találós kérdés

Kategorizáltam a fényképeimet, a hollandokat, így lett egy
Amszterdam
Utrecht
Leiden
Breukelen
hangulatok
víz
struktúrák
bringák

mappám, és nagyon kíváncsi lennék, ki találja el, melyik mappában van a legtöbb fénykép. Ötlet?

engem ez lenyűgözött, nem tagadom

Az rendben van, hogy bringa, így szocializálódnak, ilyen a rendszer,  a gyerekek is bringával közlekednek, abszolút természetes ez,  mindenhol (jó minőségű) utak, mindenki figyel, bicajjal visznek mindent, csomagot, heti bevásárlást, gyereket, táskákat, mindent, ráadásul a bicajok esetében nincs luxus, nem törekednek trendiségre, guruljon, aztán kész, hogy azon túl hogy néz ki a járgány, kit érdekel. Virágnak olyan rozsdás a lánca, hoyg Zé mikor meglátta, azonnal olajért kiáltott, szegény gyerek, ilyennel jár - aztán kiderült, hoyg ez semmi, bevett szokás, hogy úgy mondjam. Igaz, váltani nem nagyon kell, csak ne essen le a lánc, a többi részletkérdés.

Na, de a csajosítás, az megy ám, teljesen érthető, még ha nevetnem is kellett néha, elvégre van az átlag fekete bicikli, még szép, hogy legalább a kiegészítő legyen rózsaszín. Virágos. Valamilyen.

 Némelyeknek elég egy színes csengő (légy nyugodt, hogy használják), másnak egy tarka nyeregborító, de a többség virágot akar, a kormányra, a a vázra, a hátsó csomagtartóra, minimum a ládára, szerénytelenek befuttatnak művirággal mindent, a mennyiség személyiségtől függően ölt méretet.

ez  még használatban van, nem ritka példány:

na jó, ez már nem. csak őrzik (gondolom):

 A bicajok elején lévő ládák szuperek, beledobnak mindent, szem előtt vannak, nem veszíthetnek el semmit belőle. Nem bíbelődnek sokat az esztétikummal, a praktikum, az a lényeg, és ez nekem nagyon tetszik. Nem ciki a műanyag láda (csajoknak azért pink, please), a banános rekesz, a sima faláda, a kifinomultabbak már fűzfakosárral dicsekedhetnek.

Ami a legjobban tetszett nekem/nekünk, hogy nincs hivalkodás, a bringa az eszköz ahhoz, hogy gyorsan és könnyen elérjék a célt, működjön és kész, nem kell mountain bike (Csongrádon ezen nekem gyakran kell mosolyognom, teljesen lapos a vidék, nincsenek még emelkedők sem, nemhogy kiemelt kategóriás hegyek, mégis a többségnek hegyikerékpárja van, nem is akármilyen, de minek?), nem kell, hogy csillogjon-villogjon, nem státuszszimbólum. Bringával közlekedik a kisgyerek, az anyuka,  az egyetemista, a hivatalnok, az üzletember.  Hasonló bringával. Na jó, az üzletembernek nincs ládája elől.

Update: a bringákat lopják, ugye? Igen. Ezért nem szabad csak a kereket rögzíteni, mert akkor a körülötte lévő szabad alkatrészeket elviszik. Élő példa a képen.:D

diktatúra

Esküszöm, félre kellett ugranunk egy párszor a bringák elől, elképesztő nemcsak maga a mennyiség*, hanem a tempó. Iszonyúan mennek.  Iszonyúan. És rengetegen.

Virág minden alkalommal bebicajozott Utrechtbe hozzánk, ez olyan 25 km-t jelentett (tehát 50-et), oké, hogy vízszintes a terep,  de akkor is. Mindenki így közlekedik. Az 5 éves és a 85 éves is.

Na jó, az  5 évest néha még viszik. Az átlag holland nő rendelkezik két gyermekkel, néha többel, de akárhány is van, mindet felpakolja a bringára, akár így, ahogy a képen van, akár úgy, hogy elől gyerek (szélvédővel), hátul gyerek, táskák és gyakran még a babakocsi is oda van valahova kötözve. És nem borulnak fel.

