Vegyesen, csak vegyesen

1. A talpamon újabb 2 akkora hólyag van, hogy eldöntöttem, a lábammal van a baj, nem a cipőkkel. Csak azt nehezebb, ugye, lecserélni. Ez rossz.

2. Már csak egyet kell aludni és megyek festeni!!!! Bea édes volt, azt írta, hogy akkor most nem magolok, hanem pacsmagolok.... :o))) Ez jó, nagyon jó.
3. Nem voltam a héten úszni, kezdem magam partra vetett halként érezni. Ez rossz.
4. A mai ebédünk az ésszerűség és a szükség jegyében komponálódott, mert a hűtőben fonnyadt spárgán, paradicsomszószon kívül nem sok minden árválkodott, így a fantasztikus, új, de régóta vágyott wok-serpenyőm újabb bevetésen volt - s miközben még sült, sistergett a zöldség, én bementem valamiért a szobába. 20 perc múlva mentem ki és nem égett oda közben az ebéd. Ez jó, sőt még annál is. Tefal, te mindenre gondolsz, tényleg.
5. Egy remek quiltet találtam ki az elmúlt napok szenvedései között, jó kis színekkel, belső tartalommal, mindennel. Majd meg kellene varrni. Ez is nagyon jó.
6. Azt mondja a konzulensem (dr. ketteske), hogy tegeződjünk már. Nekem ez is jó.

Úgy látom, hamisítatlan amerikai filmhez méltóan a jó ismét győzedelmeskedett a rosszon, így panaszom nem lehet. Csak az a láb, az ne lenne... :o))))

Ígérem

Ígérem, hogy a diplomaosztó után beszkennelem majd a végeredményt, mert ezzel a magam számára is hihetővé teszem a mai napot. Védésre és mindkét tételre dicséretest kaptam, kiemelték nap végi eredményhirdetésen, hogy az egész 4 év teljesítménye dicséretes. Azt hiszem, négyen lettünk ilyenek.
Amikor megláttam a max pontszámos (a másikhoz képest gyengébbnek gondolt) szakdogám és mondtam tanár úrnak, hogy elkényeztet, azt mondta, én kényeztettem őt az elmúlt 4 évben. Azt hiszem, ez volt a legszebb mondat az elmúlt időszakban.
A holnapi napon egy másfajta, életszerű megmérettetésen is kandidálok, így szép az élet. És aztán jön a szombaaaaaaaat.... mint agymosás. Jaj, de várom....

Mindenkinek köszönöm, aki a napját, annak egy részét, egy gondolatát rám áldozta. Igazán.

ZM még a vizsga előtt jutalom gyanánt valami varrógépről rebegett...

Na kérem

Most akkor úgy áll minden, hogy negyed 12 felé jár az idő, elmegyek aludni. Hajnalban kelek, majd gálába vágom magam, ami nemcsak azt jelenti, hogy az utóbbi napokban magamra húzott tréningnadrág-póló párosítást félredobom, s valami rendesbe gyömöszölöm magam, hanem jelenti a finom, visszafogott sminket és a mostanság mellőzött fésülködést is. A legszebb része a készülődésnek az lesz, amikor mindkét lábamat (amelyeket a lábfejemen feltört az uszoda után mezítláb felhúzott cipő) leragtapaszozom oly módon, hogy az ne látszódjon az egyébként szépséges és elegáns, de vadonatúj cipőmben. Nem vagyok meggyőződve, hogy ezt tényleg most kell bevetni, de egyrészről kell az esztétikum, másrészről meg szükség diktál, ugye, írtam, hogy Középső elhagyta az egyetlent, ami egyszerre teljesítette a szép és kényelmes követelményét.
Hát akkor most debütálás lesz minden szinten.

Mellesleg fent nevezett Középső (az érettségizős) éppen holnap rakja fel élete első kiállítása darabjait egy Kálvin téri kávézóban, szóval, szép napnak nézünk elébe, én nem fogok tudni sokat rágondolni, s nagyon ő sem rám. De majd a tudatalattink dolgozik. Az enyém duplán-triplán, mert lesz, amit onnan kell előásnom. :o)

Hát

Hát végülis 24 órával az államvizsga előtt nem is voltam nagyon izgatott a szakdolgozati eredményemet illetően, és mondjuk az sem aggasztott, hogy fogalmam sincs, mégis milyen kérdéseket tesz majd fel nekem a konzulens. Minek, ugye, nem vagyok én olyan izgulós fajta. :o)

Ezzel együtt is, amikor rám telefonáltak ma, hogy végre leadásra került az értékelő lapom tokkal-vonóval ... mit mondjak, tudtam örülni. Hát kérem szépen, ötöst kaptam erre is, s az obligát 3 kérdés helyett eggyel szúrta ki a szemem a konzulens, ami triviálisnak nem nevezhető, de izgalmasnak annál inkább, így aztán én szakdolgozat-védésre nem készülök, én írtam, a fejemben kell, hogy legyen.
Mindenki más három kérdést kapott, ettől aggódhatnék is akár, de én biztatónak érzem.

Most már befordultam a célegyenes felé, s a fejemet is beillesztettem a csatornába, szerintem lassan meg is születek. :o)

Egy kis varrás

Tudom én, hogy most másra kell koncentrálni, teszem is becsülettel, de néha, egy kis időre muszáj valami mást is csinálni. Mondjuk varrni. Mondjuk táskát. Vagy táskakezdeményt.

Meg egy tolltartót. Ennek számomra több különlegessége is van, például, hogy képes voltam a belsejét jó méretre varrni. És hogy megtaláltam a megfelelő formát. Hiába, apróságoknak is örül az ember kiélezett helyzetekben. :o)

Szeretem

Az egyetlen pozitívuma ennek a fene nagy tanulásnak, hogy teljesen legálisan kirabolhatom a papírboltokat. Rengeteg mindenre szüksége van/lehet az embernek és mindezt jelen esetben még magyarázni sem kell.