Piknik szélviharban

A Buci barátnőmmel évente egyszer piknikre megyünk, van nekünk helyünk, what's more, padunk, ahová letelepedünk, sehová máshova, még akkor sem, ha  iszonyat szél fúj. Mi abban az időszakban voltunk, amikor a legerősebben fújt a szél, örömmel látom, hoyg pont akkor és pont ott.

A következő dolgok voltak nálunk, elősegítendő a komfortérzést: egy karamelltorta (by Buci), ezt is megettük, nem lehetett nem megenni, meg különben se cipelje haza,. ha már egyszer elhozta, termoszban kávé, poharak, kanalak, villák, sós péksütemények, sós rágcsálnivaló, innivalók, fényképezőgépek, kötések, ülőpárnák, extra polárpulcsik (használatba vettük) és fonalak. Bár nekem ha csak Buci van, az is elég. Mert az nekem jó.

Nem kérdés, hogy kitől kapom a  csodaszép fonalaimat, nem kérdés, ugye?

Ezzel a kendővel

meg úgy jártam, hogy egyedül nekiálltam, nem kértem segítséget, pedig benne volt egy olyan jelölés, vov, amit én teljesen más kontextusban ismerek ugyan, de itt nem értettem, ezért aztán gondolom is, hogy nem jól oldottam meg, de nem érdekelt. Most sem.

A blokkolást továbbra is utálom, de már az sem érdekel, egy, mert Kriszta megmondta, hogy olyan nincs, hogy úgy kell, kettő, hogy tök mindegy, mert minden kendőt a nyakam köré csavarok", így aztán nem is értem, elég lenne mindig csak egy mintát kötni, csak mondanám, hogy Little leaves, meg Gail, meg izé.

 

Egyébként Springtime Bandit a minta, Rikker-féle fonalból kötöttem, s bár ez meg a képen nem látszik, de halvány szürke-halvány rózsaszín, mondhatnám, seszínű.

Mostanában sapkát is horgolok hozzá, azzal meg úgy jártam, hogy láttam, nem lesz elég a fonal, visszabontottam, kisebbre vettem, mert úgyis elég nagynak nézett ki, aztán láttam, hogy még mindig nem elég, megint visszabontottam, mert még mindig nagynak nézett ki, végül a fonal elég lett, csak a fejemre nem fér rá a sapka. Illetve fülig ér. Legalább az.

"régebben meg a pasikat az ujjam köré, sic transit gloria mundi

Értelmetlen

Tegnap este, miután teljesítettem a feladataimat, de éppenséggel lett volna még, szóval a kettő közötti mezsgyén voltam, amikor nem bírtam már ezt a tervszerűséget, kötni támadt kedvem, nézegettem a fonalakat, lapozgattam a minták között, de nem jutottam dűlőre. Mert azonnal kellett volna, hát persze, de türelmetlen is voltam ahhoz, hogy válogassak, kitaláljam, mit is akarok. Sálat nem, kendőt nem, stólához vékony fonal kellene, de azt nem esett jól fognom, végül rábukkantam a legértelmetlenebb fonalra, mit valaha vettem. 

Színes, de értelmetlenül kerültek egymás mellé a színek, rózsaszín, sárga, bordó, mi tetszhetett meg benne, elképzelni sem tudom, azt sem, mi legyen belőle, én csak elkezdtem körbe-körbehorgolni, lesz belőle sapka, mondjuk. A színek váltakozása is értelmetlen, semmi átmenet, egyszercsak bordó jön, de nem is egyenletes az eloszlás, amikor már lemondtam róla, hogy a sárgán kívül más is lesz, akkor jött a pink, s akkor azt gondoltam, ez a fonal, olyan, mint én vagyok. Váratlanul, hipp-hopp vált, meglepetésszerűen, mikor nem várja senki, nem lehet vele tervezni, mihaszna is kicsit, de nem esne jól leírnom azt, hogy értelmetlen is.

Közben pedig, ahogy haladtam sorról sorra, engedett a feszültség, nem kell értelmesnek lennie mindennek,  pláne nem mindig és folyvást, meg racionálisnak és jól kiszámíthatónak, lehet, hogy semmire nem lesz jó ez a fonal, ki vesz fel ilyen sapkát, kérdem én, de egy estémre (vagy többre) éppen jó volt a színessége, elégedjünk meg ennyivel.

Bactusunk / Bactus scarf

De őszintén, kötöm ezt a kendőt, egyrészt, mert a listámon van legalább egy éve, másrészt illeszkedem a Bactus-hullámba, viszont egy kicsit unalmas, amit mondhatok könnyűnek, egyszerű, de látványosnak, pihentetőnek, kikapcsolódásra alkalmasnak, kezdőknek valónak, és még ki tudja, minek.
A fonal tapogatását, ujjaimon való átszűrését ellenben meg nem unom.

