1752. bejegyzlés, melyben hátradőlök

Nagyon meg vagyok elégedve ezzel a felső fotóval, ez az igazság, nagyon, persze, nem látszik, hogy mik is ezek a kötött dolgok, de ez engem nem zavar, mindig is szerettem volna egy ilyen képet, hogy fehér, rendes fehér és akkor van rajta valami nagyon színes egymásra pakolva, hét tessék.

Akkor most a vágyakozós listámról egyet kihúzok, a maradék 625-tel meg csak valahogy megbirkózom.

Egyébként pedig, ha valakinek nem a fehéren-színes a vágya, annak mondom, hogy ezek Moebius-ok, ezekkel kapcsoltam ki magam az elmúlt hetekben. Mert nekem még ehhez a háromhoz is hetek kellettek.

Úgy vagyok most

a fényképezéssel, még inkább a bemutatással, mint életem más területével. Bár szeretném, nem  tudom cizellálni mégsem. 

Akkor legalább jó kicsire összehúzom magam.Mint ez a pénztárca.

 

Megelőlegezendő, mit meg kell

(mert érkezett egy furcsa kérdés a használt színekkel kapcsolatban, s mert már előre aggódunk), mondom, hogy zöld-piros termékem volt már egy évvel korábban is, a Goubán gazdára is lelt,

majd idén áprilisban készült ez, majd megrendelésre ugyanez, de már augusztusban,

 

most pedig ez:

Mert a kontraszt lételemem.

Ez egy tegnapi

projekt, s bár próbáltam lefényképezni, mindig kéknek akart látszani a lila textil, aztán jól megmérgesedtem (megy ez nálam könnyen),és büntetésbe a sarokba raktam azzal, hoyg majd ma. És akkor ma reggel elővettem és néztem, hogy nézd már, ez majdnem kék, szóval, olyan vegyes. Gondolom, ennyit sikerült mára magából kicsiholnia, a teljes lilából a kékbe tartó folyamat közepén megállapodott.

A zöld, hát az sokkal egyszerűbb eset, zöld és kész.

A motívum pedig a már korábban említett cselőmari-borsdesign koprodukció*.

 

 

* erről meg annyit, hoyg a nyelv helyessége ingatag kategória, tegnap olvastam róla

Volt nekem

türelmem, hogyne lett volna. Csak elveszett.

Ha koordinátákat kellene adnom, akkor ez a most megtalált hawaii applikáció szolgálhat adatközlőül, megrajzoltam, kivágtam, rávasaltam, kézzel aprólékosan (láthatatlanul) rávarrtam, a szélét eldolgozgattam, majd a  (szintén) kézi tűzésnél, ami pedig már a játék kategóriába tartozik, megadtam magam. Ott fogyott el a türelem.

Így aztán, mint annyi más esetben is, a falikép/párnahuzat sorsa ismeretlen, fordulhat  jóra, rosszra. Rajtam áll.

Ötletet mindig szívesen fogadok, tudjátok.

Csokoládébarna

legyen az alap és pisztáciaszínűek az egyebek, a fülek és a cica, meg cipzár is legyen, ezt kérték tőlem, de mindezt a big bag fazonjára húzzuk rá. Szerintetek?

Van hozzá neszesszer is,de az lemaradt a képről, későn értünk haza, nehezen érem el az üzemi hőmérsékletet. :o)

 

A záródást

 tessen figyelni, a záródást!
Nem tagadhatom, hogy futom a magam köreit, s bizony, hogy csapdákba is beleesek, amelyeket később már  (jó esetben) kikerülnék, de most még elkerülhetetlen a beleesés, így vagyok a bőrrel is, de nem baj, majd rájövök a csínjára annak is. Ezzel a táskával is hasonlóképpen vagyok, másfajta záródást szerettem volna, nem mágneszárat, nem cipzárt, egyiket sem tartottam megfelelőnek, de akkor mégis mit? És legfőképpen: hogyan?

Általában kifelejtek valamit az első próbálkozásnál, hogy duplán kell összevarrni, hogy nem fogom tudni kifordítani, hogy hogyan találom el a táska közepét, hogy mikor is célszerű belevarrni, meg ilyeneket. Most azonban nagyon tudatosan megterveztem, háromszor gondoltam át, jó lesz-e úgy, ahogy én gondolom, lehet, hoyg ez a titok, hogy nekem háromszor át kell gondolnom mindent, nem megy ösztönösen, mit tegyek. Gyakran még a három sem elég.

Szeretem ezeket a színeket, szeretem, hogy bár a vállpánt így macerásabb volt, mégis ez illik a táskához, szeretem a záródást, szeretem, igen.
Nektek tetszik-e?

 

Már elérhető itt és itt. ( a tegnapi két táska már nem)

Az előbb mutatott,

hát az elkelt, ellenben találtam itt még egy kistáskát, egy pöttyöset. :o)

Nem, nem vagyok ilyen gyors, kettőt készítettem párhuzamosan, a tegnapi bőrös-kudarcos nap után kellett a gyógyír, mit mondjak...

Nektek melyik tetszik jobban, a bordó-körkörös avagy a bordó-pöttyös?

Nem lehet

igazságot tenni, kinek a nagy a jó, kinek a kicsi a jó, kinek a nagy sem elég nagy, akkor lesz mindenféle. Most éppen bordó és a nagyon kedvelt zöld, ami körkörös.

 

 

Kaptam egy kis levegőt a bőrös kaland után, félretettem, de nem örökre, de nem ám.
 A táska egyéb társaival hamarosan elérhető itt és itt!

Amikor eljut

a tudatomig, s beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem ... akkor beleburkolózom, mert az a legjobb, ha egyszerre döbbenünk rá a hiányra, s a hiány orvoslásának lehetőségére.

 

Szeretem a Shetland kendőt. Nem mértem sem hosszát, sem súlyát, semmit, a fontos, az hogy Bucitól kaptam a fonalat, ő festése, én csak megkötöttem. Egymásra találtunk, Buci is, én is, a fonal is, én is, rendben van a dolog.

Már nem

Quasimodo-nak való, mint ez, de nem ám, másodszorra minden kendő jobban megy. Csak a blokkolást, azt adnám át másnak...

Most már úgy látom,

hogy jobban néz ki, ha a levélmotívum egyszínű textilen van, mégsem bánom, annyira tetszik a csokoládébarna textilbőr és ez a különleges textil párosítása. A táska érdekessége, hogy az elején is van egy cipzáros zseb, így ami fontos,  kéznél lehet. Cipzárral záródik, belül a szokásos kétrekeszes zseb, miegymás.

Részletek itt és itt. :o)

Zöld nap / Green day

Zöld nélkül ne teljen el nap, jutott belőle mára is, lesz belőle holnap is és tegnap sem maradt el érdeklődés hiányában.

A zöld galuska titka, hogy nem kell sajnálni belőle a spenótot, ez mind színében, mint ízében különlegessé teszi, a másfél granny square pedig egy jó hónapos projekt eredménye, igazolandó, hogy jó munkához idő kell.
Már megint ez az idő, ma ezzel telik a napom (múlik vagy telik?), ez egy zöldidő-nap.

No day without green, everday I need it....
Using spinach , a lot of spinach, we can cook green noodles, the flavour of it is adorable besides the granny's square takes about a month to prepare it but now I can crochet it hurrah!

Aztán ti szeretitek-e a zöldet? De igazán, nem félszívből....

Do you like the green? But really, with heart and hand...