hogy időnként nem olvassák el a csillagozott mondataimat, meg ami a bejegyzés végére kerül, az néha lemarad, ami nem baj*, de ezt kicselezendő, most mondom, hogy a legbüszkébb a táska pántjainak rögzítésére vagyok, hogy én!, egyedül!, kütyüt, jó helyre!, és hogy előtte még magamtól kitaláltam, na.
Egyébként pedig ezt a mintát már használtam, s még fogom is. A táska fazonja a big bag, de szélesebb lett egy kicsit, meg hosszabb is. Ezt a műbőrt valami aranyáron adták nekem, nem is értem, miért vettem meg, gondolom, a színe miatt?, azt viszont igen, hoyg csak a saját táskámra használtam fel, de akkor még nem tudtam, hogy az az én táskám lesz. Szép mályva színe van és elég vastag is.
Nekem az a bajom a két, eltérő tulajdonsággal bíró anyagból készült táskákkal, hogy mi van, ha mosásra kerül a sor? Mert előbb-utóbb.... Ezért nem merek bőrt használni, pedig van itthon egy-két szép darab, egy teljesen más, azóta befuccsolt projekthez vettem őket, azóta (csak) nézegetem őket.
A műbőr viszont jöhet. Egyébként azért tettem az aljára, mert ugyan jön az ősz, az eső és a sár, de no problemo, mert akkor is bátran le lehet tenni a földre, vizes szivaccsal takarítható. FB-on írták, hoyg egy nő soha nem teszi le a táskáját a földre, sorry, velem előfordult, még a metróban is, koszos, büdös metróban, mikor már nem bírtam a vállamon, most akkor vagy túlpakoltam vagy nem vagyok nő.
És hogy zárjam az ívet, annak, aki még itt van, mondom, hoyg azért erősítettem meg a pántokat, mert ki akartam próbálni a kütyüt ebbe a táskába igazán sok minden belefér, nehogy ne bírja a pánt.
* de baj
