Óh, hát

nem is csak új évet kezdtünk, de egy egész évtizedet, gondolom, ezt mindenki tudta, most már magam is. Fejet hajtok az idő előtt.

Tervbe vettem,

hogy idén megtanulok nuppokat kötni, értelmezni a horgolás leírásokat és megbirkózom a short row titkával. Utóbbival minél hamarabb, mert 2 sor választ el tőle, igaz, mire az egy sorra eső 331 szemet lekötöm...

Azt az életstílust,

hogy egész héten keményen dolgozunk, tervezünk, szervezünk, korán kelünk, későn fekszünk,  majd vasárnap délután elmegyünk múzeumba/színházba/koncertre, ezt én nagyon el tudom képzelni magunknak, nagyon.

Rajta is vagyok.

Távirati stílusban

1.  A mi utcánkban nincs enyhülés, tán sosem lesz, hó van.

2. Az elveszett megrendelés előkerült, a tulajnál van, már régen feladtam. Viszont leltárba vehettem a készleteimet.

3. Finom anyagokat vettem. És rengeteg élelmiszert.

Nekem celeb!

Ezzel a címmel interjúsorozat indul, amelyben azokat az embereket szeretném megszólaltatni, akik valamiért izgalmasak a számomra, még csak nem is feltétlenül alkotók, legalábbis nem  mindegyik, valamiért mégis nyomon követem a blogjukat, számon tartom, nagyra tartom őket. Nem mondom, érdekes lenne a címben rejlő eszperente lehetőséget kiaknázni (s lenne kedvem, meglep?), de nem teszem, nem ez a lényeg, ez csak egy szójáték.

Terveim szerint 2-3 hetente kerülne sor az interjúra, egyelőre nem nevezek ki napot, de mindenképpen törekszem az azonos időben való jelentkezésre, érdekes ember van, kedv is van, már csak az időt kell megoldani, de az is meglesz. 

Nem tervezek játékot ezzel kapcsolatban, nem lesz felajánlott nyeremény, nem lesz megosztási kérelem (azon túl, hogy én felrakom a FB-ra), nem lesz semmi, amivel az én oldalam látogatottságának növelése lenne a célom, ez csak egy interjú(sorozat) azokkal, akikre különösen kíváncsi vagyok, akikről szeretnék többet tudni. Viszont nemcsak magyar megkérdezettek lesznek, elvégre nemcsak magyar blogokat olvasok.

Szeretném azt hinni, hogy  lehetnek azok is érdekesek, akikkel nem találkozunk a lapok címlapján, bár azt sem gondolom, hogy ez kizáró ok lenne.

Mit gondoltok?

Volt ez a karácsonyi vásár,

mely megérne egy misét (Párizs mellett), ám remélve, hogy tudtam lapozni, inkább előrenézek, és ezt én mondom, új év, új gondolat. Viszont itt maradt számos termék, ezeket most szépen feltöltögetem a megfelelő helyekre, Meskára, web-shop-ba, még mindig táskáról van szó, több táskáról, szabad a vásár. :o)

Az a maradék két oldal

éppen elég volt ahhoz, hogy még Franny-ként lépjek be egy más világba, akarom mondani, más könyvbe.

Van ez a nagyon sok doboz,

de még talán annál is több, mert van, ugyebár, a zöld textil, meg a kék, a piros, a sárga és a többi (a mintásak, a csíkosak külön, hogyne), ezekből vannak a nagyobb darabok, amelyekből még akármi is lehet, de vannak a kisebbek, amelyekre karrier már nem vár, de kellenek, mert sosem lehet tudni, de a sosem, az más összefüggésben létezik inkább. Aztán van a vatelin, a vastag és a vékony, ebből is vannak rendes mennyiségek, amelyek helyet foglalnak el (sok helyet), de egyben vannak,  ez előny, ellentétben a kisebb darabokkal, melyeket nem lehet kidobni, mert milyen jó lesz majd, amikor csak 3 cm kell, hát persze. Aztán van a táskamerevítő, abból három méretet őrzök, dobozban, táskában. Van a ragasztós közbélés, meg a sima, a filcek, óh, hát filcből meg kell őrízni minden darabkát, mert az kincs, így aztán nemcsak dobozban van, de borítékokban is, közepesben és kicsiben.

Vannak minták, kivágva akkurátusan géppapírból, de vastagabból is, mert az előző könnyen szakad(hat), de ne dobjuk ki azt sem, mégsem, mi van, ha... Textilbőrök, a műbőr hatásúak, meg a velúrosak, de vannak táskafülek is, sőt, vannak műanyag táskafülek, meg bambuszok, és bőrök is. Fából is. Hosszabbak és rövidebbek. 

Vannak a kész termékek, egy nagy doboz a táskáknak, egy a párnáknak, de kell egy a neszesszereknek is, még inkább kettő, aztán vannak a kisebb dolgok, kulcstartók, díszek (azok mindjárt másik dobozba mennek), a félkészek, a már majdnem készek.

És hát a varrócérnák, a műszálasak, pamutok, meg a tűző cérnák, de ebből van kézitűzéshez , meg géphez való, egyszínűek és színátmenetesek, gombok (legkevesebb), szalagok (külön a szatén- és a pamutszalagok), ferdepántok, hevederek, csipkeszalagok. 

Gyöngyök. Sok gyöngy.

Ennek a sok doboznak, sok mondatnak pedig vége szakad, s nem marad más, mint leírjam azt a nagyon szörnyű  egyet, hogy nem találom egy (kedves) megrendelőnek félretett dolgokat, minden dobozt átnéztem, minden fiókot kinyitottam, minden sarkot felkutattam. És nincs.

Remek időzítéssel,

a legsötétebb napok egyikén fényképeztem színes tárgyakat, pinket és türkizt, nem mintha a fekete és a szürke jobban sikerült volna, de az átütő siker mégis az előbbieké, remek időzítés, remek meglátás, remek masinakezelés.

Tehát felraktam a Meskára , no, meg a web-shop-ba a színeseket:

A sötétebbeket:

És a vidámat is:

 

Mondd, te kit választanál?

Most már

két naptáram is van, az egyiket felakasztottam az asztalom fölé, a falra, szemmagasságba, beleírtam a heti teendőket, ami azért nagyon jó megoldás, mert minden pillanatban szembesülök vele is, magammal is, láthatom, hogy mennyit nem haladtam a dolgaimmal.

 

A US Postel-ről

pedig mindig Armstrong jut eszembe, ez már így is marad, mert erősen rögzült, évek hosszú során, de majd igyekszem nagyon, hogy a megrendelt textilek is csatlakozzanak, Armstrong, bicikli, US Postel, textil, még dolgoznom kell rajta.

Rávettem Brigit (mármint szóltam neki, rábeszélésről szó nincs), hogy rendeljünk, karácsonyi ajándékként meg is tettük, újévi ajándékként kezünkben is foghatjuk, mit mondjak, örülünk is.

 

A kérdést, hogy ez az alsó rózsaszín hogyan került bele a rendelésembe, kéretik nem feltenni, nincs logikus magyarázat, emocionális sem, csak a textil van. :o)

Próbálgatással és kísérletezéssel

találjuk meg végül az irányt, amely a legjobban illik legbensőbb személyiségünkhöz - ezért a mondatáért is kedvelem Boterot, meg azért is, mert elmondása alapján nem filozófusként vagy pszichoanalitikusként akar festeni, egyszerűen festeni akar, ez nekem tetszik.  Tetszett, hogy ennyi mosolygást kiállítóteremben régen nem láttam, tetszett, hogy az új esztendőt sokan kezdték a múzeumban (de még éppen annyian, hogy elbírtam velük, bár jobb lenne azt gondolni, hogy ember-befogadóképességem hirtelen megnőtt)), hogy a kinti szürke után volt odabent élénk szín, rengeteg élénk szín, az pedig főleg, hogy volt fricska, fricskából bőven volt.

Na, persze, hát nem egy Monet, az már igaz, de nem is gondolja magáról, hogy az, nem is törekszik erre, Botero az önmaga, ez a legtöbb, azt gondolom, mit művész ember elérhet, egyébként pedig a kolumbiai életérzés átsütött a képeken, s bár nem célja társadalomkritikának ábrázolásának, láttam én olyan képet, ahol jól felismerhetően ott volt a kurtizán, a csendőr, a tisztes családanya gyermekével, a munkásember, a tisztviselő, az apáca, ez az egy kép sokat elárult Kolumbiáról (nem, drogbáró nem volt rajt').

Egy igazi bíboros pedig minden körülmény között bíboros, hát persze.

És van bizony, van sok kerekded, buja forma, de van ám. Szerencsére.

Az estét lezártnak tekinthetem,

mert a konstruktív beszélgetés után vettem 21 darab buborékos borítékot,10 deka juhtúrós pogácsát, 825 forintért hazabuszoztam, megittam vagy fél liter Deit-et, megválaszoltam 6 darab e-mailt, olvastam olyan 20 oldalt, megnéztem legalább 7 blogot, aludtam vagy 12 percet, de nem vagyok képest magamhoz térni mégsem, hát kötök 4-5 sort, megnézek 2 részt a Katedrálisból, s elmegyek aludni legalább 7,5 órát.

Feladtam még a reményét is a mai aktivitásnak, sorry.

Sok ilyen

konstruktív beszélgetést kívánok magamnak az új esztendőben, mint ez a mai, sokat!

Feltöltöttem

néhány búzatasakot, mind a Meskára, mind a web-shop-ba, nem az összeset, mert megint öltözni kell, megint megyünk, most éppen Botero-ra, a búzatasak- Botero meccsben ez utóbbi győzött, szerencsére. :o)