Most

egészen mást gondolok, mint amit mondok és egészen mást mutatok, mint amit gondolok. Mert így is van ez néha.

Big bag, ha patrióta - de már őszi változatban.

Rengeteg post szorul

t belém, de majd a következő héten kinyitom a csapot, most azonban van ez a wamposdi, amellyel kapcsolatban ugyanaz az érzésem, mint minden egyes szigorlatnál, hogy ha lenne még egy napom, az lenne az ideális, s ez független a készülődés kezdetének idejétől. Mindig pont egy nap hiányzik, de úgy is mondhatnám, hogy mindig pont egy napra vagyok a be/kiteljesedéstől - csak ez kevésbé hangzik jól.

Mindenesetre szeretném a szillogizmust most is segítségül hívni, az utóérzés is legyen ugyanaz. :o)

 

Másrészről megkerestek egy másik (projekt)munka kapcsán is, hát az nagyon izgalmas, a fejemet kellene használni, nevezzük szellemi kihívásnak a dolgot, ahogy az tőlem elvárható, rettentem meg tőle.

A táska pedig burgundi néven fut, ezt még szeretném elmondani. Mit szóltok hozzá?

Ez tehát

a szürke táska, megrendelésre, még mindig ott tartok, rövid szünetekkel tarkítva, amikor valami újat készítek, mint például ma reggel, de azt majd később. Remekül értek hozzá, hogy másról beszéljek, mint amiről szó van. Nevezzük ezt figyelemfelkeltésnek, mert a többi variáció` kevésbé tetszik.

Egyébként volt egy kis vitánk itthon, hogy akkor a biléta hol legyen, a tanácsadóm a táskafülre akarta tetetni, én ellenálltam, viszont ferdén varrtam fel. Szerintetek hol legyen egy ilyen típusú táskán?

 

` feledékenység, szenilitás

Az elkövetkezendő

hetekben, de hogy ez mennyit is jelent, kettőt, esetleg hármat, azt még nem tudom, de nem megyek vásárba. Rengeteg megrendelés van, vannak elmaradások, folyamatosan érkeznek újak, teljesíteni szeretném őket, a szemem előtti polcélen napról napra kevesebb cetlit szeretnék látni. Az előző táskák is ide tartoznak, meg azok a big bag-ek is, melyeket már nem mutatok, mert láthattátok rokonaikat elégszer, de azért remélem, mindig lesz, amiért érdemes benézni hozzám.

Ezt a táskát úgy kérte valaki, hogy easy bag, de ne álló, hanem kicsit fekvő legyen, miért is  ne lehetne, abban egyetérthetünk, hogy a benne lévők kezelhetősége könnyebb így.

És a bilétám, ahhoz mit szóltok? Jaj, de szeretem....

Ahány szín,

annyi táska, annyi arc. Most éppen szürkében és bordóban, semmi bohó életérzés, semmi feltűnősködés, elegáns és visszafogott, egy igazi úrinő.

A megrendelés újabb fejezetét pipálhatom ki. :o)

Az ország,

melynek zászlaja csíkos, de még egy növény három levélkéje is díszíti, hogy ez egy másik földrészen van,  ez oké, egészen biztos, hogy boldog emberek élnek arrafelé, ez is rendben van, rasztával, élénk színű italokkal, persze, minden hihető, még az idehaza nem ismert szavak is, csomaládé, meg omala virág, értem én, más világ az, ez van, az azonban elgondolkodtató, hogy több leírásban is fel-felbukkan a kannabisz, azaz dekk, vagyis spangli, magyarul fű, nem tudom, ezt most velem hozták összefüggésbe a résztvevők vagy kizárólag a neszesszerrel, ami pedig mégiscsak én vagyok, elgondolkodtató, bizonyisten.

A nyertes pedig zsuzsi, ki teheti, olvassa el a meséjét, én ezzel a magam által kötött nem nagy, de annál szebb színű Gail kendővel jutalmazom. Mondtam, hogy meglepetés.

Jó, hogy van bennetek játékosság, nekem ez nyereség, nektek (remélem) természetesség. Köszönöm!

A záródást

 tessen figyelni, a záródást!
Nem tagadhatom, hogy futom a magam köreit, s bizony, hogy csapdákba is beleesek, amelyeket később már  (jó esetben) kikerülnék, de most még elkerülhetetlen a beleesés, így vagyok a bőrrel is, de nem baj, majd rájövök a csínjára annak is. Ezzel a táskával is hasonlóképpen vagyok, másfajta záródást szerettem volna, nem mágneszárat, nem cipzárt, egyiket sem tartottam megfelelőnek, de akkor mégis mit? És legfőképpen: hogyan?

