1687. bejegyzés, melyben találos kérdést teszek fel

A két kép között mi a különbség? Mert hasonlóság van, az azért remélem, látszik.

A felső képen látható nyaklánc az enyém*, Judittól kaptam, csak úgyba, az alsó képen lévő táska viszont nem az enyém, keresi gazdáját, mondjuk a wamp-on. Releváns a különbség, mondtam én.

* Zsófi! az enyém, csak kölcsönben van nálad, nem felejtetted el, ugye?

Tricolo

r big bag IV. Vagy V. Már nem is tudom.

Megfigyeltem,

hogy időnként nem olvassák el a csillagozott mondataimat, meg ami a bejegyzés végére kerül, az néha lemarad, ami nem baj*, de ezt kicselezendő, most mondom, hogy a legbüszkébb a táska pántjainak rögzítésére vagyok, hogy én!, egyedül!, kütyüt, jó helyre!, és hogy előtte még magamtól kitaláltam, na. 

Egyébként pedig ezt a mintát már használtam, s még fogom is. A táska fazonja a big bag, de szélesebb lett egy kicsit, meg hosszabb is.  Ezt a műbőrt valami aranyáron adták nekem, nem is értem, miért vettem meg, gondolom, a színe miatt?,  azt viszont igen, hoyg csak a saját táskámra használtam fel, de akkor még nem tudtam, hogy az az én táskám lesz. Szép mályva színe van és elég vastag is.

Nekem az a bajom a két, eltérő tulajdonsággal bíró anyagból készült táskákkal, hogy mi van, ha mosásra kerül a sor? Mert előbb-utóbb....  Ezért nem merek bőrt használni, pedig van itthon egy-két szép darab, egy teljesen más, azóta befuccsolt projekthez vettem őket, azóta (csak) nézegetem őket.

 

A műbőr viszont jöhet. Egyébként azért tettem az aljára, mert ugyan jön az ősz, az eső és a sár, de no problemo, mert akkor is bátran le lehet tenni a földre, vizes szivaccsal takarítható. FB-on írták, hoyg egy nő soha nem teszi le a táskáját a földre, sorry, velem előfordult, még a metróban is, koszos, büdös metróban, mikor már nem bírtam a vállamon, most akkor vagy túlpakoltam vagy nem vagyok nő.

És hogy zárjam az ívet, annak, aki még itt van, mondom, hoyg azért erősítettem meg a pántokat, mert ki akartam próbálni a kütyüt ebbe a táskába igazán sok minden belefér, nehogy ne bírja a pánt.

* de baj

Elvárható

lenne, én úgy hiszem, egy teljes, ágyban töltött délutánt követően, hogy a következő nap friss, üde és kipihent lesz az ember, hogy öröm ránézni, felüdülés minden szava, humora a régi fényében tündököl, de egyébként is, hogy tündöklés az egész ember, tetőtől talpig. Én meg úgy vagyok, hogy megkopott rajtam a fény, de nem emiatt szomorkodom, mert ismerem magam, s tudom, hogy itt van a kertek alatt a lendület, nem kell engem félteni, emiatt biztosan nem, én afféle  halandó főnixmadár* vagyok, mármint nem a női önmegvalósítás modern értelmezésében, hanem a klasszikus jelentésben.

A szomorúság pedig... nyilván része az életnek, azt is, bár nem tárt kapukkal, de elfogadom.

*egyébként meg olyan ronda szegény madár, nem is tudom, akarok-e főnix lenni

Ismerem én a szót,

hogy végkiárusítás, mindenki ismeri, azt is tudom, hogy klasszikus értelemben véve esetemben nem erről van szó, de ha a megtagadás mindennemű jele nélkül mégiscsak lezárul egy korszak, s olyat már nem, akkor alkalmazhatom a szót, igenis. Az első három termék elkelt a múltkor, ezeket nem tudom, miért nem tettem mellé, most azonban nagyon kedvező áron kínálom.

A személyes kedvenc tehát

ez a kézitáska, a vidámító narancs színével, a korábban már használt, ezúttal azonban mályva színű retro virággal,  a zöld füllel, és hát a béléssel, melynek kiválasztásával töltött időt figyelembe véve, azt hiszem, rekordot döntöttem.

Hamarosan a szokásos helyeken elérhető.

Szivárvány

Hol esik, hol süt, hol mindkettő és egyszerre. A táska azonban nem ma készült, még a héten, valamikor, ám csak ma mutatom.

Nem nagyon

mutogattam a héten táskákat, a Meskára sem pakolgattam fel, amit mégis, azt megvették, ez így rendben is van,  örülök is neki nagyon, ám mindig ott az aggodalom, hogy mit viszek a Goubára, mondom ezt akkor is,  ha ez olyan aggodalomba csomagolt dicsekvésnek tűnik, tudom én.

