A szent és a profán, mondjuk

 Virág Judit, akit én nagyon kedvelek, még nem tette közzé a kollekciót, mikor az ötlet kistestvére már megszületett. Nekem a baloldali a kedvencem (emlékeztek rá?), s ha Zoltán nem felejti el, akkor ebben kapom a teámat. Néha nem felejti el.

Hogy csak tudjátok,

hogy is vannak ezek a vasárnapok, hát úgy, hogy én dolgozom, a kertész meg sétál, fényképez és fest.

(lehet nagyítani, úgy tettem fel)

Egyébként pedig

kép: internet

Ha már úgyis nimbuszrombolás van, akkor elmondom még azt is, hogy tudjátok-e, mi a jó abban, ha a Férjnek régi-új hobbija van? Hát az, hogy most már az egész család meg is őrülhet akár.
Mert nincs is annál jobb, amikor ZM dobol. Óh, nem kell ehhez dobszerkó (az a próbán, de ott legálisan és még örülnek is neki, ne, ez a nagy különbség a család és a zenésztársak között- releváns, mondom én), elég, ha a levegőben dobol, de lehet fokozni a vizuális élményt, mert lehet a kanapén is ám! Ki gondolta volna... Olyan jó hallani a kanapé püfölését, főleg, hogy nemcsak "bárki dobolhat így"-módon teszi, de nem ám, hiszen egy profinak a gyakorlás a lételeme, tehát 25-50-100-as ismétlésekben hallhatja (egyelőre) a család. És örülünk, nagyon örülünk, amikor végre összejön az a fránya ritmus.
Az pedig határozott boldogság volt, amikor sikerült a gyertyán dobverő helyett hikoriból készültet venni, mert azért a különbség az már tapintással is érzékelhető. A kanapén pedig egyértelműen érezhető,másképp szól, kérem szépen.

És ha bárki azt gondolja, hogy este már olvasni lehet halk zene mellett, meg félálomban lenni, akkor kiábrándítom, mert nem, este az ágyban be kell mutatni a napi produkciót, de rengjen ám az az ágy!, különben pedig napközben úgysem hallottad a kanapé/térdcsapkodást, így aztán este csillogó szemmel meg kell kérdezni: és ezt te mikor sajátítottad el, drágám?

A férj és a jókívánság

Csakhogy a sok dicséret mellett essék szó arról is, mekkora öröm is az, ha férjünk rendelkezik kreativitással (elvégre grafikus vagy mi a szösz), fantáziával, lelkesedéssel, idővel. És humorral. Mert amikor a felesége azt kéri, rittyent ő újévi üdvözletet, olyat, amelyben benne foglaltatik az optimizmusa is. A kép a netről való, viszont a BUÉK felirat kizárólag az ő keze munkáját dicséri.
Na, most akkor miért is nem küldtem nagyon tovább?

"Garp szerint a világ" helyett : ZM szerint a mesefalu

(A könyv az egyik kedvencem).

Meseország közepében áll egy kis mesefalu, mely nappali fényben is szép mint mindig énnekem, de éjszaka kimondottan misztikus.

A vörös csík a képen nem azt jelenti, hogy éjjelente vastag kötéllel kerítjük körbe a mesefalu közepét, hanem azt, hogy ZM az állvánnyal ilyen csudadolgokat is tud, talán a hosszú exponálással van összefüggésben. Vagy a kitartással.

Nem, nem Caspar David Friedrich, hanem ZM. Az én ZM-em. Hol van hozzá képest a jó öreg Caspar? :o)f