és akkor vettem egy körömlakkot

Szóval, az történt, hoyg világosan felismertem, rajtam már csak egy Karib-tengeri út segíthet, ami viszont más szempontból nagyon nem lenne segítség, konkrétan csőd lenne, én pedig készen állok, hogy igényeimet lejjebb helyezzem. Mivel a felsőkategóriás állapotjavítót ezzel kilőttem, gondolkodtam egy közepes árfolyamún, aztán egy alacsonypadlóson, végül 1000 forintban húztam meg a határt, maradjunk ennyiben. Ja, mert arra az elmúlt hónapokban azért rájöttem, hogy sokat segít, ha vehetek magamnak valamit, utóbbival kapcsolatban  ma már nagyon határozottan tudom, hogy a csaptelep, a csempe, vagy a lámpa, vagy bármi, amit nem konkrétan én birtoklok, az nem tartozik szorosan ide.

Így jött a körömlakk. Nem tudom, honnan, nekem sosem volt erre vágyam az elmúlt 44 évben, de lehet, hoyg csak elfojtottam, mindenesetre úgy éreztem, ha most nem vehetek körömlakkot, élve nem tudom elhagyni a bevásárlóközpontot. Abban a pillanatban tudtam (utólag úgy érzem: tudni véltem), hogy milyen színt akarok, bordót, méghozzá mélybordót, esetleg  padlizsánlilát. Mivel a spektrum nem elégített ki, s mivel gyakorlatom van az igényeim csökkentésében, szürkére módosítottam az árnyalatot, ki is választottam egy nagyon alternatívnak gondolt színt, hah, mondtam, yes. Kosárba vele.

Annyi eszem azért nem volt, hogy aki sört vesz, legyen sörnyitója hozzá, vagyis lemosócucc, ezt ma már bánom.

Itthon felkentem a körömlakkot és száradás közben (szigorúan ujjbeggyel) rákerestem a neten a körömfestés szóra, kiderült, hogy egy egész társadalom alakult ki, miközben én 44 évig nem festettem a körmöm, fórumok, blogok, technikák, döbbenet. Igyekeztem nem elmerülni a témában, de egy vitába még éppen belefutottam, a körömfestők úgy tudják egymást szidni, szerintem parlamentjük is van.

Ezután már csak a képekre koncentráltam, azonnal kiderült, hogy rosszul csináltam, a körmöt nem úgy kell festeni, hogy az ecsettel a körömágytól a köröm vége felé haladsz, lószart. De ez már így marad.

Közben megszáradt a cucc a körmömön és ezzel valóra vált a gyanúm, hogy az eleve rossz színű körömlakkon a száradás nem segít, a gyártónak az árnyalat konkretizálására ajánlom  a két hete megdöglött varangy az avarban címet. Rettenetes.Viszont elszabadult bennem valami, és elkezdtem nézegetni a palettát, hogy miket szeretnék, mondjam? Szeretnék továbbra is bordót és lilát és szürkét is, de türkizt, barackot, ezüstöt, aranyat, kékeket, zöldeket, bronzot (!) és a többit is. És szeretnék olyat is, ami nem szín, hanem mondat, ilyen is van, nem én találtam ki, például ezek így mind jöhetnek.

(mondom, hogy utánanéztem a témának)

Egyet viszont most megmondok: matyóhímzés nem lesz a körmömön.  És mű sem lesz. Elégedjek meg azzal, amim van.

Na, még azt elmondom, hogy  ma az első répapucolásnál megsértettem a lakkot.Meg is sértődött.

egészen véletlen (de sokatmondó), hogy a könyvben a "helyzet gyorsan romlott" mondat került a körmöm alá. elé. a könyv címe: A háború után  --- nem én olvasom

(ja, és ronda a festés, de nem baj, majd legközelebb a step by step alapján végzem)

felhívás

Akarhatja-e valaki, hogy írjak a ma életemben először szabad elhatározásból vásárolt körömlakkomról? A színéről pláne.

Csak szóljon.

van visszaút

A jellemfejlődésem már majdnem a csúcson van, ezt azért gondolom, mert ma sorra vettem a fullasztóan nyomasztó restanciákat és akkurátusan végeztem velük. Na, nem minddel, elvégre ahogy mondtam: már majdnem ott vagyok, vagyis még nem.

Egyrészt megijedtem, hogy utána még hová fejlődhetek,  még a végén lezuhanok, s kezdhetem elölről, másrészt pedig iszonyúan meguntam az egészet, azonnal megértettem, miért rakosgattam őket hétről hétre.

instant

Idén nem volt igazi, rendes nyaralásunk és idén nem utazunk el pánikszerűen Hollandiába sem, idén ugyanis semmire nincs pénzünk és ez folyamatos jelen.

Ennek kicsit ellentmondani látszik, hogy vettünk nekem egy ipari varrógépet, egy japán csodát, annak is a heavy változatát, azóta, ha ránézek, több minden is eszembe jut, egyrészt, hogy miatta (s)nem megyünk sehova, és az is, hoyg miatta sokkal könnyebb most a dolgom, a kettő egyáltalán nem zárja ki egymást, ez tudvalevő.

Zoltán Mac-je annyira megirigyelhette a  minőségi cserét, hogy hosszas agóniát produkált jó ideje, de a jó orvos nem engedi el a beteget, hanem küzd érte, így tettünk mi is, meg-meghosszabbítva életét, azonban egyszer így is eljött a pillanat, amikor kiírta a game over-t. Az érdekesség ebben az, hogy pontosan tudtuk, mibe fog ez fájni nekünk, de a szaküzletben kellő pillanatban tett látogatás meggyőzött, hogy spórolhatunk akár 50 ezret is, ha ügyesek vagyunk. Ez azért sokat elárul abból, hogy mennyibe fáj egy új Machintos. A lényeg, hoyg kellett nekünk egy egyetemista, aki igazolni tudja, hoyg ő most éppen veszettül folytatja tanulmányait, és ehhez éppen egy Mac-re van szüksége, egy papír az ára az 50 ezres kedvezménynek. Mire eljutottunk ide, úgy értem, lett pénz a gépre, addigra egyetlen darab, a célnak megfelelő gép árválkodott kis hazánkban, amit én nem is értek, megvették a többit?? Honnan volt pénzük rá? Én is olyan munkát akarok.

Na, és az történt, hoyg volt egy kis pánik, hogy mi legyen és hoygan, mindenesetre  félretetettük azt az egyet, ugyanis pult alatt megsúgták nekünk, hogy ha nincs instant egyetemistánk, akkor menjünk szombaton. Nem biztos, hoyg értem a kettő között húzódó logikai sáncot, de nekem csak a pénz számít.

Így aztán most van egy csodaszép, gyors gépünk gépe a jóembernek is, amiből az következik, hogy pénzünk továbbra sem, annyi sem, mint eddig vala, nyaralni sem megyünk, de továbbmegyek, perpill nem látom, miből fizetjük ki a hónapban megmaradt gázszámlát sem, de nem baj, mert életünk hátralévő részében simulékony, gördülékeny gépek zümmögnek körülöttünk, bár én erősen sérelmezem, hoyg kávét bezzeg egyik sem tud készíteni. Ennyi pénzért sem.