Most azonban elbizonytalanodtam, remek esős napot jósolnak vasárnapra, megyek/nem megyek, fogalmam sincs, pillanatnyi döntés kérdése, ezért viszont mutogatok, de apránként, elvégre esküvő van, ugyebár, fel kell ugrálni a laptop elől, a fotócucc elől. :o)

Megmondom őszintén, nagyon tetszik, ennél jobban csak az, amelyik most készül. És nektek?

Hogy a vásárlómat

kárpótolni mivel fogom, azt nem tudom, magamat egy megrendelt nagyobb táska kistestvérével vigasztaltam, legalábbis a varrásával. Értem én, hogy ehhez még melegednie kell az időnek, hogy harminc fok feletti meleg, tikkasztó nyári nap, de eljő az, mert jönnie kell. 

 

Csak a csomag, az nem jó már el soha...

Itt már elérhető, hamarosan azonban itt is, ahogy kell.

A piros és a zöld

lehetne tulipán, vagy pipacs!, de akár görögdinnye is (feldobom-leesik), és hát kézitáska is, hiszed vagy sem. Hiszed-e?

Már elérhető itt és itt!

Update: 10 perc alatt megvették, már nincs az elérhetőségeken!

Néhány

termék felugrott a Meskára. :o)

A rendkívül intenzív

hét után most egy még intenzívebb szombat van, amit beterveztem, teljesíteni lehetetlen, de valamit muszáj, elvégre holnap Gouba. Remélem, intenzív Gouba.

 A csíkos textil volt már, most téglaszínnel párosul.

 

Ez a virágos is volt már, most olyan textilbőrt kapott, ami egy kicsit lilás is, csodás is.

Ezek ketten pedig most debütálnak.

Egyébként pedig nem tudom, én a 18 fokot másképpen értelmezem, nekem az jó idő, meleget adó napsugarak, szikrázó égbolt, a giccset is vállalom, csak legyen.

Látom én,

hogy van 506 ember a Meskán, kinek tetszik, mit készítek, látom én,
hogy sokan szeretitek a kis táskákat, hogy nagyon fogynak, látom én,
hogy milyen üzenetek jelennek meg itt és ott, látom én.
Látom, s van, mi nem tetszik, van, mi elkeserít, de van, mi örömmel tölt el. Láthatjátok.

 

A záródást

 tessen figyelni, a záródást!
Nem tagadhatom, hogy futom a magam köreit, s bizony, hogy csapdákba is beleesek, amelyeket később már  (jó esetben) kikerülnék, de most még elkerülhetetlen a beleesés, így vagyok a bőrrel is, de nem baj, majd rájövök a csínjára annak is. Ezzel a táskával is hasonlóképpen vagyok, másfajta záródást szerettem volna, nem mágneszárat, nem cipzárt, egyiket sem tartottam megfelelőnek, de akkor mégis mit? És legfőképpen: hogyan?

Általában kifelejtek valamit az első próbálkozásnál, hogy duplán kell összevarrni, hogy nem fogom tudni kifordítani, hogy hogyan találom el a táska közepét, hogy mikor is célszerű belevarrni, meg ilyeneket. Most azonban nagyon tudatosan megterveztem, háromszor gondoltam át, jó lesz-e úgy, ahogy én gondolom, lehet, hoyg ez a titok, hogy nekem háromszor át kell gondolnom mindent, nem megy ösztönösen, mit tegyek. Gyakran még a három sem elég.

Szeretem ezeket a színeket, szeretem, hogy bár a vállpánt így macerásabb volt, mégis ez illik a táskához, szeretem a záródást, szeretem, igen.
Nektek tetszik-e?

 

Már elérhető itt és itt. ( a tegnapi két táska már nem)

Az előbb mutatott,

hát az elkelt, ellenben találtam itt még egy kistáskát, egy pöttyöset. :o)

Nem, nem vagyok ilyen gyors, kettőt készítettem párhuzamosan, a tegnapi bőrös-kudarcos nap után kellett a gyógyír, mit mondjak...

Nektek melyik tetszik jobban, a bordó-körkörös avagy a bordó-pöttyös?

Nem lehet

igazságot tenni, kinek a nagy a jó, kinek a kicsi a jó, kinek a nagy sem elég nagy, akkor lesz mindenféle. Most éppen bordó és a nagyon kedvelt zöld, ami körkörös.

 

 

Kaptam egy kis levegőt a bőrös kaland után, félretettem, de nem örökre, de nem ám.
 A táska egyéb társaival hamarosan elérhető itt és itt!