, aludtam, kötöttem, megint aludtam, futottam, ettem, aludtam, a teraszon ráérősen manikűröztem, ebben elfáradva elbóbiskoltam, megint futottam, megint aludtam, változatosan éltem, na ), hogy hajat mostam és nekem annyira vékony kis vacak hajam van, hoyg ha nem szárítom be (meg még úgy is), akkor fejemre simul, mint egy űrszondás sisak, szóval, hogy én mindig viszem a hajszárítót mindenhova. És most döbbenten láttam, hogy nem hoztam magammal, de azért én élelmes vagyok nagyon és arra gondoltam, hogy sebaj, majd hajlakkal bravúrosan megoldom, a száraz hajammal csodát teszek, apró csodát, hoyg a szomszédok mégse rémüljenek meg. És amikor a napon megszáradt a hajam (lelapult, lógott), akkor láttam, hogy  hajlakkot sem, így aztán ezzel a fejjel mentem  le a partra. Csak annyit tudtam tenni, hoyg a szemüvegem, s imigyen a hajam,  feltoltam a fejemre, nem ronda a hajam, csak csúnya.

És amikor már hazafelé pakoltunk be a kocsiba, akkor megtaláltam a hajszárítót is, meg a hajlakkot is.