Citromfűszörp, semmi extra, sok citrommal. Ment a spájzba, néhány üveget viszont iziben megittunk. A citromfűben az a jó, hogy szinte folyamatosan nő, egy tőből lett nagy bokor, nagy bokorból sok üveg. Ilyen egyszerű az élet. Bár!
Most ideírom, mert többen kértek receptet tőlem, szóval, az a helyzet, hoyg én még életemben nem mértem ki a lekvárok hozzávalóit, hanem mindig kóstolgatással készítettem őket. Ezért aztán a hozzávalókat szívesen megadom, de pontos mennyiséget nem tudok adni, kiskanál, az a legfontosabb a befőzésnél, azzal szoktam kóstolni. Ez alól a kivétel a ginger ale volt, ott követtem a receptet, ja, meg az első fenyőzselénél is, nem is lett belőle semmi karakteres, na, meg is bántam. Most például leszűrtem a cukorral rétegezett fenyőcsúcsokat és bár a recept szerint nem kellene, én egy kicsit felfőztem, ettől kicsit karamellizálódott és csudafinom lett. Ez lett a három kísérlet közül a legesleg.
Szóval, azt tudom mondani, amit Monspart Éva mondott, hogy az étkezési szokások világszerte makacsok, de éppen ezért szórakoztató rajtuk időnként változtatni rajtuk.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésöö... akkor, jól látom, hogy nem látom??
VálaszTörlés:)
de én még olvastam! :)
VálaszTörléscitromfű, cukor, citrom. mint a bodzaszörp esetében!
Midőn munka után otthon lefutva a muszáj köröket és teendőket ,leülve a laptop elé, bekapcs után halk zümmögés ,mit parancsolsz kicsi gazdám?Irányítópult :Zazálea mit írt ma?Vidám, szellemes, kellemes,szórakoztató és főképp elgondolkodtató.Ez a név nekem egyet jelent ezekkel a meghatározásokkal.Nagyon örülök, hogy vagy,és megosztod velünk hétköznapjaidat!Remélem még sokáig!
VálaszTörléshát hogy ezt most mondod pont mikor olyan vacakul vagyok!
VálaszTörlésReceptből főzni nem kunszt - mondta Eszterke úgy 5 évesen, majd jött az anyukája és lisztet is tett a sütibe... Azt hiszem, rokonlelkek vagyunk. :)
VálaszTörlés