2012. október 13., szombat

erdő, erdő, erdő

ez most gyökeresen más lesz

És nemcsak a szállás miatt. Megtaláltam két korábbi, amszterdami útról szóló bejegyzést. Hitetlenkedve olvasom. itt és itt

tudsz-e hideg lenni?

Amikor kiszédelegtünk az irodából és néztük hitetlenkedve a jegyet a kezünkben, most tényleg elköltöttük a pénzünket megvettük?, akkor volt egy kis döbbenet, majd pár órával később (feldolgozóképességünk erősen  lassul az évek múlásával) már eléggé felszabadulva röhögtünk a híd alatt alvás kilátásba helyezésével, aztán éjszaka, ahogy szállásért gyötörtük a netet és szembesültünk, hogy valószínűleg a fél világ Amszterdamba megy velünk együtt, akkor már nem annyira röhécseltünk, írtam pár kétségbeesett levelet mindenféle szállásadó embernek, de mindnek már foglalt a kiadó szobája.
Most éppen ez van.
De még van pár napunk, ugye?

Szeretném, ha aggódnátok az elmeállapotunkért értünk.

2012. október 12., péntek

működésbeli zavar

Nem mondom, hogy ez a legjobb válasz az alant megfogalmazottakra, de ma (a mi legnagyobb megdöbbenésünkre) az utolsó pénzünkből (és ezt nem mondanám költői túlzásnak, mert túl voltunk már némi befizetésen) vettünk két jegyet Amszterdamba. Úgy, hogy szállásunk még nincs.
Pontosítok: szállásunk se.

girbegurba

Hát én ezt nem értem, ennyi nyűg meg nyavalya, meg nehézség, de komolyan, nagyon elegem van, hogy minden olyan döcögve megy, ha megy egyáltalán, s mivel minden mindennel összefügg, egyik döcögés a másikra hatással van. Én meg nem vagyok türelmes, sőt, egészen új rétegeket fedezek fel magamban, nemhogy beszólogatok, de fenyegetőzöm, nem átallok kiabálni emelt hangon beszélni, igaz, asztalt borogatni még csak képzeletben, de azt sokszor és minden asztalt. És még jól is esik.
Közben pedig ez csak egy része mindannak, ami bennem van, tehát rövidítem az életem rendesen, ezt kinek rójam fel? magamnak, ja.

A másik vonulat pedig az, hogy szuper felkérések érkeznek és imádom őket, és tendenciát látok bennük, miközben persze meg is ijedek, mégis azért időnként győzedelmeskedik az öröm, de nem lehetne, hoyg szépen és nyugodtan csordogáljon az élet,olyan kis unalmasan és békésen, kitaposott meder, meg járt út, tudjátok.

2012. október 11., csütörtök

megnyugtatásképpen

mondjuk, hogy az. mármint megnyugtatás.














2012. október 10., szerda

dark side

Sajnos, hogy sokan azt hiszik, én egy angyal vagyok*, na, ez a post most nekik szól.

Ugyanis  idegrohamom van és félő az agyvérzés, mert suhog a vér a fejemben, mert sajnos az ügyintéző HP 15 munkanappal ezelőtt véletlenül nem szkennelt be egy fontos iratot, ami ahhoz kellett volna, hoyg legkésőbb ma csörögjön a kassza a telefonomban (érteed) és amikor múlt héten a férjem rákérdezett az ügymenetre, mert volt egy enyhe gyanúm, akkor neki (HP) sajnos nem volt, és semmibe vette a mi aggódásunkat.  És sajnos ma ráfaragott, mert miután beszéltem vele, volt képem felhívni a telecentert, ahol sajnálattal közölték, hogy az ügymenet el sem kezdődött, basszus, és akkor (újabb telefon HP-nak) sajnos felemeltem a hangom kicsit (de még a disztingváltat és ezt sajnálom), majd miután ígérete ellenére az intézkedéssel és utánanézéssel töltött egy óra után sem hívott vissza , akkor sajnos elpattant a cérna nálam és én viszont felhívtam megint és sajnos, már nem voltam finom sem, meg nőies sem, de  disztingvált sem, mert basszus, nekünk ez sok pénz és sajnos, helye van,  nem is egy. És sajnos, először nem volt ideges a HP, de aztán sajnos, én tettem róla. Mármint nem nekem sajnos.


még sajnosabb, hogy sokan nem hiszik, hogy az vagyok

nem kell a karika

Az ötletemről meg annyit, hogy nekem mindenképpen jó lesz, meg Zoltánnak is, de még az is lehet, hogy még annál is jobb, mint amit eredetileg kitaláltam, és tart vagy 5 napig. Intenzíven.
Nem, nem szex.

2012. október 9., kedd

hemzseg a fejem

Kitaláltam valamit,  nem kell félnetek, jó lesz. Még az időt ki kell passzíroznom hozzá, de mostani állapotomban az is meglesz, átbillenés van. 

nem túllihegve

Csodás. Recept innen.

mélylélektan

A sarki fény és a kredencen alvás után most a Göcsej sajt volt soron, kerek volt és sárga ruciban pompázott (a trappista pirosával szemben), különleges ízre emlékszem, de vajon létezik-e még? Nagyon komoly probléma, tudom, csak hát az álmok, azok kéretlenül jönnek, hogy a valóságban testet öltsenek, még ha csak vágy formájában is.

2012. október 8., hétfő

kinek mi az erdő

A "fiúk" vittek magukkal az erdőbe vizet, szendvicset, almát, lámpát, csákányt, fejlámpát,  mi, "lányok" vittünk magunkkal takarót, párnát, vizet, szendvicset, csokit, kekszet, körtét (jégkrémet helyben vettünk), kötésmintát sokat, kötést hármat, könyveket. Amikor a kocsiból szedegettük elő a holmikat, a mienk maradt utoljára, s előbbiek képesek voltak a takarós-párnás részt női kommandó tartozéknak nevezni. És még a hangsúlyról nem is szóltam.

be happy

Rengeteg minden történik, vagy történne, esetleg történni fog, már az én fejembe sem fér bele, nemhogy máséba, felváltva látom izgalmas kihívásnak és megmászandó falnak, nem tudok olyan gyorsan írni, hogy ezt külső szemlélő követni tudja.  Magam sem tudom, hát még más.

Közben azért az biztos pont volt, hogy két és fél napos pihenés jön, mert érkeznek a  barátaink, s ha azt képzeltem magamról, hoyg majd idegeskedem a rengeteg félretett munka miatt, akkor félreismerés esete van, idegeskedett a fene, legfeljebb is csak futó gondolatokká szelídültek a gondok. Igenis baromi jól tudom érezni magam jó társaságban, sokat ettünk, sokat ittunk, sokat beszélgettünk. 
Erdőben naplementéig voltunk.