2010. szeptember 18., szombat

A forma a lényeg / Shape

Bizonyossá vált, hogy nem szeretem a klasszikus kendőket, kötni, azt igen, de hordani nagyon nem, s ez azért is jó, mert itt áll néhány (a három az már néhány?), senki által használni nem kívánt finomság és puhaság, csupa öröm az élet.
Laminária, Gail, Revontuli.

I don't like shawls with classisc shape and it's a first hand experience. Unfortunatelly there are 3 shawls with this shape and I don't know their future. :o(
Laminaria, gail. Revontuli.

Péntek

Van olyan nap, amikor (végig) zuhog az eső, a frissen vásárolt esernyő egy órát bír ki, nem érkezik meg egy fontos utalás, otthon felejtődik az olvasójegy, nincs már a kívánt fonalból, erőszakosan kívánnak hatni a pénztárcámra és (úgy tűnik) különösen sok ember párolog a metróban.
Viszont megtaláltuk a Coffee Heaven kiváltóját, hm.

2010. szeptember 16., csütörtök

GA és DF harca

Készíthetem én a tésztát pestoval, süthetem a pogácsát, simogathatom a fülét, de ez mind semmi ahhoz képest, hogy Bea meglepetésként megszerezte (és elküldte) az ő aláírását, hát azt hallani kellett volna, ötéves, jó esetben tíz, esetleg. Kizárólag szakmai szempontok alapján, hát hogyne, mert ahogy GA dob és taktikázik, úgy senki, satöbbi.
Hát persze, Forlannak én is csak a lábtechnikáját nézem, értem én.

(drága Bea...!)

Apropó

Hogy itt 280-an, a Meskán éppen 300-an vannak (de mégis kik?, és miért?), az nem csupán a kerek számok iránti feltétlen rajongásomnak tesz jót. Egyébként. Sőt.

Vissza a feladónak

Csak azt ne higgye senki, hogy ma, a piacgazdaság minden rosszat felzabáló korszakában nincs selejt az üzletekben, hogy a fennmaradásért vívott küzdelemben már mindenki tudja, ha a piacon akar maradni, kénytelen minőségi terméket kínálni. Nem úgy van az, igenis vannak még szocializmust felidéző silányságok, melyek a tapasztalat háziasszonyt már be nem csaphatják színes csomagolással, meg jó sales dumával, de annak férjét képesek.

Én csak egy finom padlizsános pizzát akartam enni, mindenféle különösebb hozzávaló nélkül, még ketchupot sem teszek soha rá, nemhogy sütőpapírt az aljára, puritán vagyok, vállalom. Ehhez képest említett papír egybenőtt, eggyé vált a pizzával, azt onnan lerángatni sem melegen, sem hidegen nem lehetett, így két lehetőségem maradt: ehettem papírral együtt, de még így is kaptam egy fricskát, a papír a számban időnként mégis elengedte feljebbvalóját, bizonyos időközönként kiköpdöstük, még jó, hogy otthon voltunk.
A másik út sokkal jobb volt, egyszerűen lefaragtam a finomra sült pizzatésztát, igaz, hogy így csak a tészta fele jutott el a célállomásra, de valamit valamiért.

És nem tagadom, a rövidre sikeredett ebéd végére egy kicsit eldurrant az agyam, így a lefaragott tésztát akkurátusan összecsomagoltam, alufóliába is, persze, én adok az ilyesmire, beborítékoltam, szépen ráírtam nevemet, címemet, megadtam a címzettet és feladtam.

Légy zöld! / Be green!



A zöld(ség) lét belülről fakad, függetlenül attól, hogy padlizsán, piros vagy éppen banánzöld táskával jársz-kelsz a piacon, hirdesd büszkén, hogy te zöld vagy. :o)

If you are environmentfriendly enough you should use these reusable bags in different colours because they are not only colourful but have possibility to brighten you in a rainy, sad day like today. I am sure.

2010. szeptember 15., szerda

Megfejtés

Hűha, hűha, hogy rájöttem a PayPal fizetés nyitjára, hűha, hűha, mi lesz itt.

Pipálás 4.


Aki véletlenül idetéved, az azt gondolhatja, hogy kizárólag leveleket vagyok képes varrni, néha magam is azt hiszem, az viszont, hogy a listámról újabb (jóval korábbi) megrendelést pipálhatok ki, az tetszik. Szeretek gyönyörködni a listámban lévő erőteljes vonalakban és a mögéjük rajzolt smiley-ban.


2010. szeptember 14., kedd

Kettősség

Egyszerre olvasom a blogokat, írok e-mailt egy ismerősnek, chat-elek a Legkisebbel, töltöm fel a fényképeimet a gépre és még a facebukra is benézek, kérem, én egy felvilágosult, modern nő vagyok, aki él a modern kor modern lehetőségeivel, aki lépést tart.
Csak a figyelmemmel van valami hiba, nem vagyok egy Napóleon, nemhogy egyszerre három nyelven nem tudok levelet írni (diktálni sem), de háromfelé figyelni is elég nehéz, mert kérem, én egy középkorú, több kamasz által megtépázott idegzetű nő (is) vagyok.

Pipálás 3.

De bizony, hogy ez is még nyári megrendelés volt, de bizony. És csak volt.


Igen(is)

A minden korban megtalálni a jót egy nagy baromság, mert most, hogy beeveztem az életközépbe (evezett a fene, sodort a víz), hiába meresztem a szemem, nem tudok nagy jókat felmutatni, legalábbis a korral kapcsolatosakat, hogy mitől is jobb most, mint 10 évvel ezelőtt.
Na de ma. Ma találtam egyet, ettől egyrészt megkönnyebbültem, hogy én is találtam valami specifikusat, másrészt az enyém az elmélet helyett gyakorlatban mutatkozott meg, melynek hatása ezerszeres, ugyanis felfedeztem, hogy az évek múlásával (jobb, ha azt mondom, rutinnal?) az étel akkor is finom lesz, ha meg sem kóstolja az ember. És nem, az évek során nem az ízlelőbimbóink váltak érzéketlenekké, ellenkezőleg, még inkább kifinomultak, hanem az ösztön beleköltözött az ujjaimba, a végükre, s átvették az irányítást.
Egyéb ösztönök is költözhetnének, nemcsak másik szobába, de más lakásba is.

2010. szeptember 13., hétfő

Vigyáznom kell / Attention


Nincs házibálványom, nem faragok magamnak (isten)szobrokat és vigyázok arra, mikor mit mondok, de azért ezen leveles táskák esetén igen könnyen kicsúszik a számon az "imádom" szó.

I'm non-idolatrous and don't carve any fetish and try to pay attention to my words and believe in God but in the case of the bags with leaves it's difficult to surmount the temptation to say: adore.



Szerintetek?
Your opinion?

Vágy és valóság

Nem mondom, vannak nekem elérhetetlen, de legalábbis annak tűnő álmaim és vágyaim, egy hónapot tölteni egy északi helyen, nézni Aurora Borealist, meg részt venni egy olajbogyószüreten, meg egy külső-belső teljes renoválás (nemcsak a házra gondolok), persze, álmodozni lehet, de az, hogy egy két napra főzött ebéd (és akkor itt fokozhatom, hogy egyfélét két napra, kétfélét, vagy éppen több kis finomságról van szó) valóban elég legyen két napra, s ne a második nap késő délelőttjén döbbenjek rá, hogy már megint nem, szóval, ezt nem érzem idetartozónak.
Mégis.

Rend a lelke

Vannak fiókok mindenféle hasznos és haszontalan dologgal teletömve, még külön süteményes fiók is van kiszakadt sütőporos tasakokkal, szétszóródott mazsolával, de vannak összegabalyodott szalagokkal, csipkékkel, ferdepántokkal, bőrszalagokkal teli üvegek, és ott vannak a dobozok is, kisebbek és nagyobbak, díszesek vagy éppen már nem is létező cipők dobozai, fecnikkel, filcmaradékokkal, cipzárokkal, cérnákkal telve.
Úgy is mondhatnám, emlékekkel vannak teli, talán ezért is nehéz megkeményíteni a szívemet, s pusztán racionalitás alapján rendet tenni bennük. A káosz pedig csak nő és nő, túlnő a szobán, a házon és a kerten, de legfőképp rajtam nő túl.
Ideje rendet tennem, nem látványosat, csak én fogom tudni, hogy rend van az eldugott sarokban is, de én tudni fogom.

2010. szeptember 12., vasárnap

Vasárnapi vers / Poem for Sunday

Károlyi Amy : Hazatérés

Hazamegyek a szavakhoz
szónak,
jelzőnek és határozónak.
Megjelölni az utat,
meghatározni a helyet.
A szavakhoz szónak hazamegyek.