Az éjjel pedi

g nosztalgiaest rendezvényünk keretében ZM filmzenéket keresgélt nekem,  Morricone vitte a prímet, közben kedvet kaptunk rég vagy éppen soha nem látott filmekre, közben listát készítettünk, mit kell beszereznünk, közben volt vörösbor, s közben varrtam is.

Ha valakinek vannak 70-es, 80-as évek francia és olasz filmjei , kérem, ne fogja vissza magát, üzletet ajánlok. Komolyan!

Az étcsokoládé

 és a türkiz házassága örök szerelem. Vagy csak én látom így?

Ha egy kicsit nem figyelek,

vagy nincs előttem a (z egyik) füzetem, máris képes vagyok elfelejteni a számokat, nem vagyunk jó viszonyban, igaz, csak két cm, de az a két centiméter, éppen az hiányzott, aztán nézhettem, hová is tűnt. Így esett, hogy ez a táska 2 cm-rel kisebb. 

Itt már itt, ott majd délután.

Kékharisnyáknak

ajánlgattam korábban is, egyrészt a színe miatt, másrészt azért, mert éppen belefér egy könyv, egy palack víz, egy telefon, néhány irat, semmi más. De jó lenne, ha ennyi elég lenne, mi másra is lenne van szüksége az embernek, őszintén.

(igen, ez a nagycsaládos táska ellenpólusa)

Itt és itt elérhető.

A tavaszt pedig

ezzel a táskával (és neszesszerrel) megnyitottnak tekintem. Csak ne fáznék ennyire.

 

  

A táska és a neszesszer  a szokásos helyen, én is a szokásos helyemen (fűtőtest), véleményt pedig szokásosan szívesen veszek. :o)

Ezt úgy

hívják: mama kedvence, család szemefénye, szívem csücske.

 

Itt és ott!

Nagyon sok mindenen

kell nagyon erősen gondolkodnom, ezért csak futtában mondom, hogy akkor én most ezzel készen vagyok, van már cipzár, van már bélés. Nagyon sokat kell dolgoznom is, nem panasz, öröm.

Itt és itt már elérhető.

A nő, az igazi nő,

nem teríti ki rögtön lapjait, legalábbis nem minden lapját, ellenben utalásokat tesz, mi minden rejlik még a mélyben, ehhez azonban csak az juthat, ki kiválasztja őt, az azonban...! A felszín alatt ott a játékosság, némi szenvedély, ez azonban idegenek szemek elől rejtve vagyon, így van ez rendjén.

A táska is  - kívülről csak egy türkiz táska, de hogy micsoda ígéret van a csukott ajtók mögötti izgalmakra, azt csak egy igazi nő tudhatja.

A táska és a neszesszer már elérhető itt és itt.

Néha minden

 

nehezen megy, még az is, mi könnyű, különben pedig ki mondja meg, mi a könnyű, s a nehéz, a borsószem is érezhető volt húsz derékalj, húsz paplan felett is, ki mondja, hogy nem így volt? 

Szép textillel dolgozni mindig könnyű, azt hiszem.

(itt is, ott is elérhető)

Zöld

vagyok, nem tagadhatom, zöld a szívem, zöld a lelkem, s ha néha pillantásokat vetek is másra (mondjuk, lilára), az mind semmi ahhoz képest, ami engem a zöldhöz fűz. Az pedig, hogy a télvégét járjuk, mert én már ellentmondást nem tűrően igen, az csak erősíti az egyébként is erős vonzalmat. Így vagyunk hát.

 Szeretem a zöldet kékkel, mit tagadjam.

 

Szeretem a zöldet zölddel,  hagy ne mondjam.

A táskákról több kép, részlet, adat a szokásos helyeken, a Meskán és a web-shop-ban.