A bicajok teljesen mások, mint nálunk, nyilván a terepviszonyok miatt is, azt gondolnánk, hogy ahhoz, hogy a rakományt vigyék, erő kell, az pedig jobban megy, ha kicsit előredől az ember, de nem, ülnek peckesen, egyenes  háttal a magas kormányuk mögött és mennek, mint a veszedelem. Minden városban, tehát nem függ a népességszámtól.

Rengeteg bringát fényképeztem le, egészen pontosan arra fókuszáltam, hogy a nők mennyire igyekeznek csajosítani a járgányt, most már sikerült külön mappákba rendezni a fotókat, a kollázshoz még várni kell.

* harmadszor voltam Hollandiában, szerintem egyre több és több bicajos van

szó sincs rá

Az pedig, hogy az ember* egyszerűen küld egy sms-t a legkisebb gyerekének, hogy áh, ne a Rjkmuseum-nál találkozzunk, hanem inkább a Waterlooplein-en, majd még egyet, hogy tudod  mit, inkább ne is Amszterdamban, hanem Utrechtben, a gyerek meg visszaír, hogy oké, ott leszek, ahol mondjátok - és hoyg így is van, szóval, az ...milyen is?

*értsd. szülők

nem vártok nevezetességeket tőlem, ugye

Nem mondom, hogy könnyű a visszazökkenés,  tesszük a dolgunkat, már ettünk is, ittunk, aludtunk is itthon, de azért még nem teljes a jelenlétünk, hiába, no.

Valószínűleg lassan megy a feldolgozás is, pedig meglehetősen egy téma körül forognak a gondolataink. Egyszerűen szeretünk elmerülni az elmúlt napok történéseiben, nyújtjuk a percet.

Hogy a víz az úr Hollandiában, az nem újdonság senkinek, csatornák, hidak, csónakok, észak Velencéje, meg ilyesmi, de azért van különbség az ország belseje és a tengerhez közel eső része között. A német határ közelében még vannak szántók, azonban Amszterdam felé közeledve már csak legelők, rengeteg  tehénnel*. Tehén, birka, ló. Sok.

A városokban pedig a víz jelenléte állandóan érzékelhető, ha nem is mondanám küzdelemnek, de éberségnek és törődésnek mindenképpen. Egy apró példa, a vízelvezetők vagy - leeresztők, vagy mi is az adekvát neve ezeknek az ereszeknek. Ottlétünk alatt nem esett, sőt, ragyogó idő volt, 25 fok, ezekből a vályúkból azonban, melyek a házak aljából futnak valahogy a csatornák felé, szép lassan, ám folyamatosan csepegett a víz. Ha nem lenne elvezető...

katt a képre, éppen cseppen lefele

*mondtam Zoltánnak, ezért kellett a gyarmatosítás, láncreakció, sok volt a legelő, a legelőn sok volt a tehén, a tehén sok tejet adott, kellett hozzá a kakaó, jött a gyarmatosítás- Braudel büszke lenne rám (tudjátok, ha rossz a zabtermés, nem lesz háború)

welcome on the board

Itthon vagyunk.
Lábainkhoz térdepel egy-egy virág.
Hello Utrecht!

Majd apránként, a feldolgozással paralel írok róla, de most a vészesen rothadni kezdő almáinkat

tesszük el. Welcome on the board, mondom én.

endorfinbombák ugrálnak fel és le

Nem hiszem, hoyg van ennél vacakabb fényképem most, különben is tök felesleges lefényképezni egy festményt, igen, tudom, képzeljétek, én is így vagyok vele, de mégsem bírtam ki, sajnos, kispolgári módon tudok csak ehhez viszonyulni,  muszáj volt, na.

Egyébként meg azt tudom mondani, hogy a Van Gogh Múzeumot éppen átépítik és a cuccot átvitték a Hermitage-ba, a Rijkmuseum-ot meg szintén éppen felújítják (úgy tetőtől talpig) és az egyik sarokszárnyban szorítottak helyet a Masterpieces-nek, ez így elég érdekes volt, de még az is történt, hoyg egy magyar pár női tagja hangosan almát rágcsált a kedvenc Avercamp képem előtt, egyben mögöttem.

Mindenesetre Rembrand, Vermeer és Avercamp örök. 

Bár kevés van belőle.

Utrecht szuper

Leiden

A csatornák és a bringák száma meg csak nő és nő,  mintha minden holland úton több lenne belőle.