In the evenings I knit a scarf called Bactus which has been planned for a while now it's time to bring it into effect. It's a bit boring for me but you are right: it's easy for beginner, restful, spectacular, suitable for leisure... as I have mentioned: boring. :o(
But every activity with the yarn ... I can't lose my interest in it. :o)

Amikor ... / Yarn, money... husband

ZM-nek mutatom az új fonalaimat, megcsodálja, de sohasem kérdezi meg, honnan és mikor kerültek a házba, ami lehetne beletörődés, azonban jobban szeretek arra gondolni, hogy fogalma sincs a fonalak-pénz összefüggésről.

When I buy new yarns and show them my husband he never asks me about the price. I guess he doesn't correlate the yarns with money. Thanks God...

Nem baj,... / No matter

... ha a blogspot kicsit rendetlenkedik, én azért festegetek, töltögetek. :o)

... if blogspot doesn't want to work, I show my newest yarn. :o)

Fonalfestés / Yarn-dying

A festés nagyon jó játék felnőtteknek, megjósolhatatlan a végeredmény, valami mindig lesz, de messze nem biztos, hogy az, amit szeretnék. Amikor nem úgy sikerül, meg menetközben átalakul, mert éppen úgy van kedve, akkor időnként átfestem, azt hiszem, ezért van ennyi barnás-szürkés árnyalatom. De azok sem egyformák, ez remek, remek. :o)

I like dying my wool-yarn the result is always a surprise. :o) (it's almost a poem, have you discerned?)

Egy kupacban / Together

Türkiz. Mit mondjak, imádom. / Turquoise. It's my favourite (one of the favourites). It's similar to the heaven in Stockholm.

Barna, de olyan ... amarettóval megöntözött barna! / Brown with amaretto.

Lilát szerettem volna, úgy is indult, a fonalnak más tervei voltak, így lett olyan piros(as).
I wanted purple but yarn had own plan, it was right, yes.

Szürke, de nem egyértelmű, van egy kis meghatározhatatlan beütése, talán ezzel kellene kezdenem az újabb kötést...
Grey but not mousy it has an undefinable tone...

Zöldnek lenni kell, egyértelmű.
I must have green, without doubt.

Puncsfagyi, ha meglocsolom fahéjöntettel, mondjuk.
Rum-flavoured ice-cream with cinnamon.

Az pedig aljas gyanúsítgatás, hogy nem tudok vidámat festeni!
Of course I can dye happy colours, of course! Every other statement is insinuation.


A korábban festett csipkefonalakkal ápolják a kapcsolatot, sok jó fonal kis helyen is, ugyebár.
Together with the earlier dyed lace-yarn.

Első fecske / First swallow

Nem egészen ilyet akartam, de azért ez is tetszik. Be kell látnom, hogy a gyapjú nem textil, teljesen másképpen viselkedik, mint ahogyan én azt gondolom vagy (a textilfestéses) tapasztalataim alapján elvárom. Megijedtem, amikor az üvegben lévő, igen szép zöld festéket rálötyköltem a fonalra, olyan feketének látszott, visszakoztam gyorsan, pedig talán éppen attól lett volna erős kontraszt a színek között, ahogyan azt szerettem volna.

Most olyan pasztelles színe van, első fecskének elmegy, de már csak négy tolnai motringom van, jaj. Remélem, hamarosan érkezik a fingering is.

It was the first time I have dyed wool-yarn and I am not satisfied enough although I like the result. Originally I wanted greens with contrast but I had to recognize dying of wool is definitely different than dying fabrics.
I have 4 skeins (lace9 wool-yarn so I am dying them... I am sure. In 2-3 weeks I will begin the next order consisting of fingering yarn, hurrah! :o)

Sose bánd / Never mind

Előtte / Before:

Utána/ After:

A kötés nekem sok mindent ad, ad megnyugtatást, pihenést, kikapcsolódást, ad szép sálakat és kendőket (utóbbi egyelőre ígéret, mert a két megkötött kendőből egy nagyon vastag, a másik..), hozzáadott értékként pedig ad türelmet. És most nemcsak arra gondolok (de arra is), hogy számolni kell a szemeket, egyet sem lehet tévedni, különben jön a bontás, újabb számolás, hanem arra a fajta türelemre is, hogy talán mégsem kendő lesz a fonalból, vagy éppen nem az a kendő.

Olyasmi ez, mint amikor rájövünk, hogy a csúcson állni nagyszerű érzés, de az oda vezető út, az a meghatározó, de ez messze vezet, még magam sem tudom, merre. Viszont talán ezért nem bánom, hogy a Luteához szükséges fonal elfogyott, nem sok hiányzott hozzá, talán ha csak 3-szor kötöm le a chart-tot, elég lett volna?, fene sem tudja, de akkor talán már nem is Lutea lett volna.
Én nem bánom, más se tegye.

The knitting gives me a lot of things e.g. reassurance, relaxation, leisure, wonderful scarfs and shawls and patience, a lot of patience. I am thinking not only of the counting of the chaines, I can't make a mistake otherwise I have to pull down the rows ... but sometimes the yarn doesn't seem to want a particular shawl, it has an own life, own plan, yes.
That's why I am not sad or nervous, no, I am aware the fact this yarn didn't want to be a Lutea Shawl, It depends on me to find out its future.
I don't mind, don't do it!

