Vidámodva

Nem pink, de nem is bordó, a barna viszont csokoládé, az biztos. Mondjuk, eperfagyi.

Kettősség

A fekete a praktikumért, a színes az esztétikumért. Vagy valahogy így.

1740. bejegyzés, melyben listát írok

Azért kell nekem a lista, hogy elszámoljak magammal, hogy lássam a dátumot, a számokat, hoyg tudjam, van a napnak, a hétnek menete, valahonnan valahová szeretnék eljutni, lépcsőfokok ezek. Szeretem a listáimat.

És szeretem azt is, mikor felborul. 

Nos, így születtek tegnap a kulcstartók. Ennyi, nem több.

 

Erőteljes,

bonyolult, s egyben gyönyörű mintázatú textilek vannak a szemem előtt, ezekkel, ezekből dolgozom. S akkor az öröm napra elosztott mennyisége ezzel be is telt. Nehéz idők  tűnnek közelegni, s hogy pontos  legyek, s ne csak magamra tekintsek, errefelé is.

 

Ez pedig egy

másik táska. Jó erős színei vannak, mégis tetszik. Vagy éppen azért, már nem is tudom.
Cipzárral készülnek, erősek, strapabírók.
Mit mondjak még?

Tricolo

r big bag IV. Vagy V. Már nem is tudom.

Azt pedig sose

m gondoltam volna, hogy egyszer majd ilyen színeket fogok nemcsak használni, nemcsak egyberakni, de még szeretni is. Sohase mondd, hogy soha, ugyebár.

Tricolor big bag III. Nagyon vidám, nagyon erős, nagyon szeretem.

Nektek tetszik?

Ennek a színei

t pedig hej, de mennyire szeretem! Tricolor big bag II.

Elvárható

lenne, én úgy hiszem, egy teljes, ágyban töltött délutánt követően, hogy a következő nap friss, üde és kipihent lesz az ember, hogy öröm ránézni, felüdülés minden szava, humora a régi fényében tündököl, de egyébként is, hogy tündöklés az egész ember, tetőtől talpig. Én meg úgy vagyok, hogy megkopott rajtam a fény, de nem emiatt szomorkodom, mert ismerem magam, s tudom, hogy itt van a kertek alatt a lendület, nem kell engem félteni, emiatt biztosan nem, én afféle  halandó főnixmadár* vagyok, mármint nem a női önmegvalósítás modern értelmezésében, hanem a klasszikus jelentésben.

A szomorúság pedig... nyilván része az életnek, azt is, bár nem tárt kapukkal, de elfogadom.

*egyébként meg olyan ronda szegény madár, nem is tudom, akarok-e főnix lenni

Amikor nagyon

dologidő van, nagyon, akkor mindig valami olyat csinálnék, ami ráérne később is, nem sürgős, nem fontos, nem ma, de végképp nem most. Aztán néha legyőzöm a kísértést, ma azonban egyértelműen nem én kerekedtem felül. Csomagoltam, rendezgettem, fényképeztem, nézzétek el nekem, én is igyekszem elnézni magamnak.

levendulás kulcstartók együtt:

 

romantikusok:

csíkosak:

 

 pöttyösek:

 

 kékek:

 

csak úgy, mert jó:

Sokáig tartott,

de jó időben érkezett, mikor máskor, mint  ebben az esős, hűvös időben. Szerettem készíteni, bár ahogyan sejtettem, elfogyott a türelmem, vele párhuzamosan a fonalam is, már szó nem volt maradékok felhasználásáról, de volt, ki megszánt, s küldött nekem fonalat, hát így lett nekem grannym. Kellett hozzá a Tour de France is, némi Soprano is, ember, ki elnézi a gombolyagokat és kellettem hozzá én is. Horgolótudás nem kellett hozzá, ennyit tudok, ezt az egy mintát, ezt viszont végtelenített mennyiségben.

Egyszer majd jól megtanulok horgolni. Is.

 

 

A mérete pedig 100x 120 cm, nem négyzet, mert téglalapot szerettem volna, ezért  a két végére horgoltam három-három sort, majd ránéztem, rondának találtam és még háromszor körbehorgoltam az egészet, ettől lett egy minden szimmetriát nélkülöző fizimiskája, de ezt megspékeltem még ezzel az utolsó sorral, ahol is elfogyott a cérnám fonalam, mindezek jól láthatók az alábbi képen.

Viszont az enyém, ugyebár.

Kis színes,

azonban nem a pletykarovat szereplője, de nem ám.

Szivárvány

Hol esik, hol süt, hol mindkettő és egyszerre. A táska azonban nem ma készült, még a héten, valamikor, ám csak ma mutatom.

Egyik fotó sem lett

színhelyes, de nem baj, a lényeg úgyis az, hogy megérkeztek a spanyol anyagaim, s bár azt gondoltam, hogy nem érdemes mutatni őket, egyszínű anyagok kit érdekelnek rajtam kívül?, aztán mégsem bírom ki, csak idebiggyesztek néhány fényképet, már csak a dokumentálás kedvéért is, a színekhez pedig fűzök magyarázó jellegű kommenteket.

 ez olyan zöld, hogy beleharapni volna jó

nagyon narancs, nagyon

 

kék is, meg szürke is

  

jobban pink, jobban

türkiz....

 Most pedig ülök a kertben, a beszegetlen terítővel lefedett asztal mellett és öltögetek.
Jó a dolgom, azt hiszem.