A legutóbbi tihanyi hétvégén kényszerből vett krimi valami csapnivalóan rossz, pszichokrimi, aha, egy nagy semmi. Nemcsak az zavart, hogy az író egyszerűen elfelejtette, hogy korábban mit írt, olyanokra gondolok, hogy pl. volt egy ilyen mondat:
ekkor láttam utoljára Eden-t, majd három lappal később újra találkoznak, és nem az idősíkokkal történt játékról van szó. De olyan is volt, hoyg miközben a könyvben végighúzódik egy anya-fia kapcsolat, mégis, amikor anyuka újból kisbabát várt és eldöntötte, hoyg otthon szüli meg, az író ezt úgy tárta az olvasók elé, hogy mégis,
kicsoda akadályozhatja meg, hogy első gyermekét otthon hozza világra. Én ezektől rosszul vagyok, bár eldönthetetlen, hoyg az író vagy a fordító volt tökhülye, mert azért a fordításban is voltak hajtépésre okot adó
mondatok.
De ahogy említettem, nemcsak ez zavart, hanem nagyjából a könyvben minden, végig volt egy rossz sejtelmem, hogy itt soronként fizettek az írónak, mert a felesleges mondatok, bekezdések, oldalak tömege tette ki a könyv jelentős részét. Hogy minek olvastam végig? Gondoltam, csak lesz valami váratlan fordulat, meghökkentő esemény, csak krimi lesz belőle a végére. És nem.
Olyan is volt / van, hogy ugyebár munka közben én sorozatokat nézek / hallgatok, sokkal hatékonyabb vagyok, ez volt december felfedezése, mivel azonban nem vagyok túl járatos a témában, ezért tanácsot szoktam kérni. Így jött a Revenge is (Bosszú), hát komolyan, ez meg micsoda. Nagyon azért nem törekedtek a készítők a realitás ábrázolására, de nem azért mondom ezt, mert multimilliomosék a főszereplők, hanem, mert egyszerűen nincs egy épkézláb, józan* ember által elfogadható, lépésről lépésre felépített fejlődéstörténet, csak a bosszú és minden részben hulljanak a fejek, mindezt olyan ravaszul és intelligensen, hogy én azt sajnos a főszereplőből ki nem nézhetem. És mennyien imádják.
És hogy a rádió se maradjon ki, bár ezzel kellett volna kezdenem, mert viszi a pálmát. Egyszerűen nem értem, mert az, hoyg közszolgálat és pártatlanság, már rég nem működik, a göbbelsi pártpropaganda ömlik mindenhonnan** (tegnap pl. ujjongva közölték, hogy Esztergomban egy beruházás által 11 (= tizenegy) munkahelyet teremtettek, nem sok az egy kicsit?), de ezt már megszoktam, utálom, hányni is tudok tőle, de eljutottam oda, hoyg egyik fülemen be, másikon ki, és például már tudok röhögni is rajta, viszont az, hogy minden műsor egyre igénytelenebb, az számomra felfoghatatlan. Vagy ezek ketten párban járnak? Vagy szinonimák?
Olyan műsorvezetők vannak, akik egyetlen (leírt) mondatot sem tudnak felolvasni, tehát nemcsak, hogy irgalmatlan rosszul hangsúlyoznak (pl. kérdezik a sima kijelentő mondatot), de minden mondatban hibáznak. Félreolvasnak, nem tudják kiolvasni a szót, észre sem veszik, hogy mást mondanak, észre veszik, de továbbsiklanak, mondatalkotási hibák vannak, tajtékzom. Egyszerűen annyira irritál, hogy már rádiót sincs kedvem hallgatni. Tv-t már régóta kizárólag alkalomszerűen és a felmerülő igénynek megfelelően*** fogyasztunk, de ez nem dicsekvés az internet korában, félreértés ne essék.
Nekem a rádió volt az, ami sokáig tartotta a bástyáit több értelemben is, ennek vége, a rádiót is leírhatjuk, kultúraközvetítés? Hagyjuk már.
* ja, lehet, hoyg innen ered a baj, hogy ennek vélem magam
** nem baj, ha másnak gondoltatok, akkor is ezt gondolom
*** hihetetlen ritkán
