Reggelre...

... felkelve negyvenegy lettem. :o) Lehetetlen... Nem tehetek ellene, kedvelnem kell. Kellemetlen lehetne, de jelentem: sem lelkem, sem testem nem repedt meg, kedvem fergeteges, s rengeteg lehetetlen helyzet, mely mellettem-felettem repked, terjeng - kedvem nem szeghette. Remek gyerekek, kedves emberem (!), helyes, nekem kellemetes emberek tesznek meg lehetetlent, nekem ezzel kedvem emelend.

Ezen kellemetes reggelen nem berzeng lelkem, legyen testemnek, lelkemnek, s szellememnek next negyvenegy esztendeje kedves, nett, remek - ez legyen, mely jellemez. :o)))

Kész! - Ready!

Azt nem mondom, hogy könnyű volt, de megvarrtam. Nem akartam Tildásat, mert abból már Dunát lehet rekeszteni tapasztalatom szerint, ez viszont rendesen megtornáztatta az agyamat, hogyan is varrjam meg úgy, hogy beférjen a gép alá ez a két fül, erős legyen, csinos legyen, meg praktikus is. Úgy gondolom, megoldottam. A Meskán!

I could find out the form of this bag! It wasn't too easy tfor me to invent a new form but I didn't want to use the form designed by Tilda - everbody seems to use it. TI like the result! :o) You can find it on Meska and Etsy!

A kommentek leglelke

Mindig jó érzés, ha az ember nagyvonalúan írásnak nevezett firkálmányait más is olvassa, mondjuk, nem teljesen értem a napi 150 látogatót, mitől tartják érdemesnek a blogom látogatását, de ez meg messzire visz és más téma, mint amit mondani akarok.
Külön jó, ha kommentelnek is (megállapítom, hogy ezzel a szóval átléptem a magyar nyelv - egészen pontosan az irodalmi nyelv- általam felállított határát, remek), nem tudom, miért, de izgalmas is lehet akár.
A kommentek között (most meg már kezd szokássá válni ez a szó) van ilyen és olyan, de a legjobb... az tegnap érkezett, hát nagyon odavagyok, klasszikusokat csak szó szerint érdemes, hát álljon itt a mementó:

"A megjegyzésem gyakorlatilag nulla relevanciával bír ehhez a táska topikhoz, csak éppen ma reggelire sikerült elfogyasztanom két általad sütött fahéjas kiflit, amelyek egyébiránt (még másnaposan is) tökéletes illat és ízhatása sajnos két nagyon durva hibával párosul: 1. kevés és 2. elfogyott. :o)))) Köszönöm, M

Tudvalevő, hogy tegnap a táskamániám egyes darabjait bemutatva adtam némi ízelítőt a személyiségemről, és a különböző kommentek között volt ez a gyöngyszem, amiről azt kell mondjam, rendkívül informatív, legalább a következőket lehet kiolvasni belőle:

- fahéjas kiflit sütöttem
- jól sikerült
- adtam belőle másnak is
- nem ették meg mindet azonnal (velünk ellentétben)
- ízlett
- férfi az illető (bár ezt csak én tudom, de a hozzászólás témábavágó voltából ezt azért ki lehet találni)
- jó viszonyban vagyok/vagyunk vele
- olvassa a blogomat

Hát mondja valaki, hogy ez nem a blogtörténetem leglelke, nekem nagyon, olyan igazi, férfias, szívből jövő komment volt. Ööööööööö...van még férfi olvasóm? (Köszi, Miklós, igazán!)

Jó! - de nem elég, nem elég jó

Csak amit lekapkodtam a polcról, semmi keresgélés, kutatás.

1. A divatos nádfülű - jó, szeretem a színeit - de nem jó, mert töri a vállam, lecsúszik a karika

2. A fonott zöld- jó, mert nyárias, mert fonott, mert zöld - de nem jó, mert szétjött a füle

3. A vidám nyári- jó, mert könnyű, jó ez a kék - de nem jó, mert soha nem találok semmit benne

4. A kissé decens - jó, mert jó az elrendezése, ilyen rekesz, olyan zseb - de nem jó, mert nem mindenhez vehetem fel

5. A komoly - jó, mert pont ilyet szerettem volna mindig, finom, puha bőr, elegáns megjelenés, mégis sokat elnyelő méret - de nem jó, mert téli és mert viseltes

6. A kis zöld - jó, mert kicsi és nem szakad le a vállam- de nem jó, mert kicsi és semmi nem fér el benne

7. A kis fekete - jó, mert kicsi és fekete - de nem jó, mert valamiért nem szeretem


8. A vicc kategória - jó, mert környezettudatosnak gondolhatom magam - de nem jó, mert rettenetes ronda

És ha valakiben felmerül, hogy ennek a nőnek még egy rendes, handmade táskája sincs, akkor azt mondom, hogy ... nincs. :o(

Előbb egy kis ősz a nyárban, majd a teljes nyár

Bár tagadhatatlan, hogy zöldek és barnák közelebb állnak hozzám, mint lilák és rózsaszínek, a táska színeit nem a magam igénye, hanem a megrendelő kívánsága alapján állítottam össze. Jár hozzá egy PZStartó, de az ne akkora szám, hogy érdemes legyen fotózni.

Erről eszembe jutott, hogy a táskáimat viszont érdemes lenne megörökíteni, van mindenféle, mivel soha nem találom a tökéletes táskát (talán, mert nem is létezik). Azt, ami mellé mind színben, mind formában, fazonban letenném a voksom. Amiről ne jelenteném ki 1 hónap önfeledt szerelem után, hogy "jó, jó... de...". Még keresem az igazit, na.

És hogy milyen kihívások elé állítanak engem, azt az alábbi fotóval szeretném érzékeltetni. Babatakaró, a nyár minden színében.
Vannak benne lilák:
Meg narancssárgák:

Mindez együtt:

Ha most nem kedvelem meg a vidám színeket, hát sosem. :o)

Vásárra

Nem, nem a jó hűvösben, hanem még a nagy melegben készültek. És nem, nem én fotóztam, ez (gondolom) a felvirágozás által kiderül. Viszont én varrtam. És igen, vásárra.