JOY

Itt még nem is mondtam, pedig elég lényeges, hogy a következő vasárnap ott leszek a wampon, de ez mind semmi, mert úgy van, hoyg éppen JOY-kuponos akció lesz. Ez olyan, mint a Glamour-os hétvége, amikor az emberek bizonyos hányada úgy érzi, nem élhet tovább 25 zokni, 5 nadrág és 12 bugyi nélkül és ezt mind egyszerre megveszik, mert rengeteget spórolnak. Tudjátok, minél többet vesznek, annál többet spórolnak. Mondjuk, a házbéli fordítása ennek úgy szól, hoyg spórolni is csak az tud, akinek pénze van.

A lényeg, hogy most a wampon is leszünk jó  néhányan, akik ebben bíznak ebben a JOY akcióban részt vesznek, tehát a hivatalos menetrend az, hoyg meg kell venni a JOY-t, és a benne lévő kuponnal lehet nálam 20 %-so kedvezménnyel vásárolni, szerintem ez jó buli, főleg, hogy én kiterjesztem ezt az egészet oly módon, hogy ha nincs magazinos kuponod, de hivatkozol a blogra vagy a FB -ra, akkor kapsz 20 %-ot. Szóval én aztán nem ragaszkodom a kuponhoz, de valamit majd mondjatok nekem, valami kedveset például.

Mert ez így lesz JOY.

(részletek később)

 

van itt ész, kérem

Azt a gordiuszi csomót pedig, hogy hogyan kerülhetném el, hogy ne az izzadsággátlót szórjam a hajamra rendszeresen, átvágtam azzal, hogy golyós cuccot vettem.

álmodni csak pontosan, szépen

A 12 órás beszerző nap közepén egy bank előtt hagytam Zét, egy fotelben*, s ahogy kell, egy kicsit elaludt, bár ő azt mondja, csak majdnem, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a határ közelében kitalált egy filmet. Egy forgatókönyvet. Arról szól, hoyg van egy házaspár (középkorúak, kedvesek, aranyosak, jópofák... mint mi - zárta rövidre), és van egy bébiszitter-közvetítő vállalkozásuk. Egy este érkezik egy sürgős telefon, hogy most azonnal kellene egy babysitter és pár órára, csak éppen az a baj, hogy senki nincs, minden babysitter foglalt vagy nem ér rá és akkor azt mondja az apuka, hogy oké, majd ő elmegy a két kisgyerekhez.Oda is mennek a címre, a házigazda anyuka kicsit tétovázik, de meggyőzik, hoyg nekik is van gyerekük és ő rengeteget foglalkozott velük, no para. Így is történik, a pasi tök jól van a kölkökkel, palacsintát sütnek és más kedélyes jelentek jönnek, majd snitt és éjszaka van. Csemeték alszanak, a pasi is elszunnyad egy fotelben (azt hiszem, itt a visszacsatolás*), azonban arra ébred, hogy valakik motoszkálnak a lakásban, keresnek valamit. A halk és elfojtott beszélgetésből kiderül számára, hogy a házigazda, a gyerekek apukája egy maffiózó és hogy a most a házban lévő férfiak nem vicceskedő típusúak, mivel nem találják a keresett izét, elviszik a gyerekeket. És akkor a középkorú, kissé joviális pasi személyiséget cserél,  felkapja a kölyköket, bevágja az autóba és elmenekülnek, természetesen a minden film csimborasszójának számító üldözéses jelenet közepette.

Állítólag ekkor hívtam fel, hogy kész vagyok, mehetünk, így a részletek, valamint a végső titok leleplezése egy újabb elpilledős napszakra vár, de hát nem is lehet egy ilyen szövevényes forgatókönyvet egy slukkra kitalálni.

Na most ehhez képest az, hogy én pár napja egy személyes átadás - átvételről álmodtam,melynek során azt mondtam a nagyon kedves vevőnek, hoyg tessék, itt a táskád és a 10 kiló liszted, az smafu.

éljen május elseje

Gondoltuk, hogy talán nem lenne rossz Tihanyba menni, meg azt is gondoltuk, hogy a szabadnapokon megtelnek a főváros környéki zöldek, de biztos azért, mert mi meg egész héten zöldben és (részben) embermentes környezetben vagyunk, mi ilyenkor  a városba megyünk.  Ez azért nem teljesen igaz, de tényleg átverekedjük magunkat a városon, hogy az egy hétre szükséges (és egészséges) ingerületünket letudhassuk. Hiába, ha itthon nem lehet veszekedni, keresni kell a lehetőségeket.

Az arborétumban meg az történt, hoyg engem iszonyúan kiröhögtek, ugyanis amikor Zé az én gépemmel fényképezett, átállított rajta valamit és a képernyő a teljes elfeketedés állapotában volt, én meg nyomkodtam az exponáló gombot és imigyen (mintegy véletlenül) nem kevés lábat kaptam le. És akkor azon vihogott a családom, hogy ha a kezembe adnak egy kalasnyikovot, úgy irtom ki az ellenséget, hogy észre sem veszem, csak azt hajtogatom, hoyg de én nem tudtam, hoyg már lövök is, én csak próbálkoztam.
Ez jut eszükbe rólam. Nálunk így képzelik az elő- anyák .napot, azt hiszem.

mozog a zazi. jé.

Magamnak kívánom dokumentálni, meg egy kicsit gondolnám is, hogy amikor a belső motiváció éppen fogyóban, akkor majd a külső támogatásával. Éppen ezért olyan kommentek bármilyen mennyiségben jöhetnek, hogy 

- én is így kezdtem

- mindig is utáltam futni, mozogni, ennek ellenére

- te egy hős vagy!

