a tegnapi vásár után az tölthetett el nagy elégedettséggel, s ettől hajthattam békében nyugovóra megfáradt testemet, lelkemet, s jött is azonnal álom a szememre", hogy egy fejlődő ország, úgyismint Svédország, gazdaságilag megrokkant állampolgárának én, egy, a válságot semmilyen szinten nem érzékelő ország tagjaként kedvezményt adhattam, mondhatnám, hogy szegényes (ám tisztes) külsejét tekintve mintegy felkínáltam azt, de sajnos, ez nem igaz, én ugyanis, a kapitalista, szívemet megacéloztam, s eltökélt voltam, hogy kapzsi, kemény, harácsoló leszek, csak a számláinkra magamra fogok gondolni, elvégre kapitalista vagyok, egy igaz imperialista,
szóval, nem így történt, hanem úgy, hogy a barátnőivel érkező, szemlátomást jólétben élő, jókedélyű, ám roppant határozott nő (talán) az isztambuli bazárban szocializálódván olyan alkudozást kezdeményezett, mely előtt én fejet hajtottam, nem is az ő teljesítménye, hanem az én elképedésem következtében.
" a jó cselekedet, ugye
Rossz érzés, ismerem, úgy tudom szégyellni magam olyankor... merthogy sem eléggé diplomata, sem túl talpraesett nem vagyok. Csak halkan mondom, nálunk az alkudozók leginkább anyaországi turisták. Döbbenetes élmény: körbetapogatják a cuccot, a szájukat húzzák,
VálaszTörlésmennyiiii ?! - kérdik, és félártól kezdik az alkudozást. Viszont nekik engedni nem szoktam. Pont a fellépésük miatt nem. De volt már olyan, hogy kézműves kollega vitt bele ilyen vásárba. Ezen úgy elképedtem, hogy belementem. Általában tiszteletben tartjuk egymás munkáját és iratlan törvény is valahol, hogy nem alkudozunk, legfennebb csereberélünk. Azt szeretem. És azokat a csillogó szemű kislányokat is, akik kiborítják a pénztárcájuk teljes tartalmát az asztalomra és legtöbbször jó, ha felére elég annak, amit kinéztek. Nekik szívesen odaadom.
pont erről van szó, engedtessék meg nekem, hogy akár csak intuíció alapján is, de én dönthessek arról, kinek igen és kinek nem, az asztal az én váram ebben az esetben, ott az én szabályaim vannak, kivéve a meglepetés és döbbenet erejét
VálaszTörlésNekem is volt már olyan, hogy mosolyogva odaadtam valamit a feléért, de volt olyan is, amikor juszt sem. És még mérges is voltam az alkudozásért.
VálaszTörlésA negatív csúcs nemrég egy kislány volt, illetve a szülei. Oda motorozott hozzánk, nyújtotta a kiválasztott nyakláncot,becsomagoltuk, visszaadtuk, majd amikor viccesen megkérdeztük, hogy fizetsz is?, akkor csak némán rázta a fejét és elment. Evvel még nem is lett volna gond. De az apuka visszavette tőle a pénzt majd pár perc múlva távoztak. Ha esetleg azt gondolta, hogy ajándék, akkor is odajöhetett volna megköszönni. Vagy esetleg legközelebb csavarjuk ki a kezéből a pénzt? Elhihetitek, hogy nem az anyagiak miatt húzott fel a dolog, hanem , hogy milyen mintát tanul ez a gyerek?
Kedves Zazálea, csak szeretném megköszönni, hogy néhány napja nálam jártál, és magjegyzést is ahgytál. Csodásak a munkáid!!! Szeretettel: csillagos
VálaszTörlés