Eltörtem

három tűt a tegnapi projektben, ezért váltottam, s gondoltam, csak az applikációt, csak azt csinálom, aztán nem bírtam megállni mégsem. Éjjel sokáig, reggel korán, de ez most jó volt, nagyon jó...

Kicsit változtattam a formán, még a sokkal korábbi változatokhoz képest is, a tegnapihoz pedig mindenképpen, ez is kedvemre való lett, talán egy fokkal még jobban tetszik. 

 

A történet pedig úgy szól, hogy egy évvel ezelőtt egy esküvője előtt álló fiatal lány vásárolta meg az egyik zöld táskámat (hasonló design, de levelekkel), örült neki, szerette, majd amikor egy családi ünnepségen összegyűlt az apraja-nagyja, akkor derült ki, hogy a testvére is vásárolt egy hasonlót, nem egyforma, de majdnem. Mondhatnám, hogy az egyembercsakegyfélét analógiája az egycsaládcsakegyfélét, mert most a mama is kap egyet, szürkét kért, piros-fekete levelekkel.. A sok levél helyett ajánlottam ezt a néhányat, a piros helyett bordót, szerintem elegáns, visszafogott, méltóságot sugárzó lett. 

Hiába, ahány táska, annyi személyiség.

(véleményt, de őszintét, nem baj, ha másnak nem, annak a véleménynek is örülök)