A záródást

 tessen figyelni, a záródást!
Nem tagadhatom, hogy futom a magam köreit, s bizony, hogy csapdákba is beleesek, amelyeket később már  (jó esetben) kikerülnék, de most még elkerülhetetlen a beleesés, így vagyok a bőrrel is, de nem baj, majd rájövök a csínjára annak is. Ezzel a táskával is hasonlóképpen vagyok, másfajta záródást szerettem volna, nem mágneszárat, nem cipzárt, egyiket sem tartottam megfelelőnek, de akkor mégis mit? És legfőképpen: hogyan?

Általában kifelejtek valamit az első próbálkozásnál, hogy duplán kell összevarrni, hogy nem fogom tudni kifordítani, hogy hogyan találom el a táska közepét, hogy mikor is célszerű belevarrni, meg ilyeneket. Most azonban nagyon tudatosan megterveztem, háromszor gondoltam át, jó lesz-e úgy, ahogy én gondolom, lehet, hoyg ez a titok, hogy nekem háromszor át kell gondolnom mindent, nem megy ösztönösen, mit tegyek. Gyakran még a három sem elég.

Szeretem ezeket a színeket, szeretem, hogy bár a vállpánt így macerásabb volt, mégis ez illik a táskához, szeretem a záródást, szeretem, igen.
Nektek tetszik-e?

 

Már elérhető itt és itt. ( a tegnapi két táska már nem)

A simlis és a szende

ZM szerint elegáns, szerintem hűvös és tartózkodó, ám sokat sejtető. Elüt az eddig használt színektől, mégis tetszik, talán mert vágyódásom van hűvösnek és tartózkodónak lenni. Szerintetek?

 

A Meskán már fent van, a web-shop-ban még nem, de ez csak idő kérdése, semmi más.