- hajrá, Zazikám

- amikor az első villanyoszlopig alig bírtam elfutni, nem gondoltam volna, hogy

- kezdésnek jó ez- na, csak most ne add fel

- holnapra elmúlik

- oké, ma pihenj, de holnap!

- fúdejó

satöbbi. és sokat, please.

(ha majd már nagyon bátor leszek, írok paramétereket is, csak az elrettentés kedvéért)

És azért  másik oldalon, mert a mozgás és én,már lenézést, nem vagyunk egyek.

tiszta krimi

"Nem szeretem a futókat. Mindig ők találják meg a hullákat az erdőben. "  ez állt az egyik kommentben. 

Egy helyes kis falu helyes kis erdeje mellett fut a (helyes kis) Hősnő  nagy-nagy békességben (de tüdejét azért kiköpve!), s éppen,  mikor gondolatban már majdnem egyesül az Univerzummal, észreveszi a bozótból kikandikáló kezet. A kéz nyilvánvalóan Józsié (egészen pontosan: Fröccsjózsié), összetéveszthetetlen a télen - nyáron viselt kék munkáskabát, melynek  mandzsettáján a leszakadt, s soha vissza nem varrt gombot két darab színes ziherájsztű helyettesíti.

Előbb dühös, hogy a Józsinak éppen itt kellett napközbeni küzdelmei után megpihennie, azonban dühe hirtelen riadalomba, ne mondjam:pánikba csap át, mikor kiderül, hogy a kézhez nem tartozik test.  A Hősnő beérni látta a sok-sok Agatha Christie olvasás gyümölcsét (ki sokat olvas krimit, előbb -utóbb maga is  gyilkos lesz talál egy hullát),  s azonnal feltette a kérdést: de ki a gyilkos?

Manci, akinek tyúkjait megtizedelte Fröccsjózsi kutyája? Géjza, aki előző este összekapott vele a kocsmában azon hitbeli kérdésen, hogy illik-e pálesznek hívni a szent italt? Esetleg Emerencia, aki néhány hete kitette Józsi szűrét? Vagy Incike, az elhagyott feleség? Netán Gáspár, akinek gyümölcsösét az áldozat rendszeresen dézsmálta?

Hősnőnk mindenesetre elfutott a körzeti rendőrig kocsmáig. Ott már sokat nem mondani nem tudott, a Fröcsinek kampec! felkiáltással összerogyott. Még várhattak volna a gyilkossággal, míg jobb erőnlétbe kerül.

challenge day

Tegnap este meg a patak felé baktattam a csodálatos outfit-emben (kinyúlt póló, térdközépig érő mackónadrág melegítő, felemás zokni, borzolt fej, jelentős túlsúly és mindehhez hófehér futócipő - mit tegyek,ha ez meg nem bír olyan tempóban koszolódni, ahoyg én), este fél 8-kor, mégis ki gondolta volna, hogy a patak előtt kibukkan az erdőből egy fiatal pasi, egy elég szemrevaló fiatal pasi, rövidnadrágban, pólóban és basszus, hát futócipőben, azt hittem, menten elsüllyedek. Most már jó lesz odafigyelni a megjelenésemre, legalább odafelé, mert visszafelé már úgyis oly leharcolt vagyok, hogy azon egy vasalt póló nem segít.  

Szóval, az van, hogy a múlt héten háromszor mentem el futni tötymörögni, nagyon cuki volt olvasni, hogy másnak a gyaloglás is nagyobb tempóval történik, mint nálam a kocogás. Nem baj, nem érdekel, akkor is lefutottam 1,5 km-t a múlt héten, nem árulom el, hogy jött ki a  szám, vicces, na. Viszont igaz. És iszonyat büszke voltam magamra, hogy én vasárnap este még ott futkorászom, nem a távra, nem a tempóra, hanem arra, hogy felkeltem és elindultam és próbáltam tenni valamit magamért. Nagyon tetszett a magmaról elképzelt kép, én, a Hősnő.

Mondjuk, a hősiesség csimborasszója holnap lőn, tekintve,  hoyg reggel kell futni menni, reggel. Nekem. Akinek két intravénás kávé kell a szemnyitáshoz.

folytasd!

TavaSZ

SZeretem

MindenképP

Pont mA

kényeztessük férjünket

Vettem a 20 dkg igen jó minőségű étcsokoládét, megolvasztottam 12 dkg vajjal, majd mindenféle művelet után a cucc összekerült 6 tojással és 2 dl tejszínnel, némi porcukorral. Lett egy gyönyörű carrarai márványt idéző elegyem, amit előbb lefényképeztem a formába öntöttem. Utána meg a sütőbe.

A keresztségben a "sütise" nevet kapta.



Update: látom, hiába próbáltam virágnyelven leírni,  szóból ért az ember, szóval, azért nincs több fotó, s főképpen nincs az elkészültről, mert ahogy írtam vala, beöntöttem a sütőbe a masszát. Be. A sütőbe. És ha még ennél konkrétabban kívánjátok, elmondom én: folyt a cucc mindenhol, a gyönyörű, csokis, habos csoda folyt a sütő falain (fizika kérdés: milyen szögből kívántam betolni a tortafomát, ha  a sütő  három falán folyt végig?), a rácson,  az alkatrészeken, s amikor becsuktam, akkor folyt kifelé is, így aztán folyt a kőre, a szőnyegre, a lábamra, a papucsomra és folyt a Zsömi nyelvére is.

ezt még szeretném hozzáfűzni

Holland ellenállók maroknyi csapatának sikerült a túlerőben lévő ellenség*  éberségét kicselezni, s felszínre törni.

* legyen ez találós kérdés

háztáji