A múltkor azt írták nekem a FB-on, hogy mindig elolvassák a némiképp szubjektív és gyakorlatilag semmitmondó könyvajánlóimat, mármint a jelzőket én tettem hozzá, ők csak elolvassák és örömködnek, meg olvasnak ajánlott könyveket és akkor ennek mennyire megörültem, hát nem is hagyom abba, pedig tudom, hogy nem egy rendes ajánló, hanem csak benyomás, de még abból sem az igazi, hát ez van.
Szóval, a Boltosmesék az olyan, hogy csillagos ötöst kapott tőlem és bár el lehet olvasni egy óra/este alatt, de minek, jobban esik vissza és visszatérni, mazsolázni a boltok között, kicsit gyereknek lenni, meg egy kicsit már nagyon okos felnőttnek is lenni, de legalábbis azt hinni, hogy értem én az egész világot.
És akkor az egyik kedvencem:
TÉRKÉPEK BOLTJA
A Térképek Boltjába bemegy a vevő, elmondja az élete történetét, a boltos meghallgatja, elővesz egy térképet, kitűz rá egy kicsi zászlót, és azt mondja:
- Tessék. Ide sodorta magát az élet.
Az Ulickaja
könyv pedig remek jó megint, szeretem Ulickaját, nem tudom másképpen mondani. Semmi kirívó, semmi különleges, semmi hirtelen és váratlan, szimplán az élet örömökkel , bánattal, jaj, ez nekem való. Persze, megint úgy jártam, hogy ez az irdatlan sok személy, hogy ki kinek a kicsodája, lapozgattam előre, mert most van családfa is, enélkül elvesztem volna, jelzem, egy kicsit ezzel is, mert váratlanul még beceneveken is szólítják egymást, de amikor a 100. oldal körül úgy döntöttem, hoyg nem az a lényeg, ki kinek milyen rokona, hanem, hogy az életük, az a valami, akkor egyszercsak megvilágosodtam és összeállt a kép. Nagyon szeretem a stílusát, ahoyg formálja a mondatokat, ahogy szövi a történetek szövetét, szeretem.
És azt még el kell mondanom, hogy a múltkor hallottam a rádióban egy vele készített rövid interjút, és bár semmi érdekeset nem kérdeztek tőle, ám én csak hallgattam a hangját, féltem, hoyg valami nagyon vékony és modoros lesz, de ehelyett jó kis agyoncigarettázott oroszos volt és akkor az megnyugvással töltött el. .
És akkor tőle is:
"Élete alkonyán olyan dolgok tárultak fel előtte, amelyek korábban eszébe sem jutottak: hoyg szavakkal a gondolatok nem adhatók át teljesen, legfeljebb csak többé-kevésbé megközelítőleg, hogy a gondolat és a szó között van bizonyos rés vagy repedés, ami csak a tudta megfeszített munkájával tapasztható be, ez viszont a nyelv korlátozott lehetőségeinek kiegészítése."