Rózsaszín nap ez, nem más / Pink day

Én világéletemben zöld voltam, néha barna, bordó, de mindenképpen ősz, sosem tavasz, főleg nem nyár, így aztán történhetett valami, hogy ilyen színekhez nyúlok, de hogy még gyártom is, az már minden meglepetés netovábbja. Festettem ezt a textilt, aztán a tegnapi nap után kedvet kapva varrtam rá cirádákat, kanyarokat, indákat és bogyókat, lett belőle táska, jó játék ez, kedvelem.

All in my life I have preferred the greens, sometimes red and brown but only the colours of the autumn, never spring and never summer, never, never. I think something has happened that yesterday I used pink , what's more! , I dyed pink fabric... Nowadays I am trying the free-motion quilting and this bag was born.

És festettem ajándékba kapott előfonalat is, nem bírtam ki, a beszerezhető italporokkal varázsoltam, de nem jó varázsigét mormolhattam, mert nem vált azzá, amivé szerettem volna. Mondogatom magamban, hogy ez nem rossz, csak így alakult, ismételni kell és megfontoltabbnak lenni, egyébként pedig puha és finom és meleg és illatos. Beszereztem 6-os tűt is hozzá, mert van nekem lassan olyan alapfelszerelésem, mely nélkül egy tapodtat sem teszek.

And I have dyed yarn too, wool-yarn of course, the result is pink again and although I like it I know I have to practise the dying of wool. It's soft and sweet-scented and I have suitable knitting-needles too... I like knitting, have I already mentioned it?

A bögrém egy külön történet, lassan Barbie-ként ébredek, félek is eléggé.
My coffee-mug is a specially story I am frightened one day I will wake up as Barbie. :o)

Jutalomfalat / Reward

Mert lement 21 dkg, megengedtem magamnak 3 szilvásgombócot. Barkáéktól, persze. Meg Bucillától, de az már előleg. És lilák, jaj nekem.

Last week I lost weight (21 dkg) so it was time to reward myself. I bought 3 plun-dumplings of course from Barka (it is a fancy name, yes). Besides I made an advance ... yarn dyed ba Bucilla. They are purple what happened with me?

Szeretem és kész / I like them

Gyapjú szekció:
Wool section:


Reggeli első pillantás:

My first look mornings:

Woodland Shawl

Nincsen nap kötés nélkül, ez nem termelés, hanem gyógymód, de ha végeredmény is kibújik a kezem közül, az megint csak bónusz. Ha lazítani kell, akkor olyan minta kerül előtérbe, ami megy magától, szaporodnak a szemek, sorok, nő a sál, hosszabb és hosszabb, először csak a nyakam tekerem be, aztán a családom, a házunk, a falut, de talán még hazánkat is, mert kell a védelem, kell az ölelés, a puhaság és a melegség is.

Jutalomjáték ez, én mondom.

There isn' any day without knitting, it's not a business but a therapy and if I am ready and have the result, a scarf or shawl or something, it's a bonus. If I need to relax I choose an easy pattern, I have more and more rows on my knitting-needle, the shawl is longer and longer, it's enough for me, for my neck, my family, our house, later for the village, our country... we need the cover, the defense, the softness, the cosiness and the clasp too.

It's a benefit performance, in my opinion.

El ne felejtsem, hogy Bucillától van a fonal, ajándék, erősítendő a szorosság érzését, mely nem rossz, nagyon is jó, lehet úgy szorosan, hogy nem fojtogat, de erősít.

I must say something about the yarn dyed by Bucilla, it can amplify the feeling mentioned above, really.

Kezdőtőke

Úgy kezdődött, hogy mindig is kötni akartam, legalábbis most már így emlékszem rá. Aztán jött a lehetőség Laminariát kötni, de nem volt fonalam. Megfelelő fonalam leginkább. Mellesleg pedig bátorságom sem.
De amikor Krúdynál azt olvastam, hogy "Minden színésznő lehet istennő vagy regényhősnő. Még az öreg Locsarekné, a híres komikáné is különösnek s nagyszerűnek látszott, ha zöld kendőjét magára borította. Pedig csak egy zöld kendő volt..."- na, akkor döntöttem, én is különleges és nagyszerű szeretnék lenni, de legalábbis annak látszani.


Smelindánál láttam meg ezt a zöld csodát, valami csoda, a színe, a tapintása, mindene. Egyébként is maradt bennem valami abból, amit Freud orális korszaknak nevezett (nem vicc, tényleg így, na), hogy a beleharapni, számba venni, az ugyanúgy a megismeréshez tartozik (igaz, az első életévre tehető), így haraptam én bele Eszter szappanjaiba is, meg egy kicsit a zöld fonalba is. De csak kicsit.
Azt speciel nem tudom, hogyan fogok én ebből a vékony fonalból bármit is kötni, csak mutatom, hogy 10 perc alatt azt a kis gombócot gombolyítottam fel, sokatmondó.

Hogy utána pedig megállás nem volt, az nem véletlen.