Általában kifelejtek valamit az első próbálkozásnál, hogy duplán kell összevarrni, hogy nem fogom tudni kifordítani, hogy hogyan találom el a táska közepét, hogy mikor is célszerű belevarrni, meg ilyeneket. Most azonban nagyon tudatosan megterveztem, háromszor gondoltam át, jó lesz-e úgy, ahogy én gondolom, lehet, hoyg ez a titok, hogy nekem háromszor át kell gondolnom mindent, nem megy ösztönösen, mit tegyek. Gyakran még a három sem elég.

Szeretem ezeket a színeket, szeretem, hogy bár a vállpánt így macerásabb volt, mégis ez illik a táskához, szeretem a záródást, szeretem, igen.
Nektek tetszik-e?

 

Már elérhető itt és itt. ( a tegnapi két táska már nem)

Az előbb mutatott,

hát az elkelt, ellenben találtam itt még egy kistáskát, egy pöttyöset. :o)

Nem, nem vagyok ilyen gyors, kettőt készítettem párhuzamosan, a tegnapi bőrös-kudarcos nap után kellett a gyógyír, mit mondjak...

Nektek melyik tetszik jobban, a bordó-körkörös avagy a bordó-pöttyös?

Nem lehet

igazságot tenni, kinek a nagy a jó, kinek a kicsi a jó, kinek a nagy sem elég nagy, akkor lesz mindenféle. Most éppen bordó és a nagyon kedvelt zöld, ami körkörös.

 

 

Kaptam egy kis levegőt a bőrös kaland után, félretettem, de nem örökre, de nem ám.
 A táska egyéb társaival hamarosan elérhető itt és itt!

Az teszi jól,

 

ki időben szól, mondjuk, februárban, hogy áprilisra táska kell, szülinap lészen, fontos dátum, de két hónap csak elég az elkészítéshez, de azért szól március végén és április elején, Eta teszi jól. Így kell velem bánni, mit tegyek, de egy pedagógus minden gyerek esetében tudja, mi a helyes és célravezető. :o)

Eltörtem

három tűt a tegnapi projektben, ezért váltottam, s gondoltam, csak az applikációt, csak azt csinálom, aztán nem bírtam megállni mégsem. Éjjel sokáig, reggel korán, de ez most jó volt, nagyon jó...

Kicsit változtattam a formán, még a sokkal korábbi változatokhoz képest is, a tegnapihoz pedig mindenképpen, ez is kedvemre való lett, talán egy fokkal még jobban tetszik. 

 

A történet pedig úgy szól, hogy egy évvel ezelőtt egy esküvője előtt álló fiatal lány vásárolta meg az egyik zöld táskámat (hasonló design, de levelekkel), örült neki, szerette, majd amikor egy családi ünnepségen összegyűlt az apraja-nagyja, akkor derült ki, hogy a testvére is vásárolt egy hasonlót, nem egyforma, de majdnem. Mondhatnám, hogy az egyembercsakegyfélét analógiája az egycsaládcsakegyfélét, mert most a mama is kap egyet, szürkét kért, piros-fekete levelekkel.. A sok levél helyett ajánlottam ezt a néhányat, a piros helyett bordót, szerintem elegáns, visszafogott, méltóságot sugárzó lett. 

Hiába, ahány táska, annyi személyiség.

(véleményt, de őszintét, nem baj, ha másnak nem, annak a véleménynek is örülök)

Ha egy kicsit nem figyelek,

vagy nincs előttem a (z egyik) füzetem, máris képes vagyok elfelejteni a számokat, nem vagyunk jó viszonyban, igaz, csak két cm, de az a két centiméter, éppen az hiányzott, aztán nézhettem, hová is tűnt. Így esett, hogy ez a táska 2 cm-rel kisebb. 

Itt már itt, ott majd délután.

Odavagyok magáért,

odavagyok egészen, a szívembe bevésem, meg hogy egyetlenegy mosolyáért, azt is. A fekete haját nem mondhatom, ez egy kicsit zavar, az igaz, de túllépek rajt'.

 

 

Bordó textilbőr, színes indonéz textil, ez most nagy kedvencem, szerintem több változat is születik belőle.

(a hétvége talán egyszerűbb lesz, akkor feltöltök mindent a web-shop-ba, ígérem)

Ha cipzár

 

 

van, minden van, mert így már zárhatóvá vált a táska, kapott külön hátsó zsebet, ha cipzár van